A professzor büntetése

Harriet megállt a múzeum bejárati ajtajánál, karját szorosan fonta mellkasára. Már sokadszor nézte meg karóráját, és dühödten vonta össze szemöldökét.
Lassan múltak a percek. A kis udvar üres volt. Gyenge szellő zizegtette a lehullott faleveleket. Kezdett már szürkülni, egyre hűvösebb lett.
–  Hol az ördögben van már? – mormolta magában, és éles borzongás futott végig teste egész hosszában.
Már rég úton lehetne hazafelé, vissza a meghitt kis lakásába. Van egy üveg bor a hűtőben, és szeretett volna megnézni egy műsort a tévében. Most mégis itt van ebben a múzeumban, jóval azután, hogy már az utolsó látogató is elment.
Most lépteket hallott az udvaron túlról, a macskakövekről. De hiába, csak egy eltévedt turista volt. Az illető meglátta a "zárva" táblát, sarkon fordult és eltűnt a félhomályban. Harriet most széthúzta összefont karjait, összedörzsölte két kezét és belelehelt halovány fehér tenyerébe.
Csendesen szidta a múzeumigazgatót. Mert ő volt az, aki ideállította, hogy üdvözölje a látogatóidőn kívül érkező vendéget. Természetesen nagyon sajnálta, hogy az utolsó pillanatban kellett rárónia ezt a feladatot, neki azonban fontos találkozója lesz és már nem tudja lemondani az idő rövidsége miatt. Harrietnek is meglett volna a maga elfoglaltsága, ez azonban vajmi kevéssé érdekelte az igazgatót.
Szidta a látogatót is, bár alig tudott róla valamit. Az igazgató azt mondta, egy akadémikusról van szó, aki rövid látogatást tesz itt, hogy megnézzen egy vagy két kiállítást, mert ez részét képezi kutatásainak. Harriet lehunyta szemét, fejét lehajtotta. A kilátások, miszerint egész estéjét... úgy van, az egész estéjét... azzal töltse, hogy egy unalmas tudóst kísérgessen egy huzatos múzeumban, még utolsó erőtartalékait is elszívták sajgó csontjaiból. Mért nem tudott ez az alak idejönni rendes látogatási időben, mint bárki más?
Harriet ismét az órájára pillantott. Úgy döntött, még egy percet ad ennek az embernek. Aztán lelép. Majd holnap, ha már felmelegedett kissé és nem lesz ennyire kiakadva, lerendezi ezt az igazgatóval, ha netán bármi következménye lenne a dolgoknak. De pillanatnyilag az akadémikus és az igen fontos látogatása is le van ejtve.