Balsors

A himnusz első sora mindig is mélyen megérintett. „Balsors akit régen tép”. Nekem ez nem csak egy sor a versben, hanem ez az életem. Harminchat éve a gólya hetedik gyerekként pottyantott egy zsákfaluba, egy olyan családba, ahol a szegénység nem szó volt, hanem az arcomat mosta minden reggel. A nevem Borbála lett. Ez a kemény, zárt hangzású név mintha előre meghatározta volna a sorsomat. Anyám a TSZ-ben kapált, mi, kicsik, előbb csak a lábánál cikáztunk, aztán amint bírtuk, munkára fogtak bennünket. Nyolc általános után vége is lett a tanulmányaimnak. A helyi kocsma – amit étteremnek csúfoltak, – felvett mosogatólánynak, aztán konyhalánynak, délelőtt meg pultosnak. A fizetség két részből állt. Egy maroknyi apróból, és a többit természetben kaptam. Hol a kocsmárostól, hol a huszonöt éves fiától. Egy év múlva bekövetkezett az elkerülhetetlen. Borit – azaz engem – felcsinálták.
A pánik akkorát suhintott rajtam, mint a Damoklész kardja a mitológiában. Főleg, ha a kocsmárosné megtudta volna. A kocsmáros gyorsan cselekedett. Egy hatvan kilométerre lévő kisvárosban talált egy cselédlakást nekem meg a nővéremnek, a „csonka családoknak” csúfolt soron. Megvette a nevemre a harmincnégy négyzetméteres kis lyukat. Ott született meg a fiam, Tamás. Nagyjából akkor, amikor a szomszédban is világra jött egy másik kis „zabigyerek” – Áron. A cselédsorunk tele volt ilyen történetekkel. A nővérem hamar magamra hagyott egy férfi miatt, így egyedül maradtam Tamással. De nem voltunk igazán egyedül. A kis kolónia összefogott, a szomszéd anyuka, – Éva – és én keresztanyák lettünk egymás gyerekeinek. Így közösen nevelgettük őket abban a zárt közösségben. Én pedig, mivel semmi máshoz nem értettem, mosogatólány lettem a városi kifőzdében.
Az idő szárnyalt. Amíg a gyerekeink serdülőkké nőttek, addig Éva – és én is – többet akartunk, hajtottuk a pénzt. Áron, a keresztfiam miután befejezte a nyolc általánost, a svájcigárdista-képzőbe ment Genfbe. Ez egy olyan lehetőség volt, amiről korábban álmodni sem mertek. Tamás fiam pedig a számítógépek rejtelmes világába ásta bele magát, hivatalos iskolai keretek között, képzéseken önként és dalolva fejlesztette magát. Így a hétköznapokban a fiammal éltünk.