A+ A-

Angyali érintés

Nem ismertem a várost, csak átutazóban jártam arra. Akadt némi könnyen szerzett pénz a zsebemben, aminek a fenekére akartam verni. Amikor megkérdeztem néhány helyi srácot, hogy hol találok egy rendes kocsmát, akkor ők rögtön rávágták, hogy csak egy valamire való lebúj van a környéken, az Angyalok Tanyája. Útbaigazítottak, azt mondták nem téveszthetem el a helyet. Igazuk volt. Már messziről hallottam az alkoholgőzös, harsány lármát, ami élesen hasított keresztül az éjszaka csöndjén. Addig követtem a zenét, amíg az egyik sarok után fel nem tűnt a tivornyatanya.
Egy viszonylag jó állapotban lévő hangárszerű csarnokot alakítottak át kocsmává. A méretéből ítélve több száz ember befogadására is alkalmas volt a hely. A hangzavar alapján a mai buli teltházas lehetett. A hangár előtti placc tömve volt autókkal és néhány szemrevaló motorcsodával. Az épület tövében elhelyezett reflektorok fénycsóvái egymást kergették a fekete ég alján. A bejárat előtt két társaság verekedett éppen. Üvegcsörömpölés zaját és pofonok csattogását fújta felém a szél. Odább néhány részeg fazon egy kultusz-rock számot énekelt telitorokból. Nyelvük bele-bele tört az egyszerű szövegbe. Az egész kültéri kavalkádhoz hozzákeveredett a csarnokból kihallatszódó torz rock zene.
Elégedetten bólintottam. Kedvemre való hely.
Amint beléptem arcon csapott a tömény cigarettafüst és a savanyú sörszag zavaros elegye. A hangfalakból keservesen síró gitárfutam ordított; fülem bedugult a hirtelen hangnyomástól, mellkasomban a dob dübörgött. A csarnok zsúfolásig megtelt emberekkel. Minden asztalt körbeültek és a terem szélén lévő boxok is foglaltak voltak. Átvágtam a tömegen és egyenesen a bárpulthoz mentem. Szerencsémre egy szék éppen felszabadult. Gyorsan lecsaptam rá és intettem az egyik csaposlánynak, hogy rendelnék.
- Ide mi lesz? - kérdezte fülét felém fordítva, hogy hallja a válaszom a hangzavaron keresztül is.
- Dupla Jim Beam tisztán és egy Heineken - mondtam.
Elegem volt az olcsó vodka és a pancsolt szeszek gyomorforgató másnaposságából, a langyos sörök keserűségéből. Rendes italt akartam és ezt ma este meg is tudtam fizetni. Egy tiszta poháralátétet tett elém, a fagyasztóból pedig egy whiskys poharat vett elő. A hideg üvegpohár falát fehér jégréteg kúszta körbe, ahogy a levegő párája ráfagyott. Ügyesen szalvétába tekerte a poharat, majd félig megtöltötte bourbonnal. A jegeshordóból kivett egy üveg sört, a pultra tette majd rutinosan fél kézzel kinyitotta. Hangos szisszenéssel szabadult ki a szénsav a palackból. A hűvös üveg fala azonnal gyöngyözve izzadni kezdett a terem fülledt levegőjén. Meglepődtem a kiszolgáláson, nem vártam ilyen igényes szervírozást. Kétszer meglögyböltem poharamban a szeszt, hogy átvegye a pohár hidegét, majd egyhúzásra kiittam. Nem volt ideje sem leérni a gyomromba. Éreztem, hogy valahol a mellkasom tájékán vérré válik bennem az ital és az ereimbe ivódik az alkohol. A levegőt kifújtam az orromon - had kényeztessen egy kicsit az szűz, égetett tölgyfahordóban érlelt bourbon alkoholgőze is. Kíséret képen néhány korty sör következett, majd hangos, elégedett sóhajtás szakadt fel belőlem. Mikor felnéztem, kissé zavarba jöttem. A lány még mindig ott állt velem szemben, kezében a whiskys üveggel és egy meghatározhatatlan mosollyal az arcán engem nézett.
- Még egyet? - olvastam le a szájáról a kérdést. Válasz helyett odatoltam hozzá a poharamat. - Még nem láttalak itt - mondta miközben újra töltött. A hangzavarban nem értettem, amit mondott.
- Tessék? - kérdeztem vissza és közelebb hajoltam hozzá.
- Azt mondtam, hogy még nem láttalak itt. Új vagy errefelé? - kérdezte kiabálva.
- Átutazóban vagyok - feleltem. Meglepett, hogy egyáltalán szóba állt velem. A pultoscsajok ritkán érdeklődnek a vendég felől.
- Ó, de sejtelemes - mosolygott cinikusan miközben serényen a pultot törölgette előttem.
- Hé, szivi! Még egy Hubit! - kiabált át a vállam felett egy nagydarab, szakállas férfi.
- Várj a sorodra! - szólt vissza flegmán a lány a pult mögül.
- Ne vágj már úgy fel a vizezett piádra! - horkant a szakállas. Láttam, hogy a női arcot a düh vörös pírje borította el.
- Azt mondod, vizezem az italod? Tudod mit... - a lány egy poharat vett elő, megmerítette a hordó jeges vizében és a fószer arcába öntötte az egészet. Amaz a hideg víztől és a meglepetéstől szóhoz sem jutott csak tátogott, mint egy hal.
- Nesze a vized! - kiáltotta. - A piádat pedig majd akkor kapod meg, ha az első kettőt kifizetted! Most pedig húzz el innen!
A kövér fickó, hogy leplezze a zavarát nevetést mímelt és úgy nézet körbe a rajta mulató embereken, mintha csak így tervezte volna az egészet. Végül valamit mormogva elvegyült a tömegben.
- Nem értenek a szóból - mondta a csaposlány a győztesek mosolyával az arcán, majd elviharzott a többi szomjas vendéget kiszolgálni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.9 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2016. 01. 4. hétfő 13:13
Nagyon tetszik
#3 tiborg 2012. 06. 26. kedd 08:42
Ez a sztory tetszett.Egeszen mas, mint az "eszmeletlen...fegyver"Ebben van zaft.
#2 Pavlov 2011. 09. 17. szombat 19:43
Nem is tudom... Kissé túl szájbarágós... De látszik, hogy a kedves szerzőnek van írói vénája.
#1 Törté-Net 2011. 09. 16. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?