Tündér vagy boszorkány

Egy kamaszkori élményem szeretném megosztani veletek. A Balatonhoz közel egy kis faluban éltem. Nyáron naponta jártunk a közeli strandra, ami biciklivel alig tartott negyedóránál tovább. Persze az autóúton sokkal hosszabb lett volna, de mi egy szűk gyalogösvényt használtunk, amely egy sűrű erdőn haladt keresztül. Az erdőben megbújva nyaralók, hétvégi házak voltak, egymástól tisztes távolban. Az egyik ilyen nyaralóban lakott egy hölgy, akiről mindenféle mende – mondák keringtek. Magányos, titokzatos nő volt, az emberek féltek tőle, és a gyerekek csúfolták, ha meglátták. Az biztos, hogy érdekes jelenség volt, aki beszélt vele az azt mondta rettentően szabad szájú. Az öltözködése pedig nagyon eltért a faluban megszokottól. A nép elkeresztelte erdei boszorkánynak.
Egy nyár eleji délelőttön ezen az ösvényen tekertem biciklivel a barátaim után a strandra, amikor egy alakot pillantottam meg magam előtt. Rózsaszín nylon otthonka volt rajt, lábán fehér gumicsizma, és a fején rojtos szélű szalmakalap. Úristen az erdei boszorkány villant át az agyamon. Kikerülni már nem tudtam, így az ösvényt szegélyező bozótban landoltam. Hallottam az öreglány hangosan röhög, majd fogja a biciklimet, és eltolja. Kikászálódtam a bokorból és utána eredtem, még láttam amint bemegy egy fakapun. Mire odaértem a hölgy már lerúgta a csizmáit, és helyet foglalt a teraszon, egy hintaágyon, kalapja mélyen a szemébe volt húzva. Összeszedtem minden bátorságom, és közelebb somfordáltam.
– Kérem, néni szeretném vissza kapni a biciklimet, és elnézést kérek, ha megijesztettem volna.
Tudtam a bringa nélkül nem mehetek haza, nemrég kaptam a jó bizonyítványomért.
Szigorúan méregetett, nagyon be voltam ijedve.
– Te is szoktál csúfolni engem, emlékszem rád – jelentette ki határozottan.
– Én dehogy, soha nem tennék ilyent – védekeztem kétségbe esetten.
– Meg kell, hogy büntesselek. A fejed nem ütöm, mert hülye leszel, de azt hiszem egy elfenekelés az méltó büntetés lehet.
Nem hittem a fülemnek, a szüleim sem fenekeltek el már évek óta, erre jön ez a banya, és így meg akar alázni.
– Nem lehetne valahogy másképp elintézni – próbálkoztam.
– Nem, vagy ide jössz, pár perc, és túl vagy rajt. Vagy azonnal takarodj a birtokomról.