Szerenád 1. rész

Egy városszéli nagyvállalatnál voltam tolmács, de sok kisvállalatra osztották fel és mivel csökkent a külföldi megrendelők száma, már kevesebb dolgom akadt. Általában már kora délelőt végeztem az üzleti levelekkel, más munka meg nem nagyon volt, így főként csak unatkoztam a munkahelyen. Rengeteg szabadidőm volt, és a főnökömmelegyeztetve néhány órát kértem délelőttönként magáncélra.
Elvállaltam, hogy egy negyedikes angol tagozatos gimnazista csoportot felkészítek a vizsgára. Az osztály másik fele német tagozatos volt. Noémi tanárnő – nem is hangzik olyan rosszul.
Úgy vettem észre, hamar elfogadott ez a csupa fiúból álló 18 fős társaság. A munkahelyemen megkövetelték a csinos megjelenést, mivel ha tárgyalásra kell menni akkor azt nem lehet akármiben, ezért kosztümben, blúzban, barna vagy fekete harisnyában és diszkrét cipőben voltam állandóan.
Az iskolába is így vitt át a cégsofőr és tanítás után jött is értem. Az egész iskola fiúkara irígyelte a csoportomat és nagyon szívesen jártak órára, sőt az arcukra volt írva, hogy élvezik az egészet. Olyan jókat társalogtunk angolul, hogy Zoli a csoportfőnök megkért rá, hogy sokkal hangulatosabb lenne, ha a gimi klubhelyiségében tartanánk az órákat, mert ott ugysincs délelőtt semmi foglalkozás. Megnéztem azt a helyiséget és valóban egész jó kis hely volt. Puffok, dohányzóasztalok, rengeteg virág, könyv és zenei CD lemez volt körös körül a falon, a földön pedig izléses padlószőnyeg.
Az a néhány tanuló éppen befért.
Végül is beleegyeztem. Órakezdésre kirakták oldalra az asztalokat, a puffokat pedig középre körbe tették le. Nagyon jókat beszélgettünk, végül is úgy éreztem, hogy nem is kell semmit tanítanom nekik csak úgy rájuk ragad minden. Néha azért vissza kellett terelni a gondolatokat a tananyaghoz, mert már igencsak dolgoztak a hormonaik, talán mert csak 9 – 10 év volt köztünk és akaratlanul is, de olyan szavakat használtak, amitől igencsak elpirultam.
A hotel témakör ismétlése, meg tanári szemszögből egyenesen katasztrófális volt.
Majdnem egy évet töltöttünk együtt és évvége felé mondták, hogy eljönnének hozzám is, mert minden tanárnak szerenádot szoktak adni a végzősök. Végül is beleegyeztem, hiszen életem egyik legjobb társaságát tiszetelhettem ezekben a fiatalemberekben.