A+ A-

Zsuska és Zsoska 1. rész

Egy drága kis szűz folytatása
Kedves Barátaim! Előre is elnézést kérek, de ebben a történetben kevesebb lesz az erotika, mint amennyit talán szeretnétek!
Anikóval való kalandunk után anyám, ha lehet, még jobban tiltotta Zolival való találkozásaimat. Meg volt róla győződve, hogy Zoli, no és persze Anikó közösen rontották el az ő kis aranyos gyermekét, akinek emiatt gecis néha a nadrágja, és nem azért, mert ebben a korban, minden egészséges fiúnak gecis néha a nadrágja.
Anyám annak örült különösen, hogy Anikót többet nem látta.
No igen sovány öröme lett, mert a Kovács néni gyors halála után egy nagydarab ürge költözött be a lakásba, akihez napközben rendszeresen kiskatonák jártak. Ilyenkor kínai selyemből készült pongyolát vett magára, tűsarkú papucsot húzott és kirúzsozta magát. Oltári jól nézett ki, és mivel akkor ment a tévében a Csipkerózsika, anyám rögtön el is nevezte annak.
Mi srácok jókat röhögtünk azon, hogy Csipkerózsikáért egyszer-egyszer összeverekedtek a katonák a folyosón. De a mi örömünk is igen soványnak bizonyult, mert a hátsó lépcső ettől kezdve a katonák búvóhelyéül szolgált. Mi kiszorultunk onnan, és sürgősen más helyet kellett találnunk, ahol szexuális vágyainkat, mint megélt kalandot mesélhettük tovább. Volt ezekben a kalandokban hat-nyolc numera egyvégtében, három csajjal egyszerre, meg ami kell. Tudtuk, hogy hazugság az egész, de nem jeleztük soha, hiszen akkor a saját történeteinket nem hitte volna a másik. Így szóban mi voltunk a legnagyobb kanok széles e föld kerekén.
Szerencsénkre egyszer-egyszer, amikor öccseink lementek a Juli öccséhez gombfocizni, mi is lementünk velük. Ha Juli otthon volt, mindig félszegen viselkedtünk. Hiszen nem tudhattuk, hogy a csaj, aki évekig lenézett bennünket, mára ismét elfogadható partnernek gondolt minket. Az évek során nem vettük észre, hogy külsőre utolértük őt. Erre csak később jöttünk rá.
Ez a később egy teljesen átlagos délután következett be. Julival a kapuban találkoztam. Épp a barátnőjével, a Bauer Zsuzsával igyekezett hazafelé. Bele voltam teljesen zúgva a Zsuzsába, de hát én csak másodikos voltam, ő meg negyedikes. Ott volt majdnem minden kosárlabda- és focimeccsen, még az atlétikai versenyeken is, ahol az iskola válogatottjaként én is játszottam, s olyan szép volt, hogy a maszturbálós partitúrámba is felvettem. Pedig az nagy szó volt ám: ülni a vécén, miközben makizik az ember, és Zsuzsára gondol. Jó, mi? Szóval akkor lettem bele reménytelenül szerelmes! Ahogy állt a korlát mellett, keze a zsebében, amitől a fenekén megfeszült a köpenye, és ha megfordult, egyből odakalandozott a tekintetem. Néha össze is néztünk - erős fekete szemöldöke alól csodaszép szemek villantak rám -, de soha nem volt merszem sokáig szemezni vele.
A Juli tudta rólam, hogy tetszik nekem a Zsuzsa, egyszer elmondtam neki. Azóta állandóan azt mesélte, hogy a Dzsudi milyen hapsikkal jár, engem meg evett a méreg, bár adtam a fölényest. Mindenesetre most nem volt vele hapsi, ráadásul a Juli szinte negédesen - visszagondolva, gyanúsan negédesen - invitált, tartsak velük.
Túl sokat nem kellett kapacitálnia - ha jól emlékszem -, első szóra velük mentem. Talán annyira nem izgultam, mint Anikóval vagy a Zsóka nénivel való kalandom során, mindenesetre nem sok hiányzott.
Juli szobájába mentünk, bár sem az öccse, sem a szülei alkalmatlankodásától nem kellett tartani. Valahol a Mátrában voltak.
A szobában egy hatalmas ágy foglalta el a terület jó részét. A lányok egyből az ágy szélére telepedtek, én természetesen az egyetlen székre ültem. Juli kettőnk között volt, de hogy ne zavarja a kilátást, hátradőlt - melle, mint két nagy labda, elváltak egymástól, csak a melltartója tartotta. Persze hogy odaszegeződött a tekintetem. Zsuzsa, aki le sem vette a szemét rólam egész idő alatt, elnevette magát. Én vörös lettem, mint a rák, hiába no, nagy dolog negyedikes csajokkal beszélgetni. Bár ahogy végiggondolom az életem, töketlen voltam egész életemben, ha lányokkal akadtam össze.
Zsuzsa mellédőlt Jutkának, és valamit súgott a fülébe. Mintha nem is tizennyolc éves lányok lettek volna, úgy kezdtek el vihogni. Zsuzsa azzal a hatalmas barna szemeivel olyan kétértelműen szuggerált, hogy az már egyértelmű volt. Nem sokáig álltam a tekintetét, mindig félrenéztem, mintha nagyon érdekelne, mi van Juli íróasztalán, de amikor visszanéztem, Zsuzsa újból kezdte a játékot.
A sugdolózás végén Juli felugrott az ágyról - persze megint a himbálózó mellét bámultam, amitől Zsuzsának újból nevethetnékje támadt, nekem meg fejvörösödésem -, s kiszaladt a szobából.
Ketten maradtunk. Csönd telepedett a szobára, amit csak néha tört meg Zsuzsa mocorgása. Néha ránéztem, ő várakozón, bíztatva mosolygott rám. Aztán látva, hogy egy szerencsétlen balfasszal hozta össze a jó sorsa, megszólalt:
- Zsolti, idehoznád a hamutartót?!
Felugrottam, felvettem az íróasztalról a hamutálat és odavittem. Az ágy végéből nyújtózva próbáltam odatenni elé, de ő megfogta a kezem és megrántott. Nem mondom, hogy akaratom ellenére - keresztül estem rajta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.97 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2015. 06. 24. szerda 09:06
Nagyon jó, csak nem értem a korábbra történő utalásokat mikor ez az első rész.
#4 A57L 2013. 08. 15. csütörtök 04:48
Elég jó.
#3 mackó2009 2012. 11. 9. péntek 22:35
ez is kiváló
#2 pappamacii 2011. 02. 3. csütörtök 02:58
Hajrá, jöhet a folytatás smile
#1 Törté-Net 2011. 02. 3. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?