A+ A-

Egy önfeláldozó feleség története

Házasságkötésünk után évekig igen szerény anyagi körülmények között éltünk Zsolttal, a férjemmel. Anyagi gondjainkat csak fokozta, hogy gyors egymásutánban két gyerekünk született, akik miatt otthon maradtam, és csak Zsolt keresetére számíthattunk. Nyolc évvel ezelőtt aztán felcsillant a remény, hogy kiemelkedhetünk a szegénység szorításából. A reményből valóság lett, aminek valóra váltásában nekem is fontos szerep jutott. Olyat kellett tennem, amire ugyan ma sem vagyok büszke, de nem is bántam meg.
Férjem akkoriban egyszerű beosztott alkalmazottja volt egy hatalmas biztosító cégnek. Munkájával nagyon elégedettek voltak és várományosa lett egy kinevezésnek, vezető beosztásba, kimagasló, álom-fizetéssel. Az állás elnyerése esetén minden álmunk, lakás, autó, külföldi nyaralás stb. elérhetővé válhatott. De az ára az én tisztességem volt, csak ezt előre nem mondta meg nekem senki.
Úgy kezdődött, hogy Zsolt egy nap azzal a hírrel jött haza, hétvégére meghívást kaptunk leendő főnöke kerti-partijára, ahol ott lesznek a cég valamennyi fontos vezetője és feleségeik.
Nem örültem túlságosan a meghívásnak, nem éreztem kedvet az estélyhez, az idegen társasághoz, de Zsolt fontosnak tartotta a megjelenésünket, az ígért kinevezés elnyerése miatt. Zsolt rábeszélése és többszöri határozott kérésére végül is úgy döntöttem, hogy elmegyek. Nem volt az alkalomhoz illő ruhám, ezért aztán vettünk egy meglehetősen drága, divatos estélyi ruhát, a mellrészen nagy kivágással. Nagyon feszélyezett, hogy a melleim túlságosan kilátszottak a dekoltázsból. Zsolt váltig bizonygatta, hogy a vezetők feleségei is hasonlóan öltözködnek ilyenkor, és ő nem szeretné, ha kilógnák a sorból. Már napokkal előtte és még útközben a partira is, folyton azt hajtogatta, hogy nagyon sok múlik azon, hogy milyen benyomást teszünk a főnökeire. Többször kérte, hogy különösen Meissner úrral, az elnök-vezérigazgatóval és a helyettesével, Koller úrral legyek nagyon kedves, igyekezzek megnyerni a tetszésüket.
Meissnerék egy nagy parkban álló, palotának is beillő, emeletes villában laktak. Miután megérkeztünk, és bemutattak a vendégeknek, a főnököknek, kollegáknak és a feleségeiknek, kezdtem megnyugodni. A nők legtöbbjén lévő ruha valóban többet mutatott, mint elrejtett, vagyis egyáltalán nem lógtam ki a sorból kivágott estélyi ruhámmal. Mivel addig nem jártunk partikra, úgy gondoltam, ilyen a mostani nagyvilági divat. Az asztalnál a Zsolt által figyelmembe ajánlott két ember, Meissner és Koller urak közé ültettek. Meissner magas, ősz hajú, a hatvan év körüli katonás tartású férfi volt. A másik főnök, Koller, alacsony, köpcös negyven év körüli, szimpatikus, jó megjelenésű, barátságos férfinak mutatkozott. A két férfi nagyon udvarias, sőt egy kicsit túlzottan kedvesek voltak. A vacsora alatt még egy kicsit feszült voltam, de a pezsgő hatására lassan kezdtem feloldódni. Zsolt még vacsora alatt is bíztatott, hogy legyek kedves a mellettem ülő urakkal, és ha felkérnek táncolni, ne mondjak nemet. Zsolt már ekkor is enyhén szólva elég spicces volt, mivel mindenkivel pertut ivott, és ez erősen a fejébe szállt. Láttam, hogy nagyon jó a kedve, és nem akartam elrontani az ő estéjét, bár nem sok kedvem volt táncolni.
Azt már kezdetben is észrevettem, hogy a ruhám vagy én felkeltettük a férfiak figyelmét. Időnként elkaptam egy-egy tekintetet és láttam, hogy leplezetlenül méricskéltek, szinte a szemükkel vetkőztettek. Az igazat megvallva ez nem esett rosszul, és egyre inkább oldódtak gátlásaim. Az asztalnál, társalgás közben már egyáltalán nem törődtem azzal, hogy előhajolásnál beláttak a dekoltázsomba, és hogy hozzáér-e a combom a szomszédomhoz. Minél több ital fogyott, annál pikánsabb témák hangzottak el, amelyeken én is önfeledten szórakoztam. Vacsora után a társaság kitódult a hatalmas teraszra és elkezdődött a tánc. Az egyik lassú számra felkért előbb Meissner, majd a következőnél Koller úr is. A kellemes meleg nyári estén, a tánc a teraszon folyt, több volt a hely és a társaság nem táncoló része zavartalanul társaloghatott. Tánc közben partnereim szorosan magukhoz öleltek, és óvatosan de félreérthetetlenül végigtapogatták a hátamat és a fenekemet, mialatt udvariasan és előzékenyen társalogtak. Már jó ideje táncoltunk Kollerrel és úgy éreztem illetlenség a társaságot ennyi időre elhanyagolni, de hiába pillantgattam a férjem felé, ő rám se hederített. Koller, észrevette és rákérdezett, hogy talán unom már a táncot vele? Nem akartam udvariatlan lenni, és azt mondtam, hogy természetesen nem, csak a férjem miatt aggódom. Nekem úgy tűnt enyhén gúnyos volt a mosolya és hangja, amikor azt mondta, ne aggódjak, ez a legjobb alkalom a férjemnek, hogy megszokja és beilleszkedjen a leendő "nagy-családjába" és annak szokásaiba. Aztán hirtelen arról kezdett beszélni, hogy nagyon fontos az is, hogy a férjeik mellett a feleségek is együttműködésre készen támogassák férjüket az előmenetelükben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (84 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 gyuri0926 2017. 11. 9. csütörtök 16:57
Elöbb - utobb minden nőből kijön a kurva
#9 joozsi 2015. 05. 23. szombat 07:00
Jó történet.
#8 Mikey 2014. 10. 30. csütörtök 18:00
Az utolsó mondat nem kellett volna...
#7 x124 2014. 10. 16. csütörtök 21:24
Jó!
#6 gyuri0926 2014. 10. 16. csütörtök 08:11
Na ez az igazi kurva !!!!
#5 Rinaldo 2014. 10. 16. csütörtök 07:17
Szuper.
#4 zsuzsika 2014. 10. 16. csütörtök 07:15
Ismerős.
#3 listike 2014. 10. 16. csütörtök 07:07
Nem tetszett.
#2 A57L 2014. 10. 16. csütörtök 06:19
Ez nagyon jó írás lett.
#1 Törté-Net 2014. 10. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?