A+ A-

Pesti L'amour

Egy átlagos napnak indult, mint az összes többi eddigi a 19 évem során... Szokásos reggeli tortúra, fel a villamosra, le a villamosról, le az aluljáróba, fel a metróra és belépni az iskola kapuján..., ahol - mint mindig - pacsi a haverokkal, megdumálni az előző esti partit, hallgatni: ki kivel kavart megint és így tovább........ Nem volt annyira unalmas, mint leírtam, inkább csak megszokottnak mondanám.
Azonban ez a nap, ez a nap egy apróság miatt teljesen más lett, mint az összes többi. Mikor reggel felkeltem, még nem is sejthettem, mi vár rám...- na igen, gondolom mindenki valami nagy dologra gondol, de csak számomra volt az, na de ne szaladjunk előre - vártam a metróra az aluljáróban, a villamos aznap előbb érkezett(talán a sors keze volt), így körülbelül 5 perc volt a következő földalatti érkezéséig. Csak álltam ott a kora reggeli álmossággal a szememben. Hirtelen a szemben lévő peronon megpillantottam: Őt; nem akartam hinni a szememnek, hirtelen nem tudtam: angyal Ő vagy sem, közepes magassága miatt nem tűnt ki a sokaságból de a fekete hosszú bársonyos haja miatt már annál inkább,mindezekhez karcsú mégis sportos testalkat társult és gyönyörű megigéző kék szempár, valamint puha kecsegetető ajkak, mintha órák teltek volna, pedig csak pár másodperc volt, mikor magamhoz tértem, már szemben állt velem, bámult rám épp olyan bambám, mint én Őrá pár másodperce. A szívem lüktetett, már-már ki akart szakadni a helyéről. Azelőtt sosem éreztem ilyet... Megjött a járat. Az eszem parancsolta: "szállj már fel, szállj fel", a szívem azonban nem engedelmeskedett... Megjött az Ő metrója is, lehajtott fejjel vettem róla tudomást, hogy már csak a metróból figyelhettem a felszállását (igen, felszálltam. Miért? Sosem fogom tudni megmagyarázni, talán az ész győzedelmeskedett...), de mielőtt elvesztettem volna a látótávolságomból, Ő rám mosolygott, próbáltam visszamosolyogni, de már nem láthatta, hogy is láthatta volna, már felszállt és ellentétes irányba száguldott el.
Már nem volt ugyanolyan ez a nap, mint a többi! Tudtam, hogy valami megváltozott... Már nem fogok minden hétvégén más karjaiban álomra szenderülni, mondván, hogy keresem még az igazit, nem, innentől kezdve nem keresek senkit, mert igen: megtaláltam ... vagyis mégse.... tudom, hogy Ő van, de mégis merre keressem? Hisz előtte sosem láttam, pedig minden reggel ugyanabban az aluljáróban szállok fel... - Eddig is kusza volt a kis életem, főleg mióta a szüleimnek bevallottam, hogy más vagyok... Igen, lány létemre a lányokhoz vonzódom.... különös módon apa sokkal jobban viselte, mint anya... anya mai napig nem vesz róla tudomást, nem akarja elhinni...... de nagyon igyekszem. Sok mindenen túl vagyok már 19 éves fejjel, több hosszabb kapcsolaton kisebb nagyobb sikerrel. Utolsó hosszabb kapcsolatom lassan 2 éve volt, akkor eldöntöttem: kiélvezem az életet... Ezért belementem több egy-egy éjszakás kapcsolatba, egy-egy bulis kavarásba és hasonló apróságokba. (Gondoltam teszek egy kis kitérőt, hogy mégis milyen vagyok.) - Lassan telt el a nap, másnap rohantam a metróhoz és sehol senki, így telt az elkövetkező 3 hét, az utcán, a boltban, a bevásárlóközpontban, mindenhol Őt kerestem, szinte már beteges rajongás lett rajtam úrrá.
Épp feladni készültem. "Sose látom viszont" - gondoltam fájdalommal sújtva. Vagy mégis, És akkor belépett az osztályterembe... Nem akartam hinni a szememnek, és amint láttam, Ő sem. Ott állt tőlem karnyújtásnyira, és a tanár épp mutatta be nekünk az új osztálytársunkat. 5.évre csatlakozik hozzánk , most jött a büdös pesti nagyvárosba, amit én mindezek ellenére imádok...... Na de térjünk vissza a lényegre, végre ott volt, alig vártam, hogy csöngessenek, féltem, reszkettem, mint egy nyárfalevél, de a mosolya minden félelem feloldotta. Szünetben az első az volt, hogy megvártam az ajtónál, és csak beszélgettünk és beszélgettünk, ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leplezni az örömöm.
Elhívtam délután, hogy nézzük meg a várost, megmutatom neki a kedvenc helyeim; bebarangoltuk a legszebb és leghíresebb helyeket, hihetetlen élmény volt vele lenni, de mégsem mertem lépni,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.78 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2017. 04. 2. vasárnap 05:44
Nekem nem,szerintem nem jó.
#10 listike 2014. 12. 10. szerda 12:37
Tetszett.
#9 deajk2008 2014. 12. 8. hétfő 10:56
így most számomra e mű csak 9p lett, de hiszem, hogy folytatnod kéne, mert van még benne lehetőség...
#8 deajk2008 2014. 12. 8. hétfő 10:55
ami viszont egy kissé kizökkentett az extázisból az, a mű rövidsége, ha ennek a 4-szerese lett volna tökéletes lett volna
#7 deajk2008 2014. 12. 8. hétfő 10:53
maga a mű számomra nagyon is megadta az izgalmat és a extázis felé vezető utat is
#6 deajk2008 2014. 12. 8. hétfő 10:51
ahogy két vagy több nő egymáshoz ér és játszanak egymás testével az a mámor, az a kéj
#5 deajk2008 2014. 12. 8. hétfő 10:50
szeretem a leszbiséget, mert ez a gyengédség és az érzékiség szinonímája számomra
#4 papi 2014. 03. 27. csütörtök 08:48
Nem rossz
#3 genius33 2012. 12. 30. vasárnap 12:23
L'amour to jours? nyes
#2 Manticore 2010. 02. 11. csütörtök 10:33
nemrég volt...
#1 Törté-Net 2010. 02. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?