A+ A-

Téli éjszakák 1. rész - Fogadás

Lucius Malfoy hatalmas nappalijának ajtajában állt. Vállával az ajtófélfának támaszkodott, és hideg, kék szemeivel a kandalló előtti fotelban ülő alakot fürkészte.
A nap már rég elhagyta a horizontot, átadva helyét a sötét, csillagos éjszakának. Az ablakon beszűrődő telihold fényén kívül a kandallóban ropogó tűz volt az egyetlen fényforrás, mely jól láthatóan megvilágította a nő arcát. Szótlanul ült a kényelmes fotelban, miközben a sárgás-vöröses lángok táncát bámulta.
- Mennyire tiszta, mennyire ártatlan, mennyire... titokzatos. Milyen ostoba voltam, mikor azt hittem, hogy erőszakkal bármit is el tudok nála érni - gondolta magában a férfi.
- Mindig csak ez a búskomor hangulat - szólalt meg rekedt, mély hangján.
A nő kissé összerezzent a hang hallatán, fejét a bejárat felé fordította. Tekintete találkozott a férfiéval, majd halványan elmosolyodott.
- Úgy tudtam, ma máshol éjszakázik - felelte vontatottan.
- Sikerült hamarabb elintéznem az ügyeimet, így fölöslegesnek tartottam, hogy ott éjszakázzam. - A szőke mágus lassan megindult felé, miközben levette magáról fekete talárját. Hanyagul ledobta az egyik kis asztalra, töltött egy-egy pohár bort, odanyújtotta az egyiket a nőnek, majd leült a vele szemben lévő fotelba. - Napról napra rosszabbul fest - jegyezte meg szemtelenül.
- Sajnálom. Ha ennyire zavarja a társaságom, akár magamra is hagyhatna.
- Nem hiszem, hogy most bármivel is rá tudna venni arra, hogy felálljak ebből a fotelból - kapott a mondaton.
- Látszik, hogy semmit sem tud rólam.
- Nocsak, ezt vegyem kihívásnak?
- Annak veszi, aminek akarja - legyintett Tia egykedvűen, s bár nem volt szokása, de nagyot kortyolt a borból.
- Fogadunk? - kérdezte Lucius sejtelmes mosollyal a szája sarkában. Vérbeli mardekárosként egyszerűen nem hagyhatott ki egy ilyen alkalmat.
- Hogy mondja? - kérdezett vissza a nő kissé meglepetten.
- Jól hallotta. Fogadjunk, hogy semmi olyat nem tudna tenni, ami arra késztetne, hogy felálljak ebből a fotelból.
- Tét? - vonta fel Tia kérdőn a szemöldökét, miközben újabbat kortyolt a borból.
- A vesztes teljesíti a győztes egy kívánságát.
- Rendben! - vágta rá a nő gondolkozás nélkül. Lucius egy pillanatra meglepődött Tia magabiztosságát látva, de ismerve saját magát tudta, hogy ezt a fogadást bizony már most megnyerte.
Mindketten kényelembe helyezték magukat a fotelban. Majdnem egy órán át csak ültek egymással szemben, s némán borozgattak. Lucius eleinte tökéletes nyugalommal viselte a helyzetet, kíváncsisága viszont az idő előre haladtával egyre fokozódott.
A nő kiitta az utolsó csepp bort is poharából, megnyalta az alsó ajkát, majd visszatette a poharat az asztalra. A szőke mágus minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte. Szinte tapintani lehetett a kettejük közti feszültséget.
Tia kissé lejjebb csúszott a fotelban, átvetette egyik karfáján lábait, hogy még kényelmesebben üljön. A mozdulat hatására hálóinge feljebb csúszott a combján. Tekintetét a férfiéba fúrta, és igézően nézett rá.
A mágus megdermedt, mikor ráeszmélt, mire készül a nő.
- Úgy sem fogja megtenni - gondolta magában.
Tévedett.
Tia keze lassan siklott fel és alá immár fedetlen combjain, majd elindult felfelé a hasán keresztül, végül megállt a melleinél. Érzékien, hosszasan kezdte simogatni magát, egy percre sem véve le tekintetét a férfiról. Hanyagul lesimította válláról a hálóing pántjait, szabaddá téve ezzel feszes melleit.
Lucius nagyot nyelt, de nem szakította meg a szemkontaktust. Kíváncsi volt rá, hogy vajon meddig megy el a nő... és nem is kellett sokáig várnia.
Tia - talán a bor hatására - látszólag kicsit sem zavartatta magát, sőt mintha élvezte is volna, hogy a szőke mágus ennyire kitartó. Hosszú percekig játszadozott melleivel, majd lassan, nagyon lassan egyik kezével megindult lefelé. A fehér selyem hálóing alól épp csak egy pillanatra kivillant rejteke, de a férfi már tudta, hogy elveszett.
Lucius megnyalta kiszáradt ajkait, meglazította nyakkendőjét, remegő kézzel kigombolta inge felső két gombját, majd összeszedve minden erejét megpróbált nyugalmat erőltetni magára.
Tia halkan felsóhajtott, majd szemét lecsukta, ahogy ujjai eltűntek a hálóing alatt. Óráknak tűnő percekig kényeztette így magát. A hálóing egyre feljebb csúszott, míg végül semmit sem takart el a nőből.
Lucius érezte, hogy szíve egyre erősebben kezd lüktetni, felperzselt vére össze-vissza száguldozik az ereiben, s nadrágja immáron igencsak szűk.
De nem mozdult.
Még nem.
Tágra nyílt szemekkel, lélegzet visszafojtva nézte, amint a nő eddig melleivel játszó kezét kinyújtja az üres boros üveg felé. Egy pillanatra értetlenség ült ki az arcára, hisz a nő tudhatta, hogy a palack üres, majd villámcsapásként csapott belé a felismerés...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.68 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 deajk2008 2016. 11. 7. hétfő 09:24
jó lett én is várom a folytatást...
#4 listike 2013. 11. 24. vasárnap 06:36
Egy álomnak elmegy.
#3 papi 2013. 05. 11. szombat 07:15
Nagyon jó
#2 v-ir-a 2009. 12. 7. hétfő 19:41
jó,kicsit rövid..várom a folytatást
#1 Törté-Net 2009. 12. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?