A+ A-

Fájdalommal teli gyönyör

Nem tudom elfelejteni azokat a szemeket... ahogy nézett rám. A látvány beleégett az emlékezetembe. Mit művelsz velem Kevin...? Kikészítesz!
Soha nem felejtem el azt a délutánt. Aznap is fölmentem hozzá korrepetálásra, mint minden kedden. Szokás szerint fel voltam készülve a legrosszabbra, mert az ember soha nem lehet eléggé óvatos, ha erről a bogaras pasiról van szó.
Amint beléptem a lakásába, megcsapott az indiai füstölők erős illata. Mindig megjegyzéseket teszek rá, de igazából egész kellemesnek találom. Levettem a cipőmet, és elindultam a dolgozószoba felé, mivel őt mindig ott lehet megtalálni. Gyönyörű, tágas lakása van. A családi életre nem lenne túl alkalmas, de tökéletes, egy egyedülálló férfi számára. Habár még csak a nappalit és a dolgozószobát láttam, biztos vagyok benne, hogy a ház többi része is hasonló fényűzéssel van berendezve.
Megálltam a dolgozószoba ajtajában, mély levegőt vettem, és bekopogtam, de nem érkezett válasz ezért résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Az az arrogáns balfasz ott ült az asztalánál, és a laptopján dolgozott. Beléptem a szobába, de még akkor sem volt hajlandó tudomást venni a jelenlétemről, pedig eléggé feltűnő, jól kifejlett srác vagyok. Ledobtam a táskámat, leültem egy székre, és körülbelül öt percet töltöttünk el így némán, a csendet pedig csak a laptop billentyűzetének kattogása törte meg. Rám nézett és kifejezéstelen arccal ennyit mondott: "Elkéstél...". Több figyelmet nem is szentelt rám. Fölállt és kisétált a szobából.
Elegem volt... elegem volt abból, hogy minden kedden majdnem fél órán keresztül kellett vele veszekednem, mielőtt egyáltalán hajlandó volt tanítani. Aznap amúgy is nehéz napom volt, és amikor faképnél hagyott, betelt a pohár. Mintha nem lenne jobb dolgom annál, hogy itt üljek...
Fölpattantam és utánamentem. Olyan indulat volt bennem, amilyen azelőtt még soha. Föltéptem a szoba ajtaját, és készen álltam arra, hogy mint egy tomboló vihar, lesöpörjem a lábairól.
- Ezt nem játszod el velem újra! - ordítottam utána, de mintha ott sem lettem volna. - Jó lenne, ha nem kéne mindig ennyit szarakodni, mielőtt rátérünk a tanulásra!
Megállt, és lassan felém fordult. - Nem mindegy?- kérdezte a tőle telhető legnagyobb megvetéssel a hangjában. - Egyszerűen hülye vagy! Hidd el nekem, a korrepetálás nem fog segíteni! Spórold meg mindkettőnknek a szenvedést, és menj haza!
Szemét suttyó... Semmi több, csak egy szemét suttyó! De még ha az is... akkor is csak az járt a fejemben, hogy milyen gyönyörű. Eladnám a lelkemet, ha végigsimíthatnám a szőke haját. Úgy éreztem, ha most hozzámérne, azonnal meghalnék, de talán nem is bánnám.
Azelőtt még soha nem éreztem így férfi iránt, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok. De ő más. Megőrülök, ha meglátom. Amikor csak a közelemben van, egyszerűen leszaggatnám a ruháit. De nem csak az választ el minket, hogy mindketten férfiak vagyunk, hanem a nagy korkülönbség is. Majdnem 10 évvel idősebb, de nem néz ki többnek, mint 22, habár a 16 évemhez képest, még az is sok lenne. Azonban bármennyire is vonzó, elviselhetetlen személyisége van. Rideg, cinikus, és nem hiszem, hogy valaha is képes volt magán kívül bárkit szeretni. Vagy ha igen, akkor nagyon jól leplezi.
De akkor ott álltam a nappalijában, és előttem volt a lehetőség. Most végre megmondhattam neki a magamét.
- Kikészítesz! - kiáltottam eszelős hangon, majd tettem felé egy lépést és folytattam. - Fogadok, hogy a felét sem érted annak, amit magyarázol! Nem is tudom, mért járok de. EGY REMÉNYTELEN IDIÓTA VAGY!
Egy hirtelen mozdulattal elkapta mindkét vállamat, és olyan erővel lökött a falnak, hogy az egész hátam lehorzsolódott. Annyira meglepődtem, hogy mozdulni sem tudtam. Egészen közel hajolt az arcomhoz, és szeme égett a dühtől, de a hangja nyugodt volt.
- Az én házamban nem ordítasz velem! - mondta, és úgy bámult, mintha a puszta tekintetével meg tudna gyilkolni.
Még soha nem volt ilyen közel hozzám... majd szétszakadt a mellkasom. A szívem úgy vert, biztos voltam benne, hogy ő is hallja a hangját. Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik, és csak azt akartam, engedjen el, hogy ne láthassa.
Nevetett... kinevetett, mert pontosan tudta, mire gondolok. Még erősebben szorított a falhoz, majd megcsókolt. Meglepődtem, de egy percig se ellenkeztem. Rövid idő alatt feloldódtam, és olyan hevesen csókoltam vissza, mintha csak ezen múlna az egész világ sorsa. Talán ezen is múlt... legalábbis az én világom sorsa.
Éreztem, ahogy a kezével már az övemet csatolja ki, és tudtam, hogy többet akart, mint amire akkor készen álltam. Megpróbáltam ellökni, de erőben meg sem közelítettem. Csak annyit értem el, hogy újra a falhoz vágott.
Nem vacakolt sokáig. Mielőtt észrevettem volna, már le is szedte az övemet, és a keze a nadrágomban volt. Hidegnek tűnt... vagy csak az én bőröm volt forró az övéhez képest. De nem számított, mert őrülten jó érzés volt, ahogy finoman dörzsölte a merevedésemet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.28 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2013. 07. 21. vasárnap 08:09
Jóo...
#2 molnár józsef 2009. 10. 29. csütörtök 00:26
én nekem nagyon tetszett és énis szivesen megcsinálnámveled.
#1 Törté-Net 2009. 10. 28. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?