A+ A-

Rokoni segítség 1. rész

Eltemettük hát szegény rokont. Már nagyon elegem volt az egész hercehurcából. Fáradt voltam, szorított a cipő, már ittam is volna egy löketet. Szóval marhára elegem volt, a rokonokból, gyászolókból, meg mindenkiből. Az egyetlen vigaszom, hogy nemsokára visszavonulhatok a nagybátyám házába és a jól felszerelt bárszekrény módszeres kiürítésében csak a saját kapacitásom állíthat meg.
Ebben a vidéki kisvárosban teljesen idegennek éreztem magam. Nem ismertem senkit, engem sem látott itt még a kutya se, de hát mit tegyen az ember, ha az öregúr halálával a család legöregebb tagja "családfő" lett. Eljöttem, mert elvárták és mert segítenem kellett a rengeteg hivatalos hercehurca elintézésében. A főtéren, ahol a családi ház állt - egy kisebb műemlék palota - annyian voltak, hogy komoly gondot okozott hová is álljak a kocsimmal. Nem mondom szép volt ez a rengeteg ember, de azért gyanítom sokan csak azért jöttek el, mert mások is itt voltak, meg mit szólnak, ha nem jövünk el, meg egyébként is halálra unták magukat. A palota valamikor a múlt század közepén épült tipikus felkapaszkodott gazdag polgár háza volt, hatalmas kapuval, szép belső udvarral, amit régen a kereskedők használtak, ma már szép kis díszkert van a helyén. Alul a valamikori export-import vállalat irodái helyén ma a családi vállalkozás kapott helyet, számomra még felderítetlen ügyeinek intézésére, az emeleten volt a tényleges lakás, amit ott tartózkodásom idején egyéb elfoglaltságaim miatt nem is sikerült teljesen bejárnom. Volt házmesterlakás, aki egyben a gondnok is volt, voltak hátul garázsok a régi istállók helyén, cselédlakás, mindenféle alkalmazott. A házmester ill. házmesterné, két ritka ronda példánya az emberi nemnek, alig akart beengedni, amikor megérkeztem én meg óvakodtam felvilágosítani őket új státusomról, hiszen még nem tisztáztuk a felállásokat.
A kedves rokon anyám testvére pontosabban húga férje volt, ennek a vidéki kisvárosnak a
notabilitása, un. városatya meg vállalkozó meg egy marha nagy barom, mert hagyta, hogy a pia meg
a nők teljesen kikészítsék. A hugi - mert mi csak így hívtuk - egy kis termetű szőke babácska volt a harmincas évei közepén. Egy lányuk Zsuzsa 15 éves tipikus elkényeztetett vidéki kis fruska. Ketten lakták ezt a marha nagy hodályt nem is értettem meg csak később, hogy mi előnye van ennek a háznak. Amikor felmentem az emeletre az özvegy épen egy csapat talpnyaló körében kellemkedett, nem igazán látszott rajta a mély gyász, már csak azért sem mert éppen csilingelő nevetése fogadott az ajtóban. Nagyon régen láttuk egymást talán 15 vagy 16 éve az esküvőjén, amikor elvetette magát a szegény rokonnal. Már akkor feltűnt leplezetlen bujasága a szemében csillogó állandó lobogás, ha csak egy férfit is meglátott. Most is, hogy beléptem azonnal végigmért és úgy látszik megelégedésére szolgált, amit láthatott, mert felpattant és elém sietett.
-Üdvözlöm, végtelenül kedves, hogy megtisztel kedves...- látszott nem ismert meg, ja az idő.
-Szervusz Kati, Tamás vagyok, jöttem, mert hívtál és mert kötelességem - mormoltam kissé zavartan.
-Tamás! Úgy örülök, hogy itt vagy gyere, gyere beljebb, ismerkedj mindenkivel, hiszen most már te vagy a családfő - szinte kiabált, amit elsőre nem értettem, de aztán beláttam, hogy így is csak a közelünkben állók hallották meg köszöntést - borzasztó régen nem találkoztunk, és úgy örülök, hogy tényleg eljöttél, gyere, bemutatlak mindenkinek.
A nappaliban legalább harminc-negyven gyászoló járkált fel s alá egymással beszélgetve, különféle italokat kortyolgatva vagy csak ácsorgott a tömeget bámulva.
-Várj, előbb felfrissíteném magam meg át is, öltöznék - kértem egy kis haladékot.
-Persze, persze de buta is vagyok, hiszen borzasztó messziről jössz. Zsuzsi, Zsuzsikám! Gyere itt van Tamás bácsi, segíts neki kérlek.
A kislány kelletlenül fordult felénk és nagyon nem szívesen hagyta ott a körülötte kialakult fiatalabb társaságot. Szép kislány volt, mondhatnám gyönyörű - ezt még így 45 felé is meg kellett állapítanom - karcsú szinte légies termetéből csak sugárzott a fiatalság, hosszú derékig érő vöröses szőke haja egyetlen lófarokba fonva verdeste a hátát, a fekete gyászruha kiemelte hihetetlenül fehér bőrét, nyakának lágy ívét.
-Csókolom - pukedlizott előttem - Zsuzsa vagyok még nem találkoztunk.
-Szervusz. Én Tamás vagyok talán már hallottál rólam Édesanyádtól.
-Persze csókolom Tamás bácsi, de jó, hogy megtetszett jönni, már nagyon vártuk - felelt illedelmesen - mit segíthetek?
-Légyszíves segíts Tamásnak az elhelyezkedésben, mutasd meg a szobáját és szólj a Pistának, hogy álljon be a kocsijával a garázsba, aztán ha még valamire szüksége van.
-Nem, nem köszönöm ennyi elég lesz, csak a szobámat szeretném egy pillanatra felkeresni, hogy átöltözhessek, ja egyébként itt kulcs a kocsihoz, a kaputól balra az a fekete Porsche kabrió az enyém.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.38 pont (281 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#34 feherfabia 2015. 09. 27. vasárnap 07:05
Elég jó!
#33 listike 2014. 08. 20. szerda 13:49
Nagyon jó.
#32 A57L 2013. 08. 2. péntek 05:19
Nagyon jó.
#31 papi2007 2013. 07. 8. hétfő 14:33
segítőkész rokon
#30 genius33 2012. 12. 31. hétfő 07:40
Egész kellemes smile
#29 Bikmakkocska 2012. 12. 29. szombat 20:48
Mint a Cowboy.Nem tölt, csak lő.
#28 Kaszkadör 2012. 01. 11. szerda 14:58
nyes
#27 x124 2012. 01. 2. hétfő 22:55
smile
#26 tiborg 2011. 01. 25. kedd 08:39
Nincs szamolas,ki hany eves, csak elvezes. Kivancsi vagyok a folytatasra!
#25 sarmos 2009. 11. 20. péntek 08:54
ajjajjjjj
#24 sihupapa 2008. 10. 2. csütörtök 23:56
"D" neszámolj élvezd a sztorit
#23 D 2006. 11. 19. vasárnap 20:55
nincs ez egyébként túlzottan elszámolva.

szülje a fickót mondjuk 17 évesen az anyja. Meg őt is mondjuk 17 évesen a nagymami.

ha a "nagynéni" anyuci tesója, és most 35 éves, akkor ez azt jelenti nagymami 44 évesen szülte. Ez ugyan nem egy megszokott dolog, de távolról sem lehetetlen...
(nagymami 34 éves volt, amikor az unoka megszületett, és az unoka 10 amikor a nagynéni született)
#22 szanci 2006. 07. 13. csütörtök 22:25
10p ha már másért nem dderezért minimum ->

"belelőttem, bassza meg, tele lőttem a picsáját rendesen. "

:)
#21 Kanmedve 2006. 03. 29. szerda 10:51
Szerintem ne foglalkozz a kritikákkal, csináld így tovább! Gratula! 10
#20 915 2006. 03. 13. hétfő 18:35
a legkirályabb!!!!!
#19 salata 2006. 03. 9. csütörtök 18:55
mond a bakikat! segitessz vele
#18 Wágner úr 2006. 03. 8. szerda 00:27
Apró lényeget nem érintő bakik.
Fantáziadús! Nagyon (el)élveztem! 10
#17 salata 2006. 02. 24. péntek 14:05
Szóval... Kedves rajongóim elküldtem a második részt és immár talán a harmadik is majdnem elkészült. Ha ti is úgy gondoljátok azt is publikálom majd. Köszönöm, hogy enyien olvastok!!!
#16 Steve 2006. 02. 21. kedd 22:33
Nem az a lényeg, hogy az író bekavarodott egy kicsit az évszámokba!
Még az sem, ha némi helyesírási hiba van benne! Bár erre is illik figyelnie.
De hát könyörgöm, nem vagyunk profi írók!
Inkább arra kell nekünk olvasóknak koncentrálni, hogy amiért íródott a történet!
Tudja megmozgatni a fantáziánkat, és ez által saját gondolatainkban éljük bele magunkat az író által kialakított és leírt szituációba.
Ha így teszünk, akkor sokkal jobban fogjuk élvezni az olvasmányt, és hát egyúttal szórakoztatni is fog bennünket.
Nekem az-az álláspontom, hogy legyünk több toleranciával egymás iránt.

Tehát fel a fejjel, és várom többedmagammal a folytatást!
#15 Kata0235 2006. 02. 20. hétfő 23:31
Iszonyúan izgató!