A+ A-

Szerepjáték 3. rész

Forró, fülledt nyári nap sugara égeti az aszfaltot, ahogy a kis cabrio begurul a kapun. Porfelhő borítja be, ahogy megáll az udvaron. Leáll az építkezés, a munkások elismerően füttyentenek, amikor a kisautó ajtaja kinyílik, és kiszáll belőle a nő. Karcsú vádliját magas talpú szandál zsinórjai fonják körbe, hosszú combja eltűnik a könnyű kis nyári ruha takarásában. Gömbölyded melle felsejlik a ruha alatt, és ahogy behajol az autóba, a kíváncsi férfitekintetek számára nem titok többé, hogy nem visel melltartót. Kiegyenesedik, hosszú, szőke haját hátrasimítja, szabadon omlik a hátára a fényes hajtömeg. Kis csomagot tart a kezében, tekintete most találkozik először az őt vizslató mohó szemekkel. Csábos félmosoly suhan át az arcán, apró léptekkel indul el az épülő ház felé, csípője lágy ringatózása a leghűségesebb férfi szívét is megdobogtatja.
Szeme célirányosan kutatja az előtte feltáruló, félig kész házat. A munkavezetőt keresi, a férfit, aki betölti gondolatait, nem tud és nem is akar szabadulni a kényszertől, hogy lássa, hallja, érezze őt. A tervezőasztal mellett talál rá, éppen vízzel hűti magát. Félmeztelen, és a nadrágja rásimul formás fenekére, amikor lehajol, hogy a lavórba öntött vízzel benedvesítse az arcát, haját, mellkasát. Az izmok érzékien feszülnek meg széles hátán, ahogy kifésüli vizes haját az arcából. A víz lecsorog a hátán, és a nő leküzdhetetlen vágyat érez, hogy ujjaival kövesse a vízcseppek útját. A férfi ekkor érzékeli munkásainak dermedt mozdulatlanságát, szétnéz, mielőtt megfordul. Összeszűkül a szeme a látványra, ami fogadja, szívverése boldog öntudatlansággal gyorsul fel.
A nő elakadó lélegzettel viszonozza a pillantást, szeme igyekszik befogadni az erőtől duzzadó test szépségét, a kisugárzást, ami csak úgy árad a férfiből, a csábítóan feszes ajkak hívogatását, és a sűrű szempillák sorfala mögött szikrázó tekintetben az érzéki ígéretet. Senki sem tud így nézni a nőre, mint ez a férfi. A térde kocsonyássá válik az izgalomtól, a gyomra remegni kezd, öle benedvesedik, mellbimbója megkeményedik a vágytól. Megnyalja kiszáradt száját, a férfi tekintete megvillan a mozdulatra. A nő tétován lép közelebb, a csomagot az asztalra helyezi, étvágygerjesztő szendvicsek lapulnak a doboz alján. Megköszörüli a torkát, mielőtt megszólal és az építkezés stádiumáról érdeklődik. A férfi arcán csúfondáros mosoly suhan át, és a nő zavarba jön, hiszen mindketten tudják, hogy nem az építkezés miatt jött ide.
A férfi mégis belemegy a játékba. Szétteríti az asztalon a terveket, és széles mozdulatokkal ecseteli a nő számára érthetetlen vonalak és ábrák kusza jelentését. Egyébként sem tud odafigyelni a férfi mondandójára. Leköti érzékeit a közelsége, kezének szépsége, ahogy ujjaival nyomon követi a terv vonalait. Közvetlenül mellette áll, testének forrósága talán még jobban égeti, mint a fejére tűző napsugár. Fülét betölti a férfi borzongatóan mély hangja, úgy duruzsol elméjében, mint megannyi méhecske a virágos réten. Elmerül a férfiarc gyönyörű profiljának szemlélésében, ahogy a szép vonalú érzéki száj a szavakat formálja, ahogy a sűrű szempilla sorfala árnyékot vet a bőrére, ahogy az állkapcsa megfeszül, amikor nyel egyet. Fel sem ismeri a saját hangját, amikor megszólal és közli, hogy sosem értett a térképekhez és a műszaki rajzokhoz, képtelen térben elhelyezni a papíron látható vonalakat. A férfi elhallgat, felnéz rá, tekintetük egybeolvad, kimondatlan vágyaik egymáshoz feszülnek.
Ebédidő! - kiált fel a férfi anélkül, hogy megszakítaná a szemkontaktust. Megrebben a tekintete, amikor oldalt fordul és kezével a ház felé int. Jöjjön, megmutatom - sugallja a mozdulat. Maga elé engedi a nőt, aki lassú léptekkel indul a félig kész épület felé. Szinte mellbe vágja a hőmérséklet különbség, ami odabenn fogadja. Pillanatok alatt borzongás fogja el, a vakító fényhez szokott szeme csak lassan alkalmazkodik a benti félhomályhoz. A férfi finoman a derekára teszi a kezét, úgy kalauzolja körbe, immár helyiségről helyiségre kísérve. Tágas falak és nagy ablakok jellemzik a földszintet, és máskor, mással, talán megfogná a nőt a tervezés nagyszerűsége, most mégsem tudja értékelni. Nem tud szabadulni az érzéstől, hogy a férfi keze a derekára simul. Noha már jól tájékozódik, nem tolja el magától a férfi kezét, élvezi annak melegét a termek hűvösében. Félig kész, egyenlőre még korlát nélküli lépcső vezet az emeletre, a lábuk alatt megroppan a törmelék, amikor fellépkednek a fokokon.
Az emelten már jobban érződik a kint tomboló nyár forrósága, a levegő fülledt és párás. Száradó beton, és fűrészpor szaga lengi be a teret. A férfi hagyja, hogy a nő eltávolodjon tőle, és egyedül fedezze fel a helyiségeket. Karba tett kézzel dől neki az egyik falnak, és élvezettel legelteti rajta a szemét, a könnyű kis ruha lágyan lengedezik a combja körül minden egyes lépésénél. Az egyik ablakon keresztül besüt a nap, hátulról világítva meg a nő alakját.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 09. 15. csütörtök 11:06
nagyon tetszett 8p folytasd...
#3 papi 2013. 09. 9. hétfő 08:08
Nagyon jó.
#2 v-ir-a 2012. 09. 16. vasárnap 00:43
izgalmas,magával sodor a szenvedély...nagyon jó...
#1 Törté-Net 2009. 06. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?