Ha a nejem beindul 2. rész
Fordítás
Eredeti történet: Meine zeigefreudige Frau
Szerző: caliban66; Literotica, 2022
Eredeti történet: Meine zeigefreudige Frau
Szerző: caliban66; Literotica, 2022
4. Az őrületbe kergetett főbérlőnk
A jól megérdemelt vakációnk véget ért. Sok mindent megtapasztaltunk, hódoltunk az új hobbinknak, és a fél szigetet az őrületbe kergettük a csínytevéseinkkel. Egyre inkább a vágyaink rabjai voltunk, szenvedélyesebben éltük ki a bujaságunkat mint valaha.
Az első héten otthon nem vágytunk új kalandokra, de a következő hétfőre észrevettem, hogy Maria-nak hiányzik valami.
– Tudod, valójában idegesítő, hogy mindig el kell hagynunk a házat a különleges örömünkért. Sokkal kényelmesebb lenne, ha legalább időnként itt is élvezhetnénk.
– És hogy működne ez? Ide akarod csődíteni a kukkolókat? – viccelődtem.
– Csak várj és meglátod – kaptam a választ és nagyon kíváncsi lettem. Mit talál ki az én kanos feleségem?
Kedden este hat óra körül Maria a szokásos módon hazajött a munkából. De ezen a napon nem sietett fel azonnal a lépcsőn a lakásba, hanem becsöngetett Herberthez a főbérlőnkhöz, aki a földszinten lakott.
– Jaj, Herbert, tegnap tele volt a parkolónk törött üveggel. Van fogalmad arról, ki volt olyan ostoba, hogy összetört egy üveget?
Herbert körülbelül 40 éves volt, két éve özvegy, és egyedül élt. Igazi jó főbérlőként évek óta nem emelte a lakbért, mindent elintézett, és ahol tudott, segített. Így hát a szívére vette Maria panaszát, és aggodalmát fejezte ki egyes emberek durvasága miatt.
– Nos, te nem tehetsz erről, Herbert. Ne haragudj.
Ezekkel a szavakkal Maria odalépett a lépcsőhöz, és elindult felfelé. Természetesen rövid szoknyát viselt; már alig hagyta el a házat másként. És általában amúgy is bugyi nélkül flangált. Így Herbert – aki lent állt és figyelte-, legkésőbb az ötödik lépcsőfok után láthatta mindazt, amit Maria kínált. A lépcső alján állt tátott szájjal – ahogy Maria később leírta nekem-, és utána bámult. Majdnem felérve, Maria megfordult:
– Mielőtt elfelejteném, elromlott a mosogatónk. Megnéznéd? Ma este, ha lesz időd.
Herbert nem válaszolt, egészen máshol járt a gondolata.
– Halló, Föld hívja Herbertet! Hallasz engem?
– Igen... mit? Mit is mondtál?
Maria megismételte a kérését, megfordult, és „észrevette”, hogy a cipőfűzője kioldódott.
– A fránya cipők! Hányszor kötöttem már be őket ma?!
Persze ehhez elég mélyre kellett hajolnia és ha eddig egyetlen négyzetcentiméter is rejtve maradt volna, Herbert most már békében csodálhatta.
A jól megérdemelt vakációnk véget ért. Sok mindent megtapasztaltunk, hódoltunk az új hobbinknak, és a fél szigetet az őrületbe kergettük a csínytevéseinkkel. Egyre inkább a vágyaink rabjai voltunk, szenvedélyesebben éltük ki a bujaságunkat mint valaha.
Az első héten otthon nem vágytunk új kalandokra, de a következő hétfőre észrevettem, hogy Maria-nak hiányzik valami.
– Tudod, valójában idegesítő, hogy mindig el kell hagynunk a házat a különleges örömünkért. Sokkal kényelmesebb lenne, ha legalább időnként itt is élvezhetnénk.
– És hogy működne ez? Ide akarod csődíteni a kukkolókat? – viccelődtem.
– Csak várj és meglátod – kaptam a választ és nagyon kíváncsi lettem. Mit talál ki az én kanos feleségem?
Kedden este hat óra körül Maria a szokásos módon hazajött a munkából. De ezen a napon nem sietett fel azonnal a lépcsőn a lakásba, hanem becsöngetett Herberthez a főbérlőnkhöz, aki a földszinten lakott.
– Jaj, Herbert, tegnap tele volt a parkolónk törött üveggel. Van fogalmad arról, ki volt olyan ostoba, hogy összetört egy üveget?
Herbert körülbelül 40 éves volt, két éve özvegy, és egyedül élt. Igazi jó főbérlőként évek óta nem emelte a lakbért, mindent elintézett, és ahol tudott, segített. Így hát a szívére vette Maria panaszát, és aggodalmát fejezte ki egyes emberek durvasága miatt.
– Nos, te nem tehetsz erről, Herbert. Ne haragudj.
Ezekkel a szavakkal Maria odalépett a lépcsőhöz, és elindult felfelé. Természetesen rövid szoknyát viselt; már alig hagyta el a házat másként. És általában amúgy is bugyi nélkül flangált. Így Herbert – aki lent állt és figyelte-, legkésőbb az ötödik lépcsőfok után láthatta mindazt, amit Maria kínált. A lépcső alján állt tátott szájjal – ahogy Maria később leírta nekem-, és utána bámult. Majdnem felérve, Maria megfordult:
– Mielőtt elfelejteném, elromlott a mosogatónk. Megnéznéd? Ma este, ha lesz időd.
Herbert nem válaszolt, egészen máshol járt a gondolata.
– Halló, Föld hívja Herbertet! Hallasz engem?
– Igen... mit? Mit is mondtál?
Maria megismételte a kérését, megfordult, és „észrevette”, hogy a cipőfűzője kioldódott.
– A fránya cipők! Hányszor kötöttem már be őket ma?!
Persze ehhez elég mélyre kellett hajolnia és ha eddig egyetlen négyzetcentiméter is rejtve maradt volna, Herbert most már békében csodálhatta.
Ez csak a történet kezdete, még 11 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1