A+ A-

Téboly 1. rész

Csak erős idegzetűeknek!
Hisztérikus sikoly hasított a kertváros verőfényes, júliusi délelőttjének csendjébe. Kiindulási helye, a környezetéhez képest szolidnak mondható ház teraszra nyíló nappalija volt. Pontosabban a nappaliba belépő ifjú hölgy torka. A dohányzóasztaláná1 ez idáig békésen cigarettázó férfi döbbenetében elejtette a kezében tartott poharat. Tartalma szétfolyt éktelen foltot hagyott a padlószőnyegen. A sikoly tulajdonosának öltözéke mindössze egy fehér férfiingből és sportcipőből állt. A hölgy meglehetősen feldúltnak tűnt, rendkívül szép arcára és buja gondolatokat ébresztő alakjára mindemellett méltán büszke lehetett.
- Mi ütött beléd? - nézett rá megütközve a férfi. Felállt asztaltól, lehajolt, felvette a leesett poharat. - Elment az eszed? Mit visítozol!?
A sikolyból szinte észrevehetetlen átmenettel lett érthető szöveg:
- Takarodj innen, te görény! Most, azonnal takarodj ! Nem bírok rád nézni, te hernyó! - sivította a nő. - Azt hitted a végtelenségig bírom? Te... te... - és itt egy pillanatig az ideillő szót kereste, majd jobb híján így folytatta: - Te szemét!
- Mi bajod van velem? Próbáld meg végre értelmesen...
- Értelmesen? Igen?... Na, jól Hogy van a kis Puncuskád mi!?
Azt hitted, hogy nálam soha nem telik be a pohár - harsogta Róza, mert hogy így hívták e tomboló tüneményt -, nekem mindent el kell tűrnöm, mert te úgy akarod, igen? - és hogy nyomatéka is legyen szavainak, a férfihoz vágott egy szépen kidolgozott cseréptálat. A derekán találta el.
- Mit üvöltesz?... Meg lehet ezt beszélni emberi módon is... ­igyekezett lehalkítani őt Imre, de azért a biztonság kedvéért belebújt nem rég levetett cipőjébe. Zöld vászon nadrágot és atlétát viselt, percekkel korábban érkezett meg néhány napos vidéki útjáról. Éppen csak leült néhány korty italra a nappaliba, abban a hiszemben, hogy Róza, a felesége még alszik és nem akarta felzavari. Tévedett, az asszony nagyon is ébren volt.
- Emberi módon ?!?! Veled? Veled, te mocskos disznó? Takarodj ki innen! Ne mondjam még egyszer, mert megbánod, te rohadék!! - sikította. Felkapott egy közel félkilós ezüst cigaret­tatartót és a férfi felé hajította. Imre jó reflexén múlott csupán, hogy elkerülte a kellemetlen találkozást vele. Rájött, hogy résen kell lennie, ha sérülés nélkül akarja rendezni ezt az affért.
- " Higgadj már le, légy szíves! Leülünk és megbeszéljük a dolgot. Különben is félreérted a helyzetet - mondta és igyekezett maga is nyugodtan nézni, ahogy Róza őrült tempóban hajigálja ki a szekrényből a szoba közepére nadrágjait, ingeid, fehérneműit.
- Félreértem? - üvöltötte a nő, abbahagyva a szekrény kiűrítését - Az a hülye kurva..., az értette félre a helyzetet! A telefonban a titkárnőnek hitt az a ribanc. "Mondja meg neki, kedvesem, hogy Puncuska pénteken várja a szokott helyen. Ja, és azt is, hogy imádja! Pá, drága!" - kiabálta Róza hisztérikusan. ­Megjegyeztem mindent szót! - folytatta. - Ez neked félreértés'! de az nem lesz az, ha kivakarom azt a sunyi szemed, te aljas gané! - és elindult a férfi felé. Imre felismerte, hogy ennek bizony már a fele sem tréfa.
- Oké, oké, csak ne pörgesd túl magad. Az nem megoldás, hogy elveszíted a fejed! - mondta Imre. Közben felvette a szék karfájáról az ingét, zakóját és a konyha felé hátrált. Immáron rutinosan hajolt el a feléje száguldó cserepes kaktusz elöl.
- Meglátjuk, hogy ki mit fog hamarosan elveszíteni, te gerinctelen pinavadász! - sivította Róza vészjóslóan és jólírányzott dobással újabb támadást indított a férfi ellen. Ezúttal egy videokazetta süvített Imre felé.
- Ennek így tényleg nincs semmi értelme! - figyelmeztette emeltebb hangon Imre a konyhából.
- Meg fogod bánni, hogy ilyen hülye módon viselkedsz! Hallja az egész környék.
A kazetta elől nem sikerült kitérnie, nagyot csattant a homlokán.
- Te beszélsz nekem viselkedésről?... Te akarsz nekem illemórát adni?... Hogy ki fog itt valamit megbánni, az rögvest, kiderül! - mondta Róza egy csöppet sem csökkentve a hangerőt. - Jól van, elég volt már! - kiabált a férfi az előtérb?l. - Ki­tomboltad magad, most már hagyd abba, mert megharagszom!
Ez volt aztán igazán olaj a lángoló tűzre.
- Micsoda??!!... Megharagszol??!!... Hogy te fogsz megharagudni?! És én? Mit gondolsz, én mit fogok csinálni?.. Jól figyelj, mert elmondom! - hangja egyszerre volt sátáni és gúnyoros. - Kitépem a szemed, leszakítom a tököd, te söpredék, ha egyszer is meglátlak ebben a házban! - folytatta és egy félig töltött kecsapos üveget lendített a bejárati ajtóban álló Imre felé. Az ajtókereten csattant szét a paradicsomos Molotov­koktél, vérszínű anyaggal terítve be a menekülő férfi hátát.
- Megőrültél? A férjed vagyok, fejezd már... - de nem tudta befejezni.
- A férjem? Igen? Hát jobb, ha tőlem tudod: villámgyorsan megváltozik ez az állapot, te patkány! Addig meg ne próbáld betenni a lábad ebbe a házba,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.29 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2015. 10. 1. csütörtök 06:20
Közepes!
#4 A57L 2014. 10. 19. vasárnap 15:26
Jól indul.
#3 listike 2014. 07. 8. kedd 12:09
Nagyon jó.
#2 papi 2013. 08. 11. vasárnap 19:10
Nem rossz
#1 Törté-Net 2008. 10. 17. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?