Velencei kaland

Volt egy fiúm, pár évvel fiatalabb volt nálam, én harminc, ő 25 éves volt és eléggé bomlottunk egymásért. Elsősorban testi vonzódás volt és nem szerelem, de nagyon jól éreztük magunkat együtt mindenféleképpen, mivel a szerelem gyötrődése nem rontotta meg a felhőtlen együttlétünket.
Én is imádtam őt, ő is engem, ha egymáshoz értünk leugrott a bugyi rólunk, de jókat tudtunk beszélgetni, jól tudtunk együtt szórakozni, szóval egy igazi klassz laza kapcsolat volt.

Egyszer egy szombati nap leugrottunk a Velencei tóhoz lubickolni egy kicsit. Úgy volt hogy nagyobb társaság verődik össze, de csak egy másik srác érkezett meg, a többiek valamiért más programot szerveztek maguknak.
Lubickoltunk, napoztunk, kártyáztunk egész nap, majd egy kellemes kis kerthelyiségben koronáztuk meg a napot.

Egyre emelkedettebb lett a hangulat, valahogy nem igazán volt kedvünk hazamenni a poros, fülledt városba, ezért kitaláltuk, hogy ha sikerül most így este valamilyen szálláslehetőséget találnunk, akkor maradunk még egy napot.
Meg is kérdeztük a helyiség tulajdonosát, hogy tud-e ebben segíteni nekünk, a véletlen úgy hozta, hogy neki volt egy kiadó kis háza, ahonnan éppen most költöztek ki, tehát szabad a pálya, maradunk.

Vettünk még egy pár üveg itókát, nassolnivalót, majd beköltöztettük minimális motyónkat a házba, tusolás majd kiköltöztünk a teraszra az italainkkal és folytattuk az estét a kellemes, lehűlt éjszakában.

Mi ketten egy hintaágyban ültünk, Tamás velünk szemben egy nyugágyban, és a társalgás – ahogy az lenni szokott – egyre inkább a szerelem, szex témája körül kezdett el forogni. Egyre intimebb részeket osztottunk meg egymással az életünkből, miközben kortyolgattuk az italainkat, és a nyári éjszakában kellemes tusfürdő és parfűmillat keveredett a közeli tó, és a virágok illatával.

Egyszer csak érzem, hogy a combomhoz – véletlenül – egyre többször érnek hozzá, valahogy mindig úgy alakul, hogy valamelyik fiú keze végigsimítja a combomat, derakamat, úgy mozdul, hogy kikerülhetetlen legyen az egymáshoz érés.