Gipszkarton falak 1. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 18 275 karakter
Elolvasva: 0 alkalommal
– Pszt! Felébreszted anyát!
Túl késő! A szőnyeges folyosón hallatszó botladozás hangja már felébresztett. Két izgatott fiatal nem elhanyagolható mennyiségű alkohollal. Vajon miből gondolták, hogy nem fognak felébreszteni?
Mennyi az idő? Felemeltem a telefonomat, hogy megnézzem. Hajnali fél három. Aha. Szórakozni voltak, és most itt zavarnak engem. Nem szokatlan dolog péntek esténként.
Még több kuncogás hallatszott. Valaki bement a fürdőszobába, és a vécé öblítésének hangját is hozzáadta ahhoz, ami miatt ébren kellett maradnom.
Azután halkan beszélni kezdtek. Nem tudtam kivenni a szavakat. Csak a kuncogást és az ágy pattogásának zaját hallottam.
Feküdtem, és a függönyöm mögül beszűrődő holdfényben a lámpa mennyezetre nyúló árnyékát bámultam. Egy pillanatra csend lett. A vihar előtti csend. Tudtam mi következik.
– Aahhh...
Helyben vagyunk. Egy ősi ritmikus emberi dallam a következő néhány percben.
– Ohhhh... ahhhh...
Utáltam, amikor Endre nálunk maradt. Jóképű fiatalember volt. Udvarias és segítőkész. Imádta a lányomat, ami a falon átszűrődő nyögésekből és elszakított sikolyokból is látszott. Azért utáltam, mert muszáj volt ezt hallanom.
Júlia megpróbált csendben maradni. És újra meg újra emlékeztette a barátját, hogy tartsa halkan a hangját, miközben ő többet zajt csinált. A fő esemény előtti kuncogás közepette folyamatos „csend” hallatszott.
Igazság szerint nem számított, mennyire próbáltak csendben maradni. Az új házak belső fala többnyire gipszkartonból készül. Vékony gipszrétegek kartonpapír között. Reménytelen a hang megfogása. Szóval két egészséges, szexuálisan aktív fiatalt a mellettem lévő szobában soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Úristen, még a nehéz légzés is úgy áthatolt a falon, mintha ott sem lett volna. A dugással járó önkéntelen nyögések és morgások egyszerűen nem voltak visszafoghatók.
– Ó, istenem! Nagyon jó...
Valóban? Köszönöm Júlia, ezt nem kellett volna tudnom.
– Pont ott...
Legnagyobb rémületemre tudtam, mikor nyalják a lányomat. Tudtam, mikor viszonozza a gyönyört. Lehetetlen volt nem észrevenni. És tudtam, mikor dugtak. Istenem, ez hihetetlenül nyilvánvaló volt.
Semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy szexeljenek.
Túl késő! A szőnyeges folyosón hallatszó botladozás hangja már felébresztett. Két izgatott fiatal nem elhanyagolható mennyiségű alkohollal. Vajon miből gondolták, hogy nem fognak felébreszteni?
Mennyi az idő? Felemeltem a telefonomat, hogy megnézzem. Hajnali fél három. Aha. Szórakozni voltak, és most itt zavarnak engem. Nem szokatlan dolog péntek esténként.
Még több kuncogás hallatszott. Valaki bement a fürdőszobába, és a vécé öblítésének hangját is hozzáadta ahhoz, ami miatt ébren kellett maradnom.
Azután halkan beszélni kezdtek. Nem tudtam kivenni a szavakat. Csak a kuncogást és az ágy pattogásának zaját hallottam.
Feküdtem, és a függönyöm mögül beszűrődő holdfényben a lámpa mennyezetre nyúló árnyékát bámultam. Egy pillanatra csend lett. A vihar előtti csend. Tudtam mi következik.
– Aahhh...
Helyben vagyunk. Egy ősi ritmikus emberi dallam a következő néhány percben.
– Ohhhh... ahhhh...
Utáltam, amikor Endre nálunk maradt. Jóképű fiatalember volt. Udvarias és segítőkész. Imádta a lányomat, ami a falon átszűrődő nyögésekből és elszakított sikolyokból is látszott. Azért utáltam, mert muszáj volt ezt hallanom.
Júlia megpróbált csendben maradni. És újra meg újra emlékeztette a barátját, hogy tartsa halkan a hangját, miközben ő többet zajt csinált. A fő esemény előtti kuncogás közepette folyamatos „csend” hallatszott.
Igazság szerint nem számított, mennyire próbáltak csendben maradni. Az új házak belső fala többnyire gipszkartonból készül. Vékony gipszrétegek kartonpapír között. Reménytelen a hang megfogása. Szóval két egészséges, szexuálisan aktív fiatalt a mellettem lévő szobában soha nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Úristen, még a nehéz légzés is úgy áthatolt a falon, mintha ott sem lett volna. A dugással járó önkéntelen nyögések és morgások egyszerűen nem voltak visszafoghatók.
– Ó, istenem! Nagyon jó...
Valóban? Köszönöm Júlia, ezt nem kellett volna tudnom.
– Pont ott...
Legnagyobb rémületemre tudtam, mikor nyalják a lányomat. Tudtam, mikor viszonozza a gyönyört. Lehetetlen volt nem észrevenni. És tudtam, mikor dugtak. Istenem, ez hihetetlenül nyilvánvaló volt.
Semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy szexeljenek.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1