A múlt árnyai 3. rész

Ádám egész hétvégén nálam maradt. Sokat beszélgettünk már arról, amiről Szilvásváradon nem lehetett vele. Nyílt, őszinte volt, és tényleg szerelmes módjára. Elmesélte, hogy Szabi valóban mindent eltervezett, de az ő kérésére és amikor meglátott, az első pillanattól kezdve ő is akarta. Hogy a képeken, amiket Szabi mutatott neki, azonnal beleszeretett a mosolyomba, a szemembe, a kisugárzásomba – és amikor a valóságban meglátott, rájött, hogy a képeknél is sokkal csodálatosabb vagyok.

Ennyit, mint ezen a hétvégén, a férjemmel nem szeretkeztem egy... nem, két hónap alatt sem. Ádám minden egyes érintése, minden egyes csókja, minden egyes szava arról szólt, hogy én vagyok a nő, akit mindig is keresett. És én elhittem neki. Mert a testem, ami olyan sokáig csak fájdalmat és szégyent hozott, most végre otthonra talált.

Három hónap csoda, mennyország. Szárnyaltam, repültem otthon, a munkában. Boldogok volt, Ádámmal terveztük, hozzám költözik. De akkor a kisördög belém bújt.

Eszembe jutott az a beszélgetés, amit hónapokkal ezelőtt folytattunk a teakonyhában, amikor Szabi kérdezte, mi van a nőiességemmel. Most ugyan ott én kérdeztem vissza. Akkor Szabi  érezte, hogy a fagyi visszanyal. Elmondta, hogy a férje óta neki nincs férfi – csak a keze meg az ezüst nyíl, a vibrátora. Csak mosolyogtam, majd szombaton ebédre hívtam őket.

Szerintem azt hitték, a költözést akarom megbeszélni, hiszen a "miértre" csak rejtélyesen mosolyogtam. De az én tervem ördögibb volt.

Az ebédnél hosszan beszélgettünk semmiségekről, míg végül Szabi nem bírta tovább.

– Na, Kriszti, miért hívtál minket?

Mély levegőt vettem, és belevágtam.

– Tudod, Szabi... Ádám egy bika. Egy baszógép. És sokat gondolkodtam a korkülönbség miatt, hogy egy idő után kevés leszek neki,   nem fogom bírni ha együtt maradunk, és félre fog kefélni. És igen, ahogy te kitaláltál nekem valamit, én is kitaláltam neked. Szeretném, ha hármasban basznánk.

Szabi szeme elkerekedett.

– Tessék? – hitetlenkedett a hallottakon.
– Igen, jól hallottad – folytattam nyugodtan, miközben a borospoharam peremét simogattam. – Szeretném, ha hárman szeretkeznénk. Ketten talán elegen lennénk a potenciáljának.

Csend. Ádámon is látszott a döbbenet és egymásra néztünk hárman. A levegő tele volt feszültséggel, várakozással és valami másvalamivel, amit senki sem mert kimondani.