A múlt árnyai 1. rész

A múlt árnyai

Ahhoz, hogy a történetem érthető legyen, a múltammal kezdem. Közel húsz éve egy vezető bank alkalmazottja vagyok. Kezdetben sima kis kiszolgáló voltam, de ahogy képeztem magam, tanultam, elvégeztem az egyetemet, gyorsan lépkedtem a ranglétrán. Mára, 42 évesen vezető VIP-menedzser voltam a vállalkozói partnereknél. Minden problémás ügy, megoldásra váró feladat, kis sunyiskodás az én feladatom volt. Fizetésem kiemelt volt, és egy-egy megoldott probléma után a partnerek privátban is hálásak voltak.

Velem szinte egyszerre érkezett Szabina is a fiókhoz. Egymással versenyezve, egymást húzva-segítve haladtunk a ranglétrán. Ő két évvel fiatalabb, és a magánbefektetők VIP-csoportjának volt a csoportvezetője – vagyis szintén vezető VIP-es. Családi barátság is kialakult. Összejárás, közös kirándulások, nyaralások kezdetben a Balcsin, majd az Adrián, később már az egzotikus üdülőparadicsomokban. Szabival és a férjeinkkel elkezdtünk a gyermek kérdésen gondolkozni. Én hiába hagytam abba a fogamzásgátlást, nem estem teherbe, Szabi pedig a  megromló házassága miatt titokban szedte a fogamzásgátlót.

A gondok nálam két éve, egy késő tavaszi szombaton kezdődtek. Férjem élt-halt a motorozásért. Én a többi motoros "tyúkkal" eltúrázgattam. Vasárnap reggel, pont termékeny időszakomban voltam.

– Figyi, drágám. Nincs még igazán motoros idő. Nem inkább a bébi-projekten kéne dolgoznunk? – kérdeztem.
– Szerelmem, majd ha hazajöttünk – mondta a férjem.

Tudtam, hajthatatlan. Tudtam, hogy ha hazajön, már nem lesz kedve. Így durcásan mondtam neki:

– Jó, akkor menj...

Megölelt, megcsókolt, majd azt mondta:

– Sietek, kedvesem, és csinálunk egy szép kislányt.

Késő délután csengettek. Két rendőr. Könyörtelenek voltak. Megkérdezték a nevem, és ridegen közölték: a férjem motorbalesetet szenvedett. Egy traktoros ittasan, szabálytalanul fordult ki elé, és férjem az élettel összeegyeztethetetlen sérülései miatt azonnal életét vesztette.

Én innentől csak a szomorúságnak tudtam élni. Munkában maradtam a mindig mosolygós Kriszta, de magánéletem a bezártság, a szomorúság volt. Ebből az sem mozdított ki, hogy Szabináék elváltak egy évvel a férjem halála után.