A+ A-

Albérlet

Elég nagy lakásunk volt diákkoromban és a szüleim rendszeresen kiadtak egy szobát egyetemista lányoknak. Kedvelték a lányokat, noha nem olyan megfontolásból, mint én, hanem egyszerűen azért, mert jobban vigyáztak a lakásra, mint a fiuk. Utolsó éves voltam, amikor a szüleim elköltöztek otthonról, magamra hagytak a lakásban az aktuális albérlőnkkel, Enikővel. Képzelhetitek, hogy nem viselt meg különösebben, hogy az ősök nem lábatlankodtak otthon ha, kellett, ha nem... De inkább Enikőről meséljek nektek!
Mindannak dacára, hogy nagyon csinos volt tudomásom szerint nem volt szeretője, vagy a manapság divatos szóval barátja. Gyönyörű, hosszú fekete haja volt, karcsú dereka és a popsija úgy vonzotta a tekintetemet, mint a mágnes a vasat. Titokban gyakran figyeltem a fenekét, ahogyan a combjainak vonzó vonalai kikerekednek és egy olyan simogatni való popsiban folytatódnak, hogy alig bírtam levenni róla a tekintetemet. Hiába nem akartam házi nyúlra vadászni, de százszor is elképzeltem, hogy milyen lehet az a tenyérnyi hely a két lába között - amikor előre hajolva mosogatott a konyhában étkezés után. Mondanom sem kell, hogy egyetlen alkalmat sem hagytam ki, hogy vele kajáljak. Próbáltam nagyon diszkréten csodálni a domborulatait, de azt hiszem, hogy észrevette, mennyire leköti a figyelmem...
Önfeledten csodáltam és örömmel tapasztaltam, hogy egy kicsit nagyobb terpeszbe áll már és mintha jobban kidomborítaná a popsiját. Egy nikkelezett tálcát mosott el és tett ki száradni, én pedig csak későn vettem észre, hogy mint egy tükörben figyeli, ahogyan vetkőztetem a tekintetemmel, miközben a ritmikusan mozgó fenekét figyelem. Addig néztem, amíg fennebb nem emeltem a tekintetemet és össze nem néztünk a tálca tükörben. Elpirulhattam, de ő kedvesen mosolygott és úgy tett mintha nem vett volna észre semmit. Biztosan egy ideje figyelhetett már. Alighanem ekkor tudatosulhatott benne, hogy mennyire leköti a figyelmemet... . Valószínűleg nem volt véletlen a nagyobb terpesz és a kidomborított, ringatózó fenék sem.
Rendszeresen egy combközépig érő halványrózsaszín otthoni köpenyt viselt. Két nappal később feltűnt, hogy a felső gombja nincsen begombolva, és ha előre dől a dekoltázsa olyan mély lesz, hogy látni engedi a mellei ívének a felső részét is. Egyszerűen őrjítő. Őrjítő, mert tudtam, hogy nem visel melltartót. Látni lehetett a ruha vonalán, hogy nincsen rajta melltartó. Mindennapi apróságokról fecsegni közben felért egy kínzással! Így ment ez nap, mint nap, egy héten keresztül. Minden bizonnyal nagyon élvezhette a helyzetet, mert amikor már nem bírtam elviselni és nem mentem ki a konyhába vacsorázni vele, kihívott, mondván, hogy nem akar egyedül enni. Persze, hogy nem mondtam nemet és mentem vele, a hívásnak nem lehetett ellenállni.
Megterítette az asztalt én meg kipakoltam a kajámat a hűtőből, majd letelepedtem a hűtő mellé és átengedtem neki a terepet, de úgy ültem le, hogy ha behajol a hűtőbe, legyen esélyem egy kicsit jobban bepillantani a dekoltázsába. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Valósággal elakadt a lélegzetem is, mert ahogy előrehajolt a ruha természetesen előre esett mivel nem volt öv rajta. Tökéletesen beláttam a dekoltázsába! Mélyen, egészen mélyen szinte a bugyijáig, Majd egy fél percig tétovázott, hogy mi is legyen a vacsora, miközben én csodálhattam a körtéket, amiket oda rejtegetett vagy inkább ott mutogatott. Tudhatta, hogy a melleit bámulom, mert közben tudatosan nem nézett rám még véletlenül sem, nehogy megzavarjon a csendes szemlélődésben, de láttam, ahogy a mellbimbói közepe lassan, lassan kezdenek kiemelkedni az udvarukból.
Megkapó látvány volt és komoly elváltozásokat okozott a nadrágomon, rettenetesen szűknek éreztem. Végül mézet vett elő magának és beült a helyére. Megkért, hogy hozzak neki egy kanalat, ha már amúgy is én vagyok közelebb a konyhaszekrényhez. Alighanem sikertelenül próbáltam palástolni, hogy milyen állapotban is vagyok, mert szembe kellett állnom vele miközben átadtam a kanalat, nekem pedig, lüktetett a nadrágom eleje a felgyülemlett feszültségtől. Persze mindketten megpróbáltunk úgy tenni mintha, semmi különös nem történt volna. Mintha nem a mellei közötti völgyön sétált volna a tekintetem, kapaszkodott volna fel az egyik ágaskodó mellbimbótól a másikig, Enikőnek meg csak a csillogó tekintete jelezte, hogy látja ám, hogy úgy áll a farkam, mint a sátorrúd a ponyva alatt.
Végül is elkezdtünk enni. Enikőnek sikerült elég jól összemaszatolnia a kezét mézzel evés közben. Karcsú vékony keze volt hosszú törékenynek látszó ujjakkal, amik nőiesen megnövesztett körmökben végződtek. A kis ártatlan, nekiállt leszopogatni egyesével az ujjaira maszatolódott mézet, de mindezt úgy csinálta, hogy önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ugyanígy nézne ki, ha nem az ujját szopná. Amikor a középső ujját teljesen bekapta, nem bírtam tovább és egy ügyetlennek tűnő mozdulattal levertem a kanalát.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.1 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 deajk2008 2016. 10. 20. csütörtök 09:07
én mindenesetre érdekesnek tartom e művet...
#7 vakon53 2016. 03. 28. hétfő 13:50
Ha nemsértelekmeg akkor jóllenne ha folytatnád mert érdekel a folytatás is.
#6 listike 2014. 09. 30. kedd 18:14
Gyenge.
#5 A57L 2014. 05. 30. péntek 05:28
Egész jó lett.
#4 listike 2013. 12. 24. kedd 09:05
Ez így kevés.
#3 smutz 2007. 12. 10. hétfő 16:25
Ugye nem ez a vége?
#2 Ursus 2007. 12. 10. hétfő 00:37
Ez tökéletes! A flört. Amikor ketten őrülten kívánják egymást, és mindkettő pontosan tudja, hogy a másik is éppen úgy kívánja őt. Ezt az állapotot a végletekig elhúzni, kijátszani, mert ez a csúcspont. Ami ez után következhet, az már túl van a csúcson...
#1 Törté-Net 2007. 12. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?