22 éves koromban, miután beköltöztem Budapestre, anyám gyakran benézett hozzám munka után, mivel útba esett neki hazafelé a lakásom. Az igazat megvallva nem azért költöztem el tőlük, hogy aztán anyám folyton a nyakamra járjon, de örültem neki, mert legalább volt egy kis társaságom. Pár héttel azelőtt szakítottam a barátnőmmel, és még nem akartam eljárni újra ismerkedni, így nem volt esélyes, hogy épp egy lánnyal lennék, amikor feljött hozzám. Egyik alkalommal anyámon a legszexisebb ruhái voltak.
Sötétkék mélydekoltázsú, köldökig érő trikó, fekete miniszoknya és magas sarkú szandál.
- Nahát, milyen csinos vagy ma! –mondtam - Kinek öltöztél így ki? Csak nem valami titkos udvarlód van?
- Nem, dehogy is. Sosem csaltam meg apádat. Csak néha jól esik még fiatalnak éreznem magam.
- Szereted, hogy még mindig megnéznek az utcán a férfiak? –mosolyogtam -
Miután kávéval kínáltam, bementünk a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
Anyám keresztbetette a lábait. De nem csak úgy természetesen. A mozdulataiban, arckifejezésében burkolt szexualitás volt, és közben végig a szemembe nézett, mintha azt figyelné, hogyan reagálok. Ha nem az anyám lett volna, azt hittem volna, akar tőlem valamit.
De ami igazán kezdett zavarba ejtő lenni, az az volt, amilyen hanglejtéssel beszélt hozzám.
- Mi az? –kérdeztem -
- Miért?
- Hát csak nagyon néztél engem, gondoltam, mondani akarsz valamit.
- Ja, csak elmerengtem valamin. –nem túlzottan, de kissé szexi hangon mondta. Éppen a félreérthetőség határán, közben pedig a trikója alól igen határozottan megmutatkozó melleire pillantott, majd ismét a szemembe nézett. Olyan volt, mintha játszana velem.
- És, min merengtél?
- Szóval, szerinted megnéznek engem az utcán a férfiak?
- Hát, gondolom.
- Vonzó nőnek tartasz?
- Persze. Mármint nyilván te az anyám vagy –mosolyogtam - , de ettől még meg tudom ítélni, hogy szép nő vagy.
- Előttem nem kell szégyellned, ha kívánsz engem!
- Mi van? Miért, miből gondolod, hogy kívánlak?
- Semmiből.
- Hát akkor meg? Most miről beszélgetünk itt? Ha azért jöttél, hogy kikérd a véleményemet, akkor nekem elhiheted, hogy még így 46 évesen is igazán szép nő vagy, és biztos vagyok benne, hogy bármelyik férfi ugyanígy gondolja. Vagy apa talán már nem így látja?
- De, így látja.
Anyám felállt, és az ajtó felé indult. Kikísértem.
- Tudod kisfiam! Te már felnőtt férfi vagy igaz?
- Úgy tűnik!
- Akkor, amit most mondani fogok, az maradjon is köztünk!
- Rendben.
- Amióta felnőttél, gyakran elképzelem, milyen lenne, ha lefeküdnék veled. Csak szeretném, ha tudnád, ha akarsz, megkaphatsz! Gondolkodj el rajta!
Szóhoz sem jutottam. Csak néztem, ahogy kilép az ajtón, becsuktam, és bámultam tovább magam elé. Mielőtt összejöttem az első barátnőmmel, volt egy rövid időszak, amikor néhányszor előfordult, hogy kivertem anyámra, mert egyszerűen iszonyat jó nő, de ezt úgy könyveltem el, mint valami kis gyerekcsínyt, amit felnőtt ésszel már nem tennék meg még egyszer. Így viszont, hogy ő felfedte nekem magát, nagyon felizgatott a gondolat, hogy ha akarnám, itt nálam, ahol senki sem nyithatna ránk közben még véletlen sem...
Egyik felem mindennél jobban kívánta őt, a másik viszont az őrületbe kergetett azzal, hogy nem engedte. Normális, nem normális. Azelőtt normálisnak hittem magam. Volt barátnőm, akibe szerelmes voltam... most meg akkor nem vagyok normális? Végül engedtem a kísértésnek. Ha már gondolatban kívántam őt, ennyi erővel akkor már miért ne élhetném is ki magamat. Elvégre úgysem tudná meg soha senki. Minden menne a régi kerékvágásban, mintha mi sem történt volna.
Másnap délután felhívtam. Miután végzett a munkahelyén, feljött hozzám.
Sejtelmes mosollyal az arcán lépett be az ajtón, majd adott két puszit a szám szélére.
- Tudod, ettől még az anyád maradok. Csak mi másokkal ellentétben engedünk a vágyainknak. Ha majd megint lesz barátnőd, tudd, hogy amikor csak akarod, én itt leszek neked!
(...)
Anyámmal a lakásomon
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 6.49 pont (131 szavazat)
