A zsaroló 1. rész

Szavazás átlaga: 8.66 pont (88 szavazat)
Megjelenés: 2007. november 6.
Hossz: 25 711 karakter
Elolvasva: 4 698 alkalommal
Minden pasi szemétláda, gondoltam keserűen, ahogy ott álltam az út szélén, nyeltem a csikorgó kerekek által felvert port és tehetetlenül néztem, ahogy a barátom, Michael elhajt a város felé. Ami legalább három mérföldnyire van.
Lehettem volna óvatosabb, hiszen egy ideje sejtettem, hogy Michael türelme igencsak fogytán van. Mégis, mikor felvetette, hogy ruccanjunk át a szomszéd városba, és töltsünk el egy kellemes napot az ottani bevásárlóközpontban, nem tudtam nemet mondani. Aztán mikor félúton Michael egyszer csak lelassított, és lehúzódott az utat szegélyező bokrok közé, úrrá lett rajtam az érzés, hogy ez nem lesz az én napom.
Nem lett igazam, de hogy mennyire nem, azt ekkor még nem sejthettem.
A részletekkel nem akarok senkit untatni, a lényeg az, hogy sikeresen elhárítottam Michael esetlen közeledését, ennek eredményképp viszont itt ragadtam az út szélén, mérföldekre a várostól, a döglesztő hőséggel fenyegető, reggeli napsütésben, víz nélkül. Természetesen nem készültem arra, hogy egy ilyen "kellemes" tereptúrán kell ma részt vennem, így aztán nem is ennek megfelelően voltam öltözve: magas sarkú, pántos, fehér szandálom, ugyancsak fehér, spagettipántos topom és farmervászon miniszoknyám nagyon megfeleltek volna a bevásárlóközpontban való csatangolásra, de nem az út szélén való gyaloglásra. Arról nem beszélve, hogy az a szemétláda, miközben elhajtott, kivágta a táskámat a kocsi ablakán.
Lehetett volna szerencsém, és a vállpántja fennakadhatott volna valamelyik bokorban. De persze nem így történt: az elegáns kis táska szép nagy ívben átszállt az út széli bokrok fölött, és méterekkel lejjebb landolt, természetesen a legsűrűbb és legtüskésebb bozótban.
Kénytelen-kelletlen nekiláttam, hogy lehetőleg minél kevesebb karcolást és horzsolást összegyűjtve, lemásszak a táskámért. A feladatot több-kevesebb sikerrel végre is hajtottam, ám a táska nem volt ott, ahol becslésem szerint landolnia kellett volna. Sőt, a közelben sem. Elég élénk pink színével rikítania kellett volna a bozótos zöldjében, de nem tette. Egyszerűen nem volt ott! Ez volt az a pillanat, amikor kezdtem megriadni. Hol a fenében van az a vacak?! Itt kellene lennie! A föld csak nem nyelhette el!
Ez csak a történet kezdete, még 12 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.66 pont (88 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. április 20. 14:26
#9
Ki kit zsarol?
1
én55
2022. október 17. 10:22
#8
Remek kezdés, megyek a folytatásra.
1
z
zoltan611230
2020. december 18. 01:51
#7
Egész jó ..
1
Andreas6
2020. február 6. 07:42
#6
...és most rögtön el fogom olvasni a folytatást is...
1
Bizse42
2019. május 2. 17:35
#5
Nekem rettenetesen tetszik! Jól "izgin" kezdődik. Jó tudni, hogy van folytatása
1
a
A57L
2015. június 14. 03:48
#4
Közepes történet.
1
Zoli
2008. július 11. 11:44
#3
nagyon jó 10pont
1
Ati
2007. november 7. 14:19
#2
Nagyon jó!
1
T
Törté-Net
2007. november 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1