A+ A-

Az első fenyítés 1-2. rész

Pornoerotikus kisregény egy engedetlen lány megbüntetéséről
Készült: 2001.11.17. - 2002.11.28.
1. AZ ÍTÉLET
- Most mit csináljak veled? - kérdeztem folytott dühhel a lányt.
- Kérlek bocsáss meg! Többet nem fog előfordulni! - ígérte bűnbánó tekintettel ő, s megremegtek a szempillái. Szívem szerint megbocsátottam volna neki, de ezúttal nem akartam túlságosan engedékeny lenni, nehogy újabb bajokba vigyen bennünket a felelőtlen viselkedésével.
Clara a szoba közepén állt, enyhén lehajtott fejjel, többnyire a szőnyegen végigfutó mintázatot bámulva. Csak nagynéha pillantott rám, lesve a reakcióimat. Én a kedvenc bársony bevonatú, ódon karosszékemben üldögéltem, ahová azután rogytam le fáradtan, hogy hazaértünk a muhtártól. Kemény volt ez a mai nap, és még egyáltalán nincs vége.
- Ezért most megérdemelnéd, hogy alaposan megbüntesselek. De nem foglak bántani. Viszont elküldelek a háztól!
Egész testemben éreztem még az utcai hőséget és a gyaloglás fáradalmát. Délelőtt a falubírónál voltunk a fogadott lányommal, s én türelmesen érvelve próbáltam elhárítani fejünk felől a törvény szigorát. Végül annyit sikerült elérnem, hogy a muhtár nem szabott ki semmilyen büntetést, viszont közölte velem, mint családfővel és Clara gyámjával, hogy a következő ilyen alkalommal kettős szigorral fog megítélni bennünket. Mindketten tudtuk, ez mit jelent, izzadtunk is rendesen a hivatal kopott arabeszkekkel túldíszített, tágas épületében.
- Elküldessz Omar bácsi...? - döbbent meg Clara, felkapva a fejét. Alig egy másodperccel később, hogy kimondtam a számomra is súlyos szavakat, csinos arcán már az őszinte aggodalom felhője suhant át, némi rémülettel keveredve.
- De hová?
- El! A háztól. Eredj ahová akarsz! Nekem elegem van belőled!
- Mi...? Ezt nem teheted!
- Dehogynem! - bólintottam fáradtan. - Menj a szobádba és csomagolj! Én többet nem vállalom érted a felelősséget... Megértetted? Már felnőtt nő vagy, elmúltál tizennyolc! Itt az ideje, hogy a saját lábadra állj. Mellesleg megtanuld vállalni a cselekedeteid következményét... Ma igen nagy bajba keverted magad és engem is. Alig tudtam kimenteni magunkat belőle.
Clara előző nap a falu kútjánál összeszólalkozott az egyik helybeli kereskedő feleségeivel. Kannákkal ment a kúthoz, mint minden más asszony, aki a száraz évszakban friss vízhez akar jutni a mi vidékünkön. Volt ugyan még folyadék az esővíz gyűjtő ciszternáinkban, de érezni lehetett rajta a poshadás ízét. Ez már csak fürdésre jó és az állatoknak, amíg meg nem érkeznek az őszi esők, hogy lehűtsék a sivatag porát.
A kereskedő, aki a környék leggazdagabb, és ezért a törvény előtt a legbefolyásosabb embere volt, négy feleséget tartott a fényűzően berendezett, emeletes házában. Mindenki tőle vásárolt mindent a faluban, tehát mi is. Clara pedig pont őt sértette meg azzal, hogy kihívóan megfelelt a hangosan és valószínűleg rosszmájúan pletykálkodó asszonyainak. Rólam és a feleségemről karattyoltak azok a beképzelt, ékszerekkel teleaggatott ostoba libák a téren. Arról, hogy miért szökött meg az asszonyom a házamból egy tevehajcsárral a télen. Mintha nem ért volna az életben már eddig is elég szégyen és sorscsapás, most még a fogadott lányom is összecivakodott azokkal a rosszindulatú szipirtyókkal. Aminek az lett a vége, hogy a kereskedő feljelentette Clarát becsületsértésért a bírónál.
Az ilyesmit mifelénk nagyon konzervatívan ítélik meg, mert máig a régi vallási törvénykezés van érvényben. A nőknek gyakorlatilag nincsenek jogaik a bíróság előtt, ezért ilyen esetekben mindig a legközelebbi férfi rokonnak kell fellépnie a védelmükben. Clara árva kislány volt, tíz éve vesztette el a szüleit, akik nekem régi jóbarátaim voltak. A rokonai, akik magukhoz vették, minden örökségétől megfosztották, majd egyszerűen kilökték az utcára koldulni. Ott találtam rá, s a feleségemmel úgy döntöttünk, magunkhoz vesszük a gyermeket. Az én két fiamat pár hónappal korábban vitte el a himlő, s Clara érkezése a házunkba ismét életet, vidámságot hozott.
Kemény világ van mifelénk, ráadásul Clara félvér volt, mert az apja egy európai nőt vett feleségül, mikor megözvegyült. A bőre gyönyörű barna ugyan, de több árnyalattal világosabb az errefelé megszokottól. Nem is tudott igazán beilleszkedni a mi közösségünkbe, amit szomorúan láttam, valahányszor tépett ruhában, felsebzett arccal és karokkal jött haza a többi gyerekkel folytatott játékból. Sok bajunk volt vele, mert valamiért nem volt hajlandó elfogadni a sorsát. A nők élete nálunk gyakorlatilag a munkából és a feltétlen engedelmességből áll. Senki sem mondja ki, de mindenki tudja, hogy ők a férfiak rabszolgái. A fővárosban ez már nem így van, de az onnan származó rendeletek vajmi kevéssé befolyásolják az életünket ebben a távoli tartományban. Itt a hagyományok, és a konzervatív erkölcs jelentik a legfőbb, sőt egyetlen értéket máig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.61 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 05. 1. csütörtök 07:52
Egész jó
#3 A57L 2014. 01. 28. kedd 05:44
Nem rossz.
#2 genius33 2013. 03. 2. szombat 12:34
Jóóóó smile
#1 Törté-Net 2007. 10. 31. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?