A+ A-

Egy személyi titkár kalandjai 1. rész

- Rohadt meleg van - gondoltam magamban, miközben nagyot kortyoltam a hideg energiaitalos üvegbe. Már a harmadikat ittam, de még mindig fáradtnak éreztem magam. Talán ha egy kávét innék, valami jó erőset, az talán segítene. Ez a sok meló meg a stressz, kikészíti az embert, jól fog esni ez a kis lazítás. 3 nap pihenés, kevés probléma, kevés meló, sok alvás.
- Szemét légkondi! - morgolódtam, majd lefújja a fejem, de ha kisebbre veszem, akkor meg dög meleg van. Amúgy szeretem vezetni ezt a batárt, a Főnök kedvenc márkája volt, nagy fekete terepjáró, fullextrás, sötétített üveggel, króm csövekkel elöl-hátul-oldalt. Két tonnás monstrum, magasan ülsz, a nagy dízelmotor csak úgy repíti ezt a dögnehéz kasznit, a fogyasztásáról meg jobb nem is beszélni.
Főnök itt horkol mellettem az anyósülésen, még a nyála is csorog. Jól menő vállalkozó, 48 éves, tele pénzzel, olyan üzleti érzékkel, hogy fantasztikus, az ilyet nem lehet tanulni, erre születni kell. Amihez hozzányúl, az arannyá válik. Géplakatos végzettségű szakmunkás volt, aki a rendszerváltáskor jó helyen, jó időben volt. Egy hatalmas gépipari komplexuma van, sok telephellyel.
Már harmadik éve voltam Főnök személyi titkára, már egészen megszoktam. Az első napokban féltem tőle, de amint kezdtem megismerni, rájöttem, hogy egy rendes alak. Mostanra megtudtam minden kis titkát, előre tudom a gondolatát, megérzem a hangulatváltozásait. Nincs olyan dolog, amit ne tudnék róla. Ismerem a szokásait, az ízlését. A tulajdonképpeni feladatom az, hogy minden óhaját, kívánságát teljesítsem, eszköz, pénz, ember korlátlanul állt a rendelkezésemre. Egy jelszava volt: A pénz nem számít! Volt valami izgalmas ebben a személyi titkárságban, az ember szürke eminenciásként a háttérből irányítja a szálakat, és az eseményeket, figyel, rögzít, gyűjtögeti az információ-morzsákat. Mindig velem volt a mini-iroda: laptop, nyomtató, mobiltelefon. Bárhol, a puszta közepén is kapcsolatba tudtam lépni a központtal, bármit le és feltölthettem, mindent el tudtam intézni. Céges ügyek, magánügyek, családi ügyek, kényes ügyek, nem számít, a jó titkár mindent elintéz. Új beszállító kell, asz asszony vásárolni akar, a szeretőnek születésnapja van, gyerek meg akar bukni matekból, a legfontosabb ügyfélnek prosti kell - a jó titkár bármit megold. Elértem azt, hogy már nem nekem volt szükségem erre az állásra, hanem Főnöknek volt szüksége rám.
Erre a gondolatra beleborzongtam, megszorítottam a kormányt, és megpróbáltam a vezetésre koncentrálni. Ez a rohadt nap is süt, égette a szemem. Korábban kellett volna lefeküdni, de éjfél előtt sosem tudok ágyba kerülni.
- Remélem, jó buli lesz -mosolyodtam el magamban. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, a szöszi irodavezetőnk, Évike, elmélyülten beszélgetett a másik lánnyal, Andival. Andi új dolgozó, egy hónapja került a céghez, próbaidős pályázatírónak vette fel Főnök. A lányok észre vették, hogy őket nézem, aranyosan visszamosolyogtak. De jó bőr mind a kettő, nem is tudnék közülük választani - állapítottam meg. Farkam megmozdult a nadrágomban, mintha rajta múlott volna a döntés. Évikével már kerülgetjük egymást pár hónapja, szimpatikusak voltunk egymásnak, de soha nem volt meg a megfelelő pillanat. Hol én voltam félénk, hol Évike nem ért rá. A legutóbbi céges bulin majdnem összejöttünk, de Főnök egyik zűrös problémáját kellett megoldanom sürgősen. Ezen a hétvégén hátha lesz alkalmam közelebbről megismerni. Kihámoznám abból a cuki kis ruhácskából.
- Fura egy szokása van ennek a fickónak, de remélem, ezt nem cseszi el - kaján vigyor villant meg az arcomon. Nem
ez volt az első eset, hogy asszisztáltam ehhez a kis játékhoz, de valahogy az volt az érzésem, ez fog a legjobban sikerülni összes közül. Főnöknek is lehet egyszer szerencséje.
Főnököt már nem izgatta fel a felesége, a nagydarab, puha húsú, nagymellű Editke. Évek óta külön lakásban éltek, Főnöknek szüksége volt egy kis önállóságra, hogy megtalálja a belső lelki nyugalmát. A három gyereket az anyjuk nevelte, Főnök hetente egyszer-kétszer meglátogatta őket, pénzt adott nekik, nem keveset, a zsebpénzük több volt, mint egy átlagos melósnak a cégnél. Amikor Főnök nem ért rá, akkor Én vittem el a pénzt. A gyerekeket rendszeresen korrepetálnom kellett, matekból, fizikából. Editkét meg állandóan vásárolni vittem, ez a nő képes lenne a világ összes pénzét elkölteni. Csak azért maradt Főnök mellett, mert szerette a pénzt, Főnök meg nem akart elválni, mert akkor felezni kellett volna a vagyont. Így a külön lakásban mind a ketten vígan hancúroztak, ki-ki a maga partnereivel.
Editke nagy, nehéz melleire és puha seggére gondolva még jobban megduzzadt a farkam, már rendesen szorított a nadrág. Ha Főnök megtudná, hogy én meg Editke ...
Hát igen, nehéz a személyi titkár élete. De ennyi pénzt nem sok helyen lehet keresni, és a munka is változatos. Nem volt még a három év alatt két egyforma nap.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.52 pont (65 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2015. 06. 30. kedd 04:14
Jó indítás.
#3 Andreas 2009. 01. 3. szombat 09:44
Nekem is tetszett. Egy apróság talán: döntsd el, hogy múlt-, vagy jelenidőben fogalmazol, utána pedig ragaszkodj a döntésedhez!
#2 Toki 2007. 10. 18. csütörtök 17:39
Picit hosszú, amúgy jó
#1 Törté-Net 2007. 10. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?