A+ A-

A két Cseresznyevirág

A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezető parkbeli úton fedeztem fel őket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átmérője majd méter lehetett. Ők a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi nő. A jelkép lépteik ütemére ringott a vállukon, kezükkel nem illették, válluk tartotta csupán. Kezüket összefonták mellük alatt - kimonójuk ujja kissé felcsúszott - , jobbjukban a nagy jelkép kicsinyített mását szorongatták. A kicsinyített más éppen akkora volt, mint valami valóságos felmerevedett hímtag. Viaszból csinálták, pontosan utánozta az igazi hímtag alakját, színe sem különbözött az igazi hímtag színétol, végébol azonban kanóc állt ki - a ceremónia végén, a szentély oltárkövére ragasztva meggyújtják majd, áldozati gyertyaként.
A két nő hasonló bordó színű kimonót viselt, akárcsak a többi. A hajukat is úgy fésülték, mint a többiek. Szemükből azonban ingerkedő szikrák röpdöstek, s mosolygós arcuk kirítt a meghitten ájtatos, megtermékenyülésért imádkozó arcok tömkelegéből. Amelyik hátul jött, bal kezének ujjait belefűzte társnője kimonóövébe.
Mutatós nők voltak. Rajtuk felejtettem a tekintetem.
A menet két oldalán nyüzsgött a bámész tömeg.
Amerikai turisták fényképezogépeket kattogtattak. Fel - le szaladgáltak a termékenység - ünnepi menet útja mentén.
Sodródtam az emberekkel, kísértem a menetet. A két not figyeltem. Elobb a hátul lépkedo pillantását kaptam el. Sejtelmesen mosolygott, szemöldöke alig észrevehetoen megmoccant. Társnoje - ugyancsak alig észrevehetoen - hunyorított is.
A szentély elott vártam oket.
Sokára kerültek elo, tétova pillantással körülnéztek. A tömeg oszladozott már.
Hozzájuk siettem.
Úgy üdvözöltek, mint ismerost. A menetben hátul haladó no arra invitált, fogyasszam el velük szerény uzsonnájukat. Kicsit félrebillentette fejét, mosolyogva fuzte hozzá.
- Ha nincs ellenére két Cseresznyevirággal étkezni...
Észbe kaptam, megmondtam a nevem, kicsoda, micsoda vagyok, s megköszöntem a meghívást. Ismerosen mozogtak a parkban.
Félreeso zugba vezettek. Út közben szorosan az oldalamon lépkedtek. Szorosabban, mint illo lett volna. Ingerelt a közelségük, hirtelen mozdulattal közelebb vontam oket magamhoz. Az elülso Cseresznyevirág fülig pirult.
- Itt járnak... Lehetnél türelmesebb.
A hátsó Cseresznyevirág huvösebb szavak kíséretében tolta el a karom.
- Mindent a maga idejében.
Igazat adtam neki, zavaromban felnevettem.
- Persze... Csak túl szépek vagytok, és az ido túlságosan lassan múlik!
Mosollyal nyugtázták a bókot. Letelepedtünk a zugban.
Kimonójuk alól banánlevélbe csomagolt elemózsiát szedtek elo. Nem voltam éhes, csipegettem az illendoség kedvéért. A szemem inkább oket falta.
Kecsesen mozogtak, tekintetük szavaknál ékesebben beszélt. Belakmározták az utolsó morzsát is. Hátsó Cseresznyevirág kendot vett elo, megtörölte ujjait. Lesütötte szemét.
- Most haza megyünk. Ha kedved van velünk tölteni az idot, kövess bennünket, meglehetos távolságból. Neked sem volna szerencsés, ha együtt látnának velünk, nekünk pedig adnunk kell a jó hírünkre... Hatodik emelet, az ajtó mindjárt a lift mellett jobbra nyílik...
Nyomukba eredtem.
Hosszú séta következett. Hatalmas panelház kapuján fordultak be.
A lakás ajtaját csak résnyire húzták be. Lépteim közeledtére Hátsó Cseresznyevirág kitárta, papucsot nyújtott felém. Leveztem a cipom, közben o kulcsra zárta mögöttem az ajtót.
Garzonlakás volt.
Elülso Cseresznyevirág a lefüggönyözött, félhomályos szobában tüsténkedett. Szakésüveget, tálcán poharakat állított az alacsony asztalra. Már nem viselt a lábán sem szandált, sem harisnyát, csupasz bokája kivillant a kimonó alól. Észrevette, hogy a bokáját nézem, elmosolyodott.
Hátsó Cseresznyevirág ülopárnákat dobott az asztal köré, hellyel kínált. Maga is helyet foglalt, szakét öntött a poharakba.
Elülso Cseresznyevirág még takarót borított az ágyra, majd o is letelepedett az asztal mellé. A pohár után nyúlt.
Feléjük emeltem a poharat, meghajtottam a fejem.
- Oseitek tiszteletére.
Egy hajtásra ittuk ki mindhárman. Hátsó Cseresznyevirág mindjárt újra töltött mindhármunknak, s ismét megemelte a poharát.
- Találkozásunkra.
Megittuk azt is.
A szobában meleg volt, a szaké is fűtött. Levettem a pulóverem. Miközben kibújtam belole, Hátsó Cseresznyevirág ismét töltött. Elülso Cseresznyevirág pedig - nem vettem észre - megoldotta kimonója övét. Amikor a poharáért nyúlva előrehajolt, a selyem szétcsúszott, látni engedte alabástrom színű keblének halmát. Kicsúszott a számon:
Gyönyörű!
Pillanatig úgy maradt, előrehajolva. Lassan egyenesedett fel. Pillantásom a mellére tapadt. Hátsó Cseresznyevirág halk, ingerlő hangon szólalt meg.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.02 pont (151 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Andreas6 2017. 05. 30. kedd 11:51
A könyv címe: A legszebb virágok. A többi írásnak is itt lenne a helye.
#11 feherkalman1 2017. 05. 30. kedd 07:57
Szép történet.
#10 A57L 2016. 05. 25. szerda 05:23
Egzotikus,érdekes történet.
#9 listike 2013. 05. 26. vasárnap 17:30
Gyönyörű.
#8 Bikmakkocska 2013. 01. 1. kedd 18:13
Ritka szép történet, jöjjön a folytatás a novelláskötetből. 3*10!
#7 sihupapa 2008. 11. 24. hétfő 01:12
ennyi
#6 Draculea 2003. 12. 10. szerda 13:18
Nos, ez a tortenet egy novellaskotetbol szarmazik. Ha igenylitek, en beirkalom a tobbit is :)
#5 JSJR 2003. 03. 28. péntek 23:59
ez tényleg nem semmi...végre egy történet ahol nem csak a testi, hanem a érzelmi háttér is legalább olyan hatással van az emberre.
#4 Zsu 2003. 02. 12. szerda 16:48
Nagyon király!
#3 Usy 2002. 12. 31. kedd 00:26
érdekes, de jó. különös, hogy jó hosszú... a vége nagyon megindító:o(
10p
#2 X 2002. 07. 6. szombat 02:59
kewl
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?