A legszebb virágok 4. rész - Mandulavirág

Egyazon cégnél dolgoztunk, éppenséggel nem túlságosan magas fizetésért. Munkakörülményeink sem voltak fényesek, bár a főnökség ragyogó távlatokkal kecsegtetett bennünket. A távlatokhoz képest majd tucat-magammal szorongtunk a szűk irodahelyiségben – üzletkötők valamennyien –, s szinte másodpercekben mértük az időt, amelyet az egyetlen közösen használt tárgyalóteremben tölthettünk ügyfeleinkkel.
Mandulavirág külön kuckóban trónolt. Ő kezelte a másológépet. Az ósdi masina még a fénymásolás őskorából ragadt a cég nyakán. Hatalmas méretei csaknem kitöltötték a kis szobát. Mandulavirág oldalazva közlekedett körülötte.
Az üzlet jobban ment annál, hogy belenyugodjunk mostoha helyzetünkbe, ám nem ment annyira jól, hogy a kilátásba helyezett távaltok valóra váljanak. Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy abban az időben csak a köteles hűség tartott még a vállalatnál.
Meg mandulavirág.
Élénk tekintetű, kislányos alakú, meghatározhatatlan korú nő volt. Fehér blúzban, fekete szoknyában járt be dolgozni. A másológép mellett fehérgalléros, sötétkék munkaköpenyt viselt. Egy ízben jókora halom papírt vittem be hozz, fontos iratokat.
– Megvárhatom?
Visszakérdezett:
– Sürgős?
Félretette amin dolgozott, az én papírjaimat vette munkába. Egy közülük nagyobb volt, mint a szabványméret.
– Lekicsinyíthetem? Ugyanebben a nagyságban csak két lapra tudom lemásolni.
Átkerültem a masina másik oldalára. Véletlenül ért össze kezünk. Nem húzta el. Jólesett az érintése. Hirtelen pillantottam az arcába. Kigyúlt szemmel nézett, lassan
fordította el a tekintetét.
– Itt ne... Bejöhetnek.
A vallomásnak beillő "itt ne" zavarba ejtett. Elfogódottan jöttem ki a kuckóból. Azon
tűnődtem, hogy vajon mi tűnt fel rajta éppen most? Sose botlott belé a szemem.
Szavai megragadtak a fejemben. Alig vártam, hogy leteljék a munkaidő, sebbel-lobbal rohantam ki az épületből. Tisztes távolban állapodtam meg a járda szélén, lopva figyeltem a kijáratot.
Néhány perc múlva lépett ki a kapun. Elfogtam a tekintetét. Rögtön visszafordult, szóra nyitotta ajkát.
Két nő lépdelt mögötte, futólag ismertem őket a számlázásról. Kedélyesen fecserésztek.
A pokolba kívántam mindkettőt.
Mandulavirág kerülte a pillantásomat. Csupán a szeme sarkából leskelt felém.
Elhaladtak mellettem a nyüzsgő sokadalomban.
Nyomukba eredtem.
A metró felé tartottak.