A+ A-

Mindennapi történet?

A fiatalember várakozással vegyes izgalommal állt a pályaudvaron, a vágány végénél, és nézte a szerelvényről leszálló utasokat. Akkor látta meg csak húgocskáját, amikor már karnyújtásnyira ért.
- Angyalkám! - -kiáltotta, és a következő pillanatban a lány már hátizsákostól a nyakába ugrott, megpuszilta, és így vitette magát testvérével. Amint eltávolodtak a tömegtől, letette a földre, majd megpörgette húgát. Had lássam, mennyit szépültél? -kérdezte, mintha egy heti változás valóban látható lenne.
- Nézd meg magad! -húzta ki magát a lány.- De mi az a meglepetés, amire utaltál a múlt héten? Elárulod?
- Majd meglátod! Emlékszel, belőlem sosem tudtad kicicáskodni.
A hátizsákot a fiú vállán átvetette, és kézen fogva mentek a villamoshoz, közel órás útjukra, egy régi lakótelepre.
Ez is olyan lakótelep volt, mint a tárogatószó: csak messziről és sötétben lehet elviselni. A házak pedig, mint a nap, rájuk se lehet nézni!
A lakótelep rengetegében, a látszólag egyforma házak között mentek beszélgetve, amikor egy ház elé értek a fiú eltakarta társa szemét.
- Most hunyd be a szemed, majd szólok, ha kinyithatod! -mondta, és szófogadó húgát bevezette a házba.
Liftbe szálltak, felemelkedtek, majd a vállánál irányítva egy ajtóhoz vezette a becsületesen és görcsösen szemét becsukó lányt.
- Kinyithatod. Nézd meg! Ez a meglepetésem! Megvettem! Nincs egy fillér adóságom sem! -mutatott az ajtón lévő névtáblára.
A fiú minden tartalékát felhasználva megvásárolt egy kis lakást. Bútort egyelőre lomtalanításkor szerzett. A házba olyan elégedetten és büszkén vezette húgát, mintha legalább is egy palotája lenne. Ha meggondoljuk, egy hat gyermekes pedagógus házaspár legnagyobb gyermekétől (a szülők anyagi segítsége nélkül) óriási teljesítmény volt diploma átvétele után három év alatt. Szülei egész életüket szolgálati lakások sorában élték.
Angéla (a családnak Angyalka, vagy Angi) jogosnak érezte Pali büszkeségét. Amíg Pali kinyitotta az ajtót, nyakába ugrott, és boldogan osztozott az örömben. Pali, a nyakában lógó lánnyal lépett át a küszöbön.
- Mutass meg mindent! -kérte, és bár női szemmel borzalmasnak találta a berendezést, de vigyázott, nehogy elrontsa Pali örömét.
Pali végig vezette Angit az egyszoba-étkezőfülkés lakáson, és a kiültek a falatnyi erkélyre. Itt valóban csodálatos látványt nyújtott a Budai Hegység mögött lenyugvó naptól ellenfényes panoráma.
Pali egy rajztáblából varázsolt terülj-terülj-asztalkát, és vitte ki, hogy a naplementében gyönyörködve vacsorázzanak.
- Tudod, Angyalka, a lakás még nem minden. -fogta meg Pali a lány kezét
- - beszéltem a gyámügyesekkel. Most szeptemberig velem maradhatsz, sőt ha találunk itt gimnáziumot, utána is. Margó néni szerint gyorsabb és egyszerűbb, ha hivatalosan továbbra is ott vagy, de ténylegesen a lakásomba élsz. A bírósági eljárás nem fejeződne be nagykorúságodig. Így viszont nem kell várni. Palkó, mi lenne velem nélküled? -mondta.
- Mit tudsz a többiekről?
Pali elmondta, amit a négy egyetemista fivérükről tudott.
Már alig lehetett látni a szürkületben, amikor Pali észre vette, Angéla szeme le-lecsukódik.
Tegyük el magunkat holnapra. Elalvás előtt számold meg a sarkokat! Akkor teljesül az álmod! -mondta, és homlokon puszilta húgát.
A kis fürdőszobából már pizsamában jöttek ki, és lefeküdtek az egymás közelében lévő heverőkre.
Másnap Angéla Pali motozására ébredt.
Reggelizés után Négy közeli gimnáziumot is megnéztek, beszélgettek az igazgatókkal. Egy kitűnő tanulót mindenki szívesen átvett. Másnap döntöttek, az Angéla által választott iskolától kérték el a befogadó nyilatkozatot.
Mire Pali kéthetes szabadsága véget ért, már megkapták a hivatalos papírokat, hogy "ideiglenesen" Angéla a Lővey tanulója lehet. Azon nevettek, hogy csak egy tanévre, a 12. évfolyamra adtak engedélyt.
Minden héten másik fivérük jött el, és szórakoztatta Angélát, de sajnos csak egyesével tudták vendégül látni őket, hiszen a 36 m2 területű lakásban hatan nem férhettek el.
Angéla keze egyre határozottabban látszott a lakáson.
Szeptemberben megkezdődött a tanítás, a testvérek között kialakult a munkamegosztás. Megbeszélték, hogy Mihály napra -a legfiatalabb fiú névnapjára- mind összegyűlnek, közös névnapi ünneplésre. Hosszú hétvége volt, hiszen szombat, a Pákozdi Csata 115 éves évfordulója tanítási szünet volt.
Pénteken este mind a hatan elmentek az Ifjúsági Parknak keresztelt Várbazárba, zenét hallgatni, táncolni. Az utolsó villamossal jöttek haza, a fiúk, a padlón, pokrócokon aludtak, a sötétben hajnalig beszélgettek.
Gyors reggeli után az öt fiú felment a Gellért Hegyre, húguk szerint nem férne tőlük a konyhában. Ebédnél Pali segített, a tányérokat adogatta az étkezőbe. Nekik már nem volt hely az asztalnál, a konyha ajtajába tett széken ült Pali, a térdére ültette Angyalkát, és így ettek ketten egy tányérból.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.75 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2016. 02. 18. csütörtök 07:10
Nagyon jó.
#5 listike 2013. 09. 28. szombat 07:32
Nagyon tetszett.
#4 papi 2013. 09. 2. hétfő 05:01
Nagyon jó
#3 genius33 2013. 01. 31. csütörtök 08:34
Bizony smile Nagyon jó!
#2 v-ir-a 2011. 03. 10. csütörtök 20:54
ezt élvezet volt olvasni...
#1 Törté-Net 2007. 01. 29. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?