A+ A-

Lagziban

Az egész sztorim a nyáron történt. Ha valakit érdekel elmesélem és megtiszteltetésnek veszem, hogy olvasni fogjátok. A nevek persze nem eredetiek a pikantéria miatt, de így is félő a történet másik szereplője ráismerhet és hallgatást kért tőlem, de én ennek ellenére meg akarom osztani másokkal és mégsem osztom meg senkivel.
Az apám családja egy békés megyei kisfaluból való. Anyám meg Győr mellett élt és katonaság után apám oda is költözött. Még megszületésem előtt a család békés megyében maradt része összeveszett apámmal, így én csak hallomásból ismertem Őket. Tudtam élnek az apai nagyszüleim is és van 3 nagybátyám, 2 nagynéném és 11 unokatestvérem, de az ő nemüket soha nem tartottam számon és nem is érdekelt egyáltalán. Talán három éve apám egyik testvére Győr közelében az M1-sen karambolozott és a győri kórházba került. Apám a hír hallatán egyből a kórházba rohant és a testvéri érzések előtérbe kerültek. Jó hónapig volt a kórházban a nagybátyám és ez idő alatt az összes testvér és a nagyszüleim is eljöttek meglátogatni és nálunk szálltak meg. A család a bajban összefogott és éjszakákon keresztül beszélgettek apu és az akkor pont ott tartózkodó rokon. A pár napos ott tartózkodás arra sem volt elég, hogy pont azokat megismerjem, de jó érzés volt tudni milyen nagy a család. Persze onnantól fogva ment a telefon, mail és a szüleim egy hetet ott is töltöttek. Tavasszal jött az örömhír, hogy a legidősebb testvér lánya férjhez megy és szeretettel várnak minket is a lakodalomba. Nem sok kedvem volt, hisz tombolt a nyár, érettségi, sikeres felvételi után a Pesti Műszaki Egyetemre, még élni akartam a haverokkal a szabad életet. A nagy esemény előtt a szüleim ismét egy héttel előbb elmentek és én megígértem, hogy egy debreceni haveromtól szombat délelőtt én is ott leszek.
Azon a napon délben vonattal érkeztem és anyám várt az állomáson. Unottan mentem a lagzis házhoz, ahol már folyt az ebédre készülés. Döbbenten láttam, hogy vagy 250-300 ember van jelen a ház összes szobájában és az udvaron, kertben felállított sátorban. Örömmel fogadtak, puszilgattak számomra vadidegen emberek és az örömapa mondta a sátor végén van a fiatalság, csapódjak közéjük. Nem sok kedvvel, de csatlakoztam a 25-30 fős korombeli fiatalokhoz. Mindenki morogta a keresztnevét és senkiét nem jegyeztem meg. Ebéd közben próbáltak diskurálni velem, de igazából nem volt közös témánk. Az esküvő után feltűnt slégan szemben velem egy nagyon csinos, szőke hajú, zöld szemű lány, kivel egyre sűrűbben összeakadt a tekintetünk. Beszédbe elegyedtem vele és kiderült neki sincs most senkije, Ő is idén érettségizett és felvették az ELTÉ-re. Egyre simulékonyabb téma került előtérben az asztaltársságban, hisz az alkohol már dolgozott mindenkiben. A vacsora után egyre több pár tűnt el és ki előbb ki később csapzottan, de örömittasan tért vissza. Erzsivel, mert úgy hívták a lányt, mi is táncolni kezdtünk. A zenekar a gyorssal indult és ahogy fáradt a társaság úgy lassította az ütemet és a végén a romantikus melódiák kerültek elő. A lassú bizony megmozgatta a fantáziám és ennek érezhető jelei is voltak. Ezt Erzsi el is poénkodta:
-Kedves Csaba! Az eszcájgot bekellett volna küldeni mosogatni, kapunk majd újat, de így bizony nyomja az alhasamat ami nem olyan kellemes érzés.
Fiús zavaromban csak azt hebegtem rá:
-Ígérem máskor nem leszek ily felelőtlen. Esetleg ha nem a kanál lenne ott kellemesebb lenne?
-Ejnye Csabika...-és egy hátba vágás volt a válasz.
A tánc után visszamentünk a sátorba, ittunk valamit majd egy hirtelen ötlettel álltam elő:
-Nincs kedved sétálni egyet a friss levegőn?
Meglepődtem a válaszon:
-Pont én is ajánlani akartam- összenevettünk és indultunk is.
A faluban hol volt világítás hol nem, vagy is inkább nem és így a hold fényénél sétálgattunk és semmitmondó dolgokról próbáltunk beszélgetni. Hirtelen jött egy szellő és Erzsi megborzongott, maga elé kulcsolta a kezét és megjegyezte:
-Nem is gondoltam, hogy a megizzadt testemhez simuló selyem blúz ilyen hideg tud lenni.
Több se kellett nekem előtört a lovag belőlem:
-Gyere bújj hozzám majd melengetlek- és már húztam is magamhoz. Örömmel konstatáltam, hogy nem húzódik el tőlem, hanem befészkeli magát a karomba.
-Csaba! Ugye nem baj ha hazaugrunk és lecserélem ezt az izzadt göncöt?- lepett meg kérdésével, de jó volt így sétálni és rá is vágtam:
-Persze, hogy nem baj. Nem venném a szívemre, ha megfáznál és a világ végére is elkísérnélek- bókoltam.
Kedvesen felkacagott majd nevetve mondta:
-Nagy kópé vagy te, de nincs szerencséd, hisz itt lakunk a szomszéd utcába nem egészen 100 méterre.
-Háááát hosszabb sétára gondoltam- válaszoltam nevetve
A hátralévő utat már csendben tettük meg, a feje a vállamon és a csillagokat néztük.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.44 pont (104 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 31. csütörtök 14:28
Nagyon jó ! Nem lessz folytatás ???
#6 A57L 2015. 06. 25. csütörtök 04:36
Nem rossz.
#5 free 2009. 04. 7. kedd 14:49
....nekem is van pár jó unokahugim.... sajna messze laknak, nem férek a közelükbe....
#4 Adrenalin 2006. 06. 14. szerda 11:36
Nagyon jó ! Nem lessz folytatás ???
#3 hmmm 2005. 11. 8. kedd 14:09
Tetszik :)
#2 asszem' Lajos 2005. 11. 1. kedd 21:41
szerintem zsír...:-)
Sztem egy tizest megér, Ügyi vagy, Pityu! :-)
#1 Törté-Net 2005. 10. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?