A+ A-

Versek

Megjegyzés: A mű az Osztálykirándulás - Egy álom valóra válik című femslashem side-storyja, de a mű ismerete nem feltétlenül szükséges a novella megértéséhez.
Évi Marika ágyán ült, és a szanaszéjjel dobált holmikat nézte.
A lány ugyanis nem rendszeretetéről volt híres... A földre hajigált könyvek, magazinok, ruhadarabok, és még ki tudja micsodák miatt mozdulni sem lehetett, csak az ágyhoz vezetett egy kis csapás.
E káosz tulajdonosának anyukája engedte be, mondván, lánya még nem érkezett haza a kissé elhúzódó edzésről, majd felvezette őt a szobába, hogy ott megvárhatja, amíg hazaér. Egy darabig még nézegette a felfordulást, majd amikor a rendhez szoktatott énje már annyira piszkálta, hogy nem bírta tovább, elkezdett pakolászni.
Remélte, Marika nem fog nagyon megharagudni azért, hogy önállósította magát, de nem tartotta valószínűnek, hogy barátnője magától megcsinálja a közeljövőben.
Kezdetnek a földön heverő holmikat próbálta rendszerezni. Először a ruhadarabokat kereste ki, és pakolta egy helyre.
Amikor kezébe akadt egy-egy ottfelejtett alsónemű, rosszallóan megcsóválta a fejét. Ő bizony kikapott volna a szüleitől ilyen trehányság láttán! De hát szegény Marika más nevelést kapott - pontosabban nem foglalkoztak vele túlságosan a szülei. Persze ez a rendetlenségre még nem lett volna elég indok, de Évi túlságosan is elnéző volt barátnőjével.
Amikor az ágy szélére felpakolta a sok ruhaneműt, hozzálátott a füzetek, és az iskolai cuccok kereséséhez. A lánynak ötlete sem volt, Marika hogy tanulhatott a négy év alatt, hiszen a tankönyvek nagy részét az ágy alatt találta meg, vastagon bevonva porral és pókhálóval, a füzetvezetés stílusa pedig vetekedett a szoba kaotikusságával.
Ahogy lapozgatta az egyiket, meg kellett állapítania, hogy az irodalom és a fizikajegyzetek egész jól megférnek egymással, akár egy lapon belül is, csak fejjel lefelé kell fordítani a füzetet. És ha betelt így az oldal, még ott van a margó, ahol lehet folytatni.
Évi megpróbálta elolvasni a lap szélére mákszemnyi betűkkel firkált szöveget, amit később értetlenkedve nézett, ugyanis nem a fizikaóra anyaga állt ott, hanem egy vers.
Nem értette, hogy miért kell állandóan forgatni a füzetet, hiszen az irodalomjegyzet másik része száznyolcvan fokkal elforgatva kezdődött, amikor meglepődve vette észre a versikében a saját nevét.
Marika írta volna ezt? Egészen közel tette szeméhez a lapot, és úgy silabizálta ki nagy nehezen a sorokat.
A költemény elég silány volt a maga nemében. Az ütem és a szótagszám még véletlenül sem stimmelt, a rímek pedig elég gyerekesek voltak. A szerelmet taglaló költői képek... Nos, a legkevésbé sem voltak költőiek, inkább megmosolyogtatóan butácskának lehetett mondani azokat.
Évit viszont a vers eme hiányosságai kevésbé érdekelték. Megnézte a füzet címkéjét, és meglepődött: ez még négy évvel ezelőtt, első osztályban íródhatott.
Lázasan végigpörgette a lapokat, hátha talál még hasonló irományt. Amikor azzal a füzettel végzett, gyorsan egy másik után kutatott.
Bár a négy év alatt a Marikában elveszett költő csak nem akart felszínre törni a költeményei alapján, Évinek mégis jólesett ezeket olvasgatni.
Amikor ahhoz a sorhoz ért, amiben Marika a szerelmét egy szakadt túrabakancshoz hasonlította, elnevette magát.
- Látom, jól szórakozol - szólalt meg egy hűvös hang a háta mögött.
- Marika, én csak... Segíteni akartam rendet rakni neked - szabadkozott Évi fülig elpirulva, gondosan kerülve barátnője tekintetét.
- Látom - morogta az orra alatt a lány, és felnyalábolta a ruhakupacot, hogy kivigye a fürdőszobába.
Amikor visszatért, cseppet sem látszott jobbkedvűnek.
- Én tényleg sajnálom - ölelte át Évi a lányt, és hízelegve hozzábújt.
- Én is - mondta remegő hangon Marika.
Évi felkapta a fejét a szokatlan hangsúlyra, és megdöbbenve látta, hogy a lány szemei könnytől fényesek.
- Én... - kezdett bele újabb magyarázatba Évi, de képtelen volt folytatni. Nem akarta megbántani Marikát, főleg nem így.
Belegondolt, mit érezne, ha Gábor az ő titkos vallomásait olvasgatva nevetett volna. Kétség kívül megalázó helyzet.
Ki akarta engesztelni Marikát, de semmi ötlete nem volt, hogy foghatna hozzá. Megszólalni nem mert, ismerte magát annyira, hogy ő sem tudná visszatartani a könnyeit.
Tehetetlenül nézte, ahogy Marika leül az ágyra, és az épp keze ügyébe kerülő holmikat kezdi pakolászni, minden rendszer, és logika nélkül.
Megfordult a fejében, hogy talán el kellene mennie onnan, de haraggal elválni nagyon nem szeretett volna.
Végül úgy döntött, hogy még egyszer meg kell próbálnia megbékítenie a lányt.
Feltérdelt az ágyra, és Marika hátához simult. Hallotta, hogy a másik egyre szaporábban veszi a levegőt, hogy visszafojtsa a sírást.
- Ne haragudj, én... Nem akartam neked rosszat! - mondta ő is könnyek között, de semmi reakció nem érkezett, csak annyi, hogy Marika abbahagyta a szöszmötölést.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.2 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 02. 13. szombat 08:14
Mikorérkezik a folytatás?
#8 zsuzsika 2015. 02. 12. csütörtök 09:49
Nem rossz.
#7 deajk2008 2014. 11. 27. csütörtök 11:16
így számomra ez csak 9p lett, de azért folytasd...
#6 deajk2008 2014. 11. 27. csütörtök 11:14
talán csak még annyi baj van vele számomra, hogy lehetett volna ennek a háromszorosa is a hossza, de ez csak nekem volt gond...
#5 deajk2008 2014. 11. 27. csütörtök 11:12
nekem a történet is nagyon bejött, jól megírt és átgondolt történet ez
#4 deajk2008 2014. 11. 27. csütörtök 11:11
magam is egy ölelkező ribanc vagyok, csakhogy férfiként, imádok nőként szeretkezni, mind férfival, mind pedig nővel is, szeretek ölelkezni, csókolózni szenvedélyesen én ilyen buzi, homo és bi vagyok és élvezem
#3 deajk2008 2014. 11. 27. csütörtök 11:08
mindig felizgatnak a meztelen nők, akik ráadásul egymás testét próbálják megismerni
#2 A57L 2014. 04. 25. péntek 05:07
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2006. 12. 12. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?