A+ A-

Az élet nem áll meg 1. rész

Már későre járt a Kispesti lakótelepen. Az utcák teljesen kihaltak, csak néhány átutazó autó suhanását lehetett hallani a környéken. Az égbe magasodó panelházak, szinte már mind teljes sötétségbe borultak. Csak egy lakásban lehetett látni a televízió vibráló fényét. Egy 30 - as éveinek elején járó elkeseredett nő nézte a TV - t, de nem igazán figyelt arra, hogy mi megy éppen műsoron. Mónikának sose kellett még aggódnia, szerelme miatt, hiszen eddig igazán komoly kapcsolata nem volt. Inkább csak gyors fellángolások, egyéjszakás kalandok. Megengedhette magának, hiszen még 31 évesen is úgy nézett ki, mint mások huszonévesen. Feszes bőr, formás mellek, hosszú sötétvörös haj. De most nagy szívfájdalma volt.
Az első férfi, akibe komolyan beleszeretett, és akivel még össze is költözött, egyértelműen megcsalta. Már hetek gyanakodott, de aznap egy rosszindulatú barátnője, bevallotta, hogy már hónapok óta viszonya van Péterrel, Mónika szerelmével. Nem is kellett a dolgot bizonyítani. Mónika tudta Péterről, hogy különös figyelmet szentel Beának a lány barátnőjének, de erre eddig nem is, mert volna gondolni. Ahogy Móni a TV - t bámulta, azon gondolkozott, hogy mitévő legyen, de amikor meglátta a hazaérkező Pétert, és rögtön tudta, hogy nem bírja tovább szeretni azt, aki ennyire becsapta. Nem akart se veszekedést, se jelenetet. Csupán örökre el akarta felejteni, azt, amit vele tettek. Másnap reggel, amikor Péter dolgozni ment, Mónika betelefonált a munkahelyére, és beteget jelentett. Majd minden holmiját becsomagolta, hívott egy taxit és visszaköltözött, a régi lakásába. Szerencsére még nem volt ideje, eladnia ezt a lakást, és még a bútorok is érintetlenek voltak, így nem volt gondja a visszaköltözéssel. Persze éjjel, már jött is a telefon Pétertől, hogy merre van a szerelme, Móni csak ennyit válaszolt:
- Kérdez meg a te kis Beácskádtól. - Ezzel Móni le is csapta a telefont, kikapcsolta, és álomba sírta magát. Fájt neki, hogy így kellett beszélnie azzal, akit még egy pár napja szívéből szeretett. Másnap összeszedte magát, és bement dolgozni.
Ez a hetedik kerületi lakás messzebb volt a munkahelyétől, de így legalább, volt ideje gondolkodni, hogy hogyan tovább. Hiszen akkorát csalódott most a szerelemben, hogy úgy érezte, soha többé nem akar, szerelembe esni. Mónika amúgy egy angyalföldi középiskolában magyart tanított. Mire az iskola környékére ért, már szerette volna megemberelni magát, nehogy észre vegyék rajta átmeneti gyengeségét. Amint átlépte az iskola kapuit már teljesen megnyugodott, és képes volt a munkájára koncentrálni. De a szünetekben néha mégis elkapták őt a szomorú emlékek. Ilyenkor igyekezett a kabinetjében, rejtőzködni, nehogy valaki észre vegye, hogy esetleg elsírja magát. Már napok teltek el, a nagy szakítás óta, de Móni még mindig nem volt képes kiheverni egy ekkora csalódást. Mindegy, hogy otthon volt, vagy munkában, folyamatosan Péter tette járt az eszében.
Az egyik nap, ahogy véget ért az utolsó óra is az iskolában, és már szinte mindenki hazament, és Móni is hazakészülődött, de ahogy kinézett az ablakon a hideg, és sötét, hófedte utcára, eszébe jutott, hogy nem várja más otthon, mint egy kihűlt és üres lakás. Ekkor egy pillanatra leült, és halkan pityeregni kezdett. De nem sokkal később, már nyílt is a kabinet ajtaja. Dóra volt az, az angol tanárnő, aki talán az egyik legkedvesebb kolléganője volt. Nem véletlenül. Most is csak ő vette észre az egész tanári karból, hogy valami nincs rendben Mónikával. Dóra egy 28 év körüli vonzó nő volt. Sosem hordott kihívó ruhákat, de mindezek ellenére, mindig megfordulnak utána a férfiak. Dórával már azóta barátnők voltak, hogy Móni ebbe az iskolába került.
- Jaj, miért sírsz Móni? - Kérdezte dóri aggódó hangon.
- Nem, nem sírok! - Próbálta könnyeit rejtegetni Móni.
- De látom, hogy valami baj van. Hidd el, ha elmondod, csak jobb lesz.
Móni az elején húzta a száját, de végül is elmesélte az egész történetet. Észre se vették, hogy már órák óta beszélgetnek. De nem is bánták, mert Móni tényleg elkezdte jobban érezni magát. Talán tényleg ez volt a baj, hogy nem volt senki, akinek kiönthette volna a szívét. Móni vidéken nőtt fel, és csak az egyetem kezdetekor költözött Pestre. De sajnos Pesten még így sem volt sok barátja. Olyan meg főleg nem, akinek elmesélhette volna bátran a baját. Amikor meghallották, hogy a kabinet melletti termet már takarítják, Dóra felajánlotta, hogy menjenek fel hozzá, és ott nyugodtan beszélgethetnének. Elvégre Dóri az iskolától nem messze lakott. Útközbe vettek egy üveg vörösbort, meg egy kis kólát, hogy majd azt megisszák beszélgetés közben. Amikor felérek Dórához, lerakták a kabátokat, és leültek a konyhában beszélgetni. Leginkább arról, hogy milyen szemetek a férfiak, és hogy nincs is rájuk szükség. Már egészen beesteledett, amikor talán a boroskola miatt, de Mónika megint elpityeredett. Ekkor Dóri állánál fogva felemelte Móni fejét és azt mondta neki, hogy:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2017. 03. 30. csütörtök 04:03
Jó,de jobb is lehetett volna.
#4 listike 2014. 12. 4. csütörtök 12:54
Jó volt.
#3 PEGS_59 2013. 02. 21. csütörtök 19:54
imádom az ilyeneket smile
#2 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:54
nekem tetszik
#1 Törté-Net 2006. 10. 12. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?