A+ A-

Gyönyörű

Már vagy egy órája leléptem az irodából, mikor megszólalt a telefonom, kinyitottam, de nem jelezte ki a számot. Ez csak valami ügyfél lehet, gondoltam mérgesen, de persze felvettem.
- Jó napot kívánok, Perjési Ágnes vagyok, a Varró úr adta meg az Ön telefonszámát és kérte, hogy önt keressem a cégünk megrendelése ügyében.
"Kösz főnök", gondoltam magamban, "a jó franc essen magába", de persze kedves voltam, mert egyrészt mit tehettem volna, másrészt mert ismertem az ügyfelet, egyszer láttam ugyan, de emlékezetes maradt az az egyetlen alkalom is.
Pontosan emlékszem, a tárgyaló előtt ült, egy kávét kavargatott. Valahol 40 - es éveinek elején járhatott, középhosszú barna haj, nem kihívó, de nagyon szép arc igényes sminkkel, elegáns drapp kosztüm feszült rajta, szoknyája a térde fölött, feszes combjai keresztbe vetve, lába makulátlan, meztelen lábfején egy semmi kis szandál. Meleg volt. Ahogy odamentem hozzá, bemutatkoztam, felnézett rám, és egy olyan angyali mosoly csillant meg a szemében, hogy azt hittem elolvadok. Ebbe a nőbe, bár idősebb nálam vagy tíz évvel, bele tudnék szeretni, gondoltam akkor.
- Állok rendelkezésére - mondtam tehát a telefonba.
- Nem tudom, mennyire foglalkozik a cégünkkel, mennyire van tisztában a folyamatban lévő megrendeléssel, szóval hol kezdjem? - kérdezte, és kedves hangjától azonnal arra az angyali, kedves mosolyra emlékeztem vissza.
- Nekem van szerencsém foglalkozni vele, miben segíthetek?
- Módosításra lenne szükségünk - kérte - az Persianből vörös kellene, némileg gömbölyűbb alappal.
- Ha reggel bejön a bemutatóterembe, segítek kiválasztani a vörösek közül a megfelelőt és... - kezdtem készségesen, mert tényleg örültem neki, hogy láthatom, de közbevágott.
- Nem, nem sajnos ma el kell küldetnem a termékszámokat a belgáknak, pont ezért hívtam ma ilyen későn.
- A gond az, hogy a bemutatóterem már zárva van... - gondolkodtam el - de... keressünk egy internetkávézót és a hálón segítek kiválasztani - javasoltam.
- Remek, örülök, tud valami ilyen helyet? én a Balázsiban vagyok most...
- Igen, ott pont van egy a fák alatt a virágüzlet fölött, kifejezetten szerettem régen odajárni, egy fél óra múlva ott vagyok, ha kegyednek is megfelel.
- Köszönöm szépen, nagyon kedves, ott leszek.
Megfordultam az autóval és elindultam a kávézó felé, miközben éreztem, hogy valami furcsa izgalom vesz rajtam erőt. Na nehogy beleszeressek egy idősebb nőbe, gondoltam, de még a gondolat is mosolyogtató volt, egyszerűen csak egy szép nővel való találkozás előtt érez néha ilyet a férfiember.
Mire odaértem, ő már ott volt. Elegánsan, makulátlanul, illatosan, mint legutóbb, csak némileg rejtettebben, sötét kosztümben, harisnyában, egy fekete zárt magas sarkú cipőben, hiszen jóval hűvösebb idő volt már. Teát ivott, mellé valami csokis sütit majszolgatott, ahogy odaléptem, felnézett rám, jobb kezét felém nyújtotta, baljában egy szalvétával a csokit törölgette a szájáról, hihetetlenül vonzó volt.
- Köszönöm, hogy eljött, nagyon fontos volt, tényleg köszönöm, önnek - kezdte.
Engem annyira megigézett a látványa ismét, hogy nem is tudtam mit mondani igazán, biztosítottam őt a segítségemről és javasoltam, hogy üljünk le egy gép elé. Ő odahúzott egy széket, mellém ült olyan közel, hogy a parfümje édes - mély illatát szívtam be a levegővel. Ahogy megmozdítottam az egeret, felfénylett a monitor és láttuk, hogy az előző használó nem lépett ki az oldalról, egy pillanattal később már láttam azt is, hogy egy angol nyelvű lap van a képernyőn, a képeken fiatal nők, szinte meztelenül, gyorsan levettem azt is, hogy egy a női önkielégítésről szóló cikket látunk.
- Oh... - vigyorogtam kicsit zavartan, de kicsit izgalommal is, hogy vajon ő mit szól hozzá, majd beütöttem a cégünk címét. Amíg keresett a gép, ránéztem, ő csak mosolygott, de nézte az oldalt, míg be nem jöttek a mi termékeink a képbe.
Gyorsan kiválasztottuk a terméket, ő elküldte valami címre, nem igazán figyeltem, utána csak ültünk a gép előtt és beszélgettünk. Keze az egéren játszadozott, majd láttam, hogy a keresőn az előzményeknél mozgolódik a kurzor, én a vadászatról meséltem neki, ő hallgatta, közben merengve nézte a képernyőt, ahogy legördülnek a címek. Én csak nézem a finom kezét, hogy játszik az egér billentyűin, majd hirtelen egy határozott mozdulattal megnyitotta az angol oldalt.
- Jaj, ez volt az...? - kérdezte meglepetten. Legalábbis meglepettnek látszott, de utólag már tudom, hogy nem volt ő ekkor meglepve, zavarban volt csak, de bizony meg akarta ő nyitni az oldalt.
- Ühüm - válaszoltam és egyrészt vártam, hogy most mit fog mondani, csinálni, másrészt izgatott a dolog már. A hálája a segítségemért, a parfümje, a finom keze, a mosolya és most ez a maszturbálós oldal... Hajjaj...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.86 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2014. 01. 6. hétfő 03:54
Nem rossz.
#9 papi 2013. 10. 15. kedd 06:04
Tetszik.
#8 papika 2012. 09. 13. csütörtök 18:43
miramar de kár hogy nincs folytatás.
#7 Rendezõ 2006. 10. 5. csütörtök 22:30
ha elolvasnád, nem simán átlagol az oldal!
#6 kebelbarát 2006. 10. 5. csütörtök 18:55
Nem rossz. Lesz folytatás?
#5 Jenõ 2006. 10. 4. szerda 22:19
A befejezés magában rejti a folytatást. Izgatottan várom!
#4 lili 2006. 10. 3. kedd 17:10
jo.
#3 incifinci 2006. 10. 3. kedd 13:59
Gratula!
#2 Carad 2006. 10. 3. kedd 08:28
"Eddig 36 alkalommal töltötték le a történetet, 1 ember szavazott rá és 8 pontot kapott. (Átlag: 5.333 pont)"
Érdekesen számol az oldal...
Tetszett a történet! 8 pont
#1 Törté-Net 2006. 10. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?