A+ A-

Fruzina

Még számon éreztem Ancsur csókját, amikor becsusszantam a kocsiba. Alig csuktam be az ajtót, mikor Attila már indított is. Én meg hiába csúsztam lejjebb az ülésen, és sandítottam felfelé, nem láttam ablakunkat. Pedig tudtam, hogy Ancsur ott áll, és figyeli az autót, amíg csak el nem kanyarodunk, ki a lakótelepről.
Hosszú győzködés után fogadtam el csak Attiláék ajánlatát, hívását erre a hétre. Amikor először szóltak, hogy menjek velük, abban a pillanatban bizseregni kezdett a talpam. Olyan rég nem voltam túrázni, olyan rég nem másztam hegyet, hogy szinte elvonási tünetként tört rám a lehetőség! Hogy aztán a következő pillanatban el is kedvetlenedjek, hiszen abban azonnal biztos voltam, hogy Ancsur nem fog jönni. Sosem túrázott, és még a kíváncsiság sem volt meg benne a történet iránt. Amíg én alig vártam a vizsgaidőszak végét, hogy felcuccolhassak, és utána irány a hegy, addig ő napozni akart, heverni a vízparton, és csokibarnán visszamenni az irodába - learatva az elismerő szavakat és irigykedő pillantásokat. Talán ez volt az egyetlen - sőt nem is talán: biztosan - dolog, amiben nem tudtunk zöldágra vergődni.
Nem is én említettem neki a meghívást, hanem Erzsi - Attila felesége - hívta őt telefonon. Utána már ő is folyamatosan mondogatta nekem, menjek csak el Atiékkal, érezzem jól magam. Persze tiltakoztam, hiszen alig vártam, hogy kettesben mehessünk valahová. De ő is érezte, hogy ez kicsit olyan "udvariassági" tiltakozás, mert már két nyár óta nem hódolhattam eme szenvedélyemnek. Végül azzal győzött meg, hogy eddig mindig én "áldoztam" föl magam nyaranta, itt az ideje, hogy most ő tegye mindezt.
A következő kört az egyedül vagy együtt kérdés töltötte ki. Napokon keresztül próbáltam meggyőzni, jöjjön el velünk ő is. Még szeretkezéseink utáni meghitt összebújásainkat is kihasználtam erre, de nem hagyta magát meggyőzni. Mindig fennakadtam azon az érven, hogy úgy sem bírná a hegyeket, úgy sem tudna feljönni velünk a csúcsra. És végül igazat kellett neki adnom, hiszen nádszálnyi, vékonycsontú alkata tényleg nem hegymászásra teremtetett.
Nélküle viszont nem akartam menni, ezért újabb győzködések következtek. Erzsitől megkaptam, hogy nem azzal mutatom ki érzelmeimet, ha megtagadom magamtól a hobbimat. Persze neki is igaza volt, de mégis... Végül Ancsur tréfás zsaroláshoz folyamodott: szex elvonással fenyegetett meg, ha nem fogadom el a meghívást. Erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani, rábólintottam a dologra.
Így kerültem a Renault hátsó ülésére korán reggel. Kanyarhoz értünk, és végleg eltűnt a panel a szemem elől. Hát akkor irány a Tátra! Azért látszik, hogy "öregszünk", hol van már a sátor, és a deréktördelő polifoam a sziklákon! Immár két szállodai szoba a Poprádi - tó mellett, ahol az éjjeleket fogjuk tölteni. Furcsa lesz a dolog, talán pont a romantika veszik ki az egészből...
Mire reggeliző idő lett, értük el Miskolcot és álltunk meg egy Mekiben. Ennyit ugye az egészséges életmódról, de egyszer belefér egy pofon a kalóriáknak! Igazából akkor fogott el a hamisítatlan "hegymászó" hangulat, amikor átléptük a határt. Alig vártam már, hogy előttünk legyen a Tátra, a "Hegy", ahogyan mi hívtuk magunk között. Először harmadikos gimis koromban jutottam ki, még szülők vittek fel. Ez is aranyos volt tőlük, gyakorlatilag azzal a nyaralással nagykorúsították lányukat; az utolsó este elmentünk vacsorázni egy isteni étterembe - hű, az a sztrapacska! - és megmondták, hogy megbíznak bennem, attól fogva mehetek oda ahova akarok, akkor amikor akarok.
Akkor voltam fent először a Krivánon, igaz ömlött az eső, csapkodtak a villámok, mi meg egy sziklafalhoz simulva próbáltuk átvészelni, de az élmény elmondhatatlan volt. A vihar tombolása... Sosem tudtam elképzelni, amit földrajzból tanítottak annak idején, hogy így külső erők pusztítása, úgy külső erők pusztítása. De akkor ott megértettem, hogy miről is van szó. Azóta persze már többször jártam fenn, a Bélai - Tátra csúcsai kivételével mindegyiken, ahova szimplán gyalog fel lehet jutni. És minden egyes alkalom újabb és újabb oldalát mutatta meg a Tátrának.
A mostani alkalom is remeknek ígérkezett, egyrészt a meteorológia szép időt jelzett - bár fent a magasban bármikor lehet zuhi - másrészt Attila és Erzsi profik voltak, Európa összes csúcsát megmászták már, és túl voltak egy andoki túrán is. Amit ők nem tudtak a hegymászásról, az elfért egy dióhéjban!
A határ után jött Rozsnyó - csak átszaladtunk rajta - majd Dobsina a jégbarlangjával. Attila kérdésére, hogy megálljunk - e hatodszorra is megnézni a földalatti jégvilágot, egyszerre válaszoltunk Erzsivel: tovább! Tovább előre, el a Király - hegy felhőbe burkolózó orma mellett, hogy magunk alatt megpillantsuk Poprádot, és balkéz felé mögötte a kristálytisztán kéklő égben feltörő csúcsokat, tetejükön egy - egy felhőpamaccsal. Meg kellett állni egy parkolóban, kiszállni, és szívni magunkba a látványt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.69 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 04. 2. szombat 17:31
Nagyonjó!
#6 zsuzsika 2015. 01. 21. szerda 07:24
Ritka jó ! Ízlésesen megírt szép történet.
#5 A57L 2014. 04. 17. csütörtök 06:15
Kiválóan megírt írás.
#4 genius33 2013. 03. 24. vasárnap 16:39
Ejjha smile na kérem... nyes
#3 Hula 2006. 09. 28. csütörtök 23:23
szuper! ebben minden benne van... 10p legjobb
#2 lili 2006. 09. 27. szerda 17:30
perfect!
#1 Törté-Net 2006. 09. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?