A+ A-

Látogató a kollégiumban 5. rész

Már nagyon vártam a mit is akar nekem megint tanítani a titkos szeretőm. Egész nap nem is járt semmi más a fejemben csak ő, és ami az elmúlt éjszaka történt köztünk, illetve mi újat taníthat még nekem. De legfőképp az érdekelt ki is lehet ő igazából, és miért nem akarja nekem elárulni a kilétét. Hát úgy alapjából véve elég vacakul ment az egész napom a folyamatos álmodozás nem igazán hagyott, hogy a tanulásra koncentráljak így jó pár jegyzetet, kell majd elkérnem. Délután sietve mentem haza sőt, hogy gyorsabban teljen az idő még el is, lógtam az utolsó két óráról, egész nap csak vágyódtam utána szinte folyamatosan állt a farkam, mivel csak ő járt a fejemben és folyamatosan a szexen járt az agyam és ilyenkor mindig ágaskodtam. Délután még a gonoszság és a kötekedés sem nagyon fogott rajtam mivel szinte a föld fölött járkáltam még a srácok a suliban is észrevették, hogy olyan vagyok, mint akit elvarázsoltak, és nem igazán tudja milyen bolygón is, van, és én így is éreztem magam csak asz éjszaka járt a fejemben és semmi más.
Mikor a koliban összefutottam a szomszéddal ő nem nagyon hazudtolta meg magát ahhoz az esti elesett gyámoltalan lánykához képpest szinte 180fokos fordulatot vett és visszatért régi önmagához. Újra élcelődő és szurkálódó lett úgy viselkedett, mint régen és mintha semmit nem is segítettem volna rajta, úgy bánt megint velem, mint egy tűpárnával.
-Na mi van böszme észre, sem veszed az embert az egyetemen, vagy csak elfelejtettél, hogy ki is vagyok?
Én ott álltam és ugyan nagyon rosszul estek a szavai, de legbelül mintha egy láthatatlan pajzs védte volna a lelkemet, és nem hagyta volna, hogy bántódása essen.
- Nem is találkoztunk ma nem? De ha igen, akkor bocsánat, ha nem vettelek észre.
- Nem vettél észre! Átestél rajtam mikor órán, mentél és kerestél magadnak üres helyet nem rémlik lükefi?
- Amikor megbotlottam valakinek a táskájában és elestem a lépcsőn? A te lettél volna?
- Hát jó, hogy legalább egy taknyolásra emlékszel. Akkor még nem vesztetted el teljesen az eszed. Ez jó jel csak nem tudom kinek. Fafej. -ezzel berobogott a szobájába és bevágta az ajtót-
Valahogy zavart a dolog de mindig boldogság telítette el a szívem mikor eszembe jutott az este, így nem nagyon zavart semmi.
Végre elértem, hogy már nyolc óra van így nem is, nagyon tudtam a tanulásra gondolni bármi, amit olvastam nem igazán ragadt meg bennem csak az órát figyeltem, bár gyakran feltűnt mintha visszafelé járnának a mutatók. Ha az ember vár valamire, akkor nem igazán telik az idő, sőt mintha megállna és nem is, telne. Úgy döntöttem lefekszem aludni, hogy gyorsabban teljen az idő, bár nehezen de elszenderedtem, azért beállítottam az órát, hogy fél 12- kor ébresszen. Mikor felébredtem a szomszéd szokás szerint partit tartott de ez még a szolidabbik fajta volt szerencsére. Gyorsan elosontam zuhanyozni, mivel még álmomban is ő járt a fejemben így rendesen megizzadtam meg alapból is volt vagy 20 fok. A frissítő fürdés után már csak már percem maradt éjfélig és én ott feküdtem az ágyamban, és vártam a betörőmet. Az órán csigalassúsággal teltek a percek még a rádió csendes dorombolására sem, igazán tudtam figyelni semmire, sem tudtam figyelni csak a karórám illuminátorát merítettem, és figyeltem a múló perceket. Ám lassan elnyomott az álom mivel elég húzós hetem volt és nem sokat aludtam.
Reggel tértem csak magamhoz és fájdalmasan hasított belém a tudat, hogy egyedül voltam egész este. Valami összetört bennem, megígérte és nem jött el, pedig azt mondta itt lesz és velem lesz. Szinte, mint egy tudattalan zombi kóvályogtam a folyosón megsérült lélekkel, tartottam a fürdő felé a reggeli tusolásra. Ekkor lépett velem szembe Eszter pont mentem volna a víz alá ő, pedig éppen távozott onnan.
- Mi van melák, most nem oldalogsz el?
- Minek. Talán el kellene? -motyogta-
- Mi van veled ilyenkor elpirulva, szoktál iszkolni előlem?
- Semmi. Vagy talán érdekel?
- Nem igazán. Tehát menny a francba.
Letusoltam és elmentem a suliba és végig szenvedtem a napot, szinte nem is éltem azt sem igazán tudtam, hol vagyok és nem is igazán érdekelt. Csak kusza gondolatok csapongtak a fejemben. Talán rájött, hogy nem is hozzám akart bejárni, vagy elege lett belőlem és megundorodott tőlem. Vagy csak talált valakit, aki jobb nálam és jobban passzol hozzá. Netán eszébe jutott, hogyha netán komolyabbra fordulna a dolog, akkor nem tudna mutatkozni velem, mert undorodna tőlem. Így magamba roskadva értem haza a koliba délután, és mint egy már halott ember csoszogtam végig a folyosón a hűtőig hideg vízért. Vissza felé úton megint találkoztam a szeretett szomszéddal.
- Az embernek halál érzete támad, ha rádnéz. Legalább bújj el a kuckódban és ne is, mozdulj ki, mert ha így nézel ki a frászt, hozod az élőkre. Tehát pucolj tahó.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.66 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2014. 04. 4. péntek 10:46
Nagyon befejezetlen.
#7 A57L 2014. 01. 25. szombat 06:17
Nem rossz.
#6 szanci 2006. 08. 8. kedd 16:25
nem tom, nekem annyira ez nem jött be mint az előzők 9p, de folytasd!!!!
#5 Rebyc 2006. 08. 7. hétfő 18:24
Szuper! Várjuk a következőt! Mi volt a gond előző este, hogy nem jött a csaj?
#4 Teknõsbika 2006. 08. 7. hétfő 15:04
meg még egy dolog: már az első rész óta érdekelne, hogy a leányzó hogyan, miért és mi okból jut oda a főhőshöz?
#3 Teknõsbika 2006. 08. 7. hétfő 11:47
ha már lehet egy kis kívánságműsor, akkor a köv részben a ribancot análisan kóstolja mán meg ez a nyomi főhős...fene a jó dolgát...
#2 Teknõsbika 2006. 08. 7. hétfő 10:35
zseniális, még!
#1 Törté-Net 2006. 08. 7. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?