A+ A-

A Dhugó felé - az erotoandroidok

A hajó, amelyet Oedipusseus - nak hívtak, és amely némán szelte az űr hátborzongató ürességét, hatalmas volt. Nem is maga a hajó, hanem a vontatmánya, amely 4500000000 köbméternyi árút volt képes befogadni, ez esetben az almát. A gyümölcsöt a Dhugo nevű bolygó rendelte meg, amely 15 fényévre keringett egy Gliese 876 nevű, M színképtípusú vörös törpecsillag körül. A Gliese rendszerében a Dhugón kívül még öt bolygó keringett: a Shagma, a Letshow, a Vektor, a Che - che és a Bhe - che. Ezen planéták közül a Letshow és a Vektor Jupiter típusú, de annál valamivel nagyobb gázóriások voltak, teljesen haszontalanok az ember szempontjából. A Che - che és a Bhe - che föld típusú kisbolygók voltak, amelyeket már a fényutazást követő 2. században sikerült gyarmatosítani, és lakhatóvá varázsolni. Abban az időben a SpaceCorp még virágzó részvénytársaság volt, és úgy tűnt, az Aquarius csillagképnek eme galaxisa fejlettebb gazdasági mikrotérséggé válik, mint maga a naprendszer. Ez még az előtt volt, hogy SpaceCorp űrflottája landolt volna a Shagmán.
Az hiba volt.
A Shagma rendkívül barátságtalan bolygó volt - kőzetbolygó, ám a felszínt közel olyan erős viharok dúlták, akár a Vénuszt - viszont a vizsgálatok nagy mennyiségű aduint mutattak ki rajta, ráadásul jó esélyt láttak a kitermelésére. Az aduin olyan elem volt, amelyet a földön nem fordul elő, így az emberiség nem is ismerte egészen addig, míg rá nem bukkant a Marson. Ez az anyag - most nem részletezném miként - lehetővé teszi a fénysebességgel, sőt még annál is gyorsabban történő utazást. Az aduin beláthatatlan távlatokat nyitott - csakhogy aduinra sehol másutt nem bukkantak a Marson kívül, ott pedig már kimerülőben voltak a készletek. A szakemberek rámutattak arra, hogy valószínűleg a Marsra is csak egy meteor vagy egy kisbolygó becsapódása hozta magával: ki tudja, milyen eldugott zugából érkezett az a világegyetemnek.
A Shagma - i aduin felfedezése lázba hozta a SpaceCorpot. Harmincmilliárd tasunyi érdekeltségét adta el a Proxima Centauriban és a Taurusban azért, hogy előreteremtse a tőkét a rendkívül költséges építkezésekhez. Húsz évbe telt, mire felépítették a bányatelepet, és a klímamanipuláló berendezésekkel lecsökkentették a bolygó iszonyú viharainak erejét. Végül is úgy tűnt, a vállalkozást siker koronázza. Amikor sor került a több ezer telepes kihelyezésére, a részvényesek már dörzsölték a markukat. Az aduin kitermelésével kapcsolatban akadtak nehézségek, de ezt átmenetinek tekintették. Aztán a 2314 - ben bekövetkezett a termonukleáris robbanás, amely elpusztította a kolóniát, a bányát, a telepeseket, mindent. A robbanás okára azóta sem derült fény. A veszteség több száz milliárd tasura rúgott, és a SpaceCorp beleroppant. A bolygót le kellett írni, legalábbis jó időre. Az azóta eltelt időben a társaság a Dhugóval, és a többi két lakott bolygóval folytatott kereskedelemből próbálta fenntartani magát.
A legkelendőbb cikk most az alma. A Gliese - rendszerben rajonganak az almáért, különösen a fagyasztva jól szállítható ipari almát. A földi almagyárak az elmúlt hat évben sűrített műszakban dolgoztak, hogy a távoli lakosság és a betelepített vitaminhiányos vöcskök megfelelő mennyiségű akali - B típusú almához jussanak.
De tegyük most félre a közgazdasági rizsát, és vessük pillantásunkat a Oedipusseusra. Rozsdás volt és viharvert, gigantikus törzsén halványan látszott a SpaceCorp felirat, amelynek e betűje már szinte teljesen lekopott. A hiperhajtóművek hangtalanul dübörögve okádták a láthatatlan lángcsóvát. Unalmas egy jármű volt, annyi szent. Az odabenn folyó élet sem volt sokkal izgalmasabb.
Meglepőnek tűnhet, de a személyzet mindössze két főből állt: egy férfiból és egy nőből. A férfit Kozlowksynak, a nőt pedig Mirandának hívták. Nemrég ébredtek fel a hibernálásból, és most egymás meztelen testét tisztogatták a ragacsos szilíciumgyantától.
Fúj - mondta Miranda.
Hát - felelte Kozlowsky.
Néhány évvel korábban még szükség lett volna a mostaninál nagyobb személyzetre: gépészre, navigátorra, kapitányra, stb. Mostanra azonban két ember lazán képes volt elvégezni minden, az utazással kapcsolatos feladatot. Az androidgyártás odáig fejlődött, hogy immár tökéletesen megbízhatóan képesek voltak elkormányozni egy teherhajót. A fedélzeten volt is belőlük épp elég, mintegy tizenkettő, plusz négy különleges példány. Ők voltak az erotoandroidok.
Az erotoandroidok alkalmazása akkor terjedt el, amikor a SpaceCorp konzervatív elnöksége rendeletileg megtiltotta, hogy az űrhajósok szexuális kapcsolatot létesítsenek egymással megbízatásuk teljesítése alatt. Ennek oka nem volt világos: egyesek tudni vélték, hogy a rendelet a hatvan éves elnök transzszexuális beállítottságából fakad. Mások ezzel szemben azt hangozatták, hogy bár az elnök valóban transzszexuális, ennek nincs jelentősége, mivel immár negyven éve elveszítette a férfiasságát a III. Zónaközi polgárháborúban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.12 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2015. 11. 28. szombat 16:41
Elmegy egynek.
#5 A57L 2014. 05. 8. csütörtök 06:15
Csatlakozom.
#4 papi 2014. 05. 1. csütörtök 07:42
Nagyon jó
#3 genius33 2013. 02. 27. szerda 07:29
Zsííír smile még ilyet!
#2 Alph 2006. 07. 13. csütörtök 17:19
Jó, fasza
#1 Törté-Net 2006. 07. 5. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?