A+ A-

Az albérlet 1. rész - Beköltözés

A srác 19 éves volt és kicsit szorongva kereste a 24-es számú ajtót. Utálta az olyan beszélgetéseket, amikor vadidegen emberek előtt kell bizonygatnia normális mivoltát csak azért, hogy szállása legyen. Egyáltalán nem szeretett ismerkedni, de az albérlet szüksége miatt nem kerülhette ki ezeket a helyzeteket.
Sikerült olyan munkát találnia, ami miatt érdemes elköltöznie otthonról. Az önállóságot már korábban is ki szerette volna próbálni, de a barátnőjével való összeköltözést sikeresen megakadályozták a szülei. A munkát és a pénzkeresést azonban mindennél fontosabbnak tartva hagyták, hogy a fővárosba költözzön a fiuk.
A körfolyosó idegenül hatott rá és zavarta, hogy mások ajtaja előtt kell elhaladnia. A keresett számú ajtó a ház sarkában volt, diszkréten megbújva a félhomályban. Becsöngetett és várta, hogy egy újabb alkoholista vagy idegbeteg arc bukkanjon fel az ajtó nyílásában, ahogy azt ezen a napon már háromszor is megtapasztalta. Az összegyűjtött címek közül ez már az utolsó volt és kissé csalódottan vette tudomásul, hogy nem olyan egyszerű megfelelő szállást és tulajdonost találni egyszerre.
Legnagyobb meglepetésére semmilyen negatív élményt nem tapasztalt a megjelenő arcon, a férfias kézfogás és határozott tekintet pedig minden korábbi kellemetlen érzését elűzte.
- Szia. Imre vagyok. Gyere be. - mondta lazán a harmincas éveiben járó tulajdonos. Belépve egy kicsi, de barátságos lakásban találta magát a srác. Az egész lakás szinte egyetlen helyiségből állt, amit Imre nappalinak nevezett. A lakás bemutatása nem tartott sokáig, hiszen innen minden egyes része látható volt: a galéria jelentette Imre magán szféráját az ággyal és a kis szekrényeivel, amit még lentről is látni lehetett. Alatta lett kialakítva a konyha, ami inkább csak egy beépített szekrény volt és a kerámialapos tűzhely fölötti elszívó adta meg a konyha jellegét. A helyiségből még két ajtó nyílt. Az egyik a fürdőszobát rejtette, míg a másik, amely valójában csak egy harmonikaajtó volt, a meghirdetett szobát takarta.
Kissé gyerekszoba jellege volt az apró bútorok és a kicsi ágy miatt, de a kellemes színek és az összhatás miatt barátságosnak tűnt.
Az egyezkedés nem tartott sokáig. A fiúnak tetszett a lakás, amely jól megközelíthető helyen volt, ráadásul a tulajdonos is normálisnak tűnt. Az ár nem volt sem túl drága, sem túl olcsó.
A beköltözés pár nap múlva nagyon hamar lezajlott. Egy bőrönd és egy sporttáska jelentette az összes holmiját a fiúnak. Kora este érkezett meg a városba, de telefonon jelezte, hogy nem tud korán menni a lakásba a kulcsokért.
Már nagyon várta, hogy felfedezhesse végre a főváros légkörét, hiszen annyit hallott már róla. Ráadásul a kapott munkalehetőség is teljesen felvillanyozta. Egyetlen rossz érzés dolgozott benne a költözéssel kapcsolatban, az pedig a barátnőjével való elválás volt. Veszekedéssel hagyták el egymást, és bár még csak egy éve tartott a kapcsolat, nem igazán értette, hogy miért nem találják meg a közös hangot. A fiú számára teljesen természetes volt, hogy ha egzisztenciát akar teremteni kettejük számára, akkor ahhoz valamilyen áldozatot kell majd hozniuk. Ő most meghozta ezt, amit a barátnője sehogyan sem akart megérteni. Valójában azonban örült, hogy kicsit kikerül abból a falusi közegből, ahol mindenki mindenkit ismer és egy percig sem lehet észrevétlen az ember.
Az Imreként bemutatkozó, harmincas évei elején járó tulajdonos barátságosan fogadta a táskákkal bevonuló srácot.
- Dobd csak le a bőröndjeidet és igyunk meg valamit ismerkedés gyanánt. - azzal leült a nappali közepén elhelyezett ülőgarnitúrára és elővett két poharat. Mit iszol? Bort, sört vagy esetleg pálinkát?- kérdezte mosolyogva.
- Hát, ha lehet, akkor csak egy üdítőt. - felelte szerényen a srác.
- Persze, hogy lehet, de egyet kérek: ne legyél túl félénk. Ha inni akarsz, akkor használd nyugodtan a készletem, ha zenét akarsz hallgatni, akkor nyugodtan tegyél be egy cd-t, ha pedig esetleg megnéznél egy filmet, válogathatsz a dvd-k vagy videók közül. Mindezt tedd olyan természetesen, mintha már évek óta ismernénk egymást. Nem akarom, hogy nagy távolság legyen köztünk, hiszen egy lakásban fogunk egy ideig lakni. Én is csak olyan embereket engedek ide, akik számomra szimpatikusak, nyilván te is hasonló elven kerestél magadnak albérletet. Szóval maradjunk annyiban, hogy csak lazán. Egyébként meg örülök, hogy jelentkeztél, mert volt még más érdeklődő is, de nekem nagyon tetszett az a megilletődöttség, ahogy először láttalak.
Aztán nagyjából bemutatta a környéket, a fontosabb helyeket, amik a közelben vannak, beszélt szórakozóhelyekről és persze az éjszakai járatokról.
Az alig egy órás ismerkedés ellenére hamar feloldódtak a kezdeti gátlások és már szinte ismerősként beszélgettek egymással. Hamarosan kiderült, hogy a fiút - akit az összes ismerőse csak Zolinak hívott -, komoly érzelmek fűzik egy lányhoz, akitől mégis képes volt 150 km-el eltávolodni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.42 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2006. 06. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?