Életem vihara

Szavazás átlaga: 6.62 pont (29 szavazat)
Megjelenés: 2006. február 17.
Hossz: 9 690 karakter
Elolvasva: 1 820 alkalommal
Az egész néhány napja történt, mikor iszonyú hóvihar tombolt nálunk. Köztudott, hogy hozzánk ilyenkor csak óriási kerülővel közlekednek a buszok, mert nem tudnak feljönni a faluba vezető meredek, jeges úton. Emiatt több mint egy órával később érek haza. Egyszer pár barátommal rájöttünk, hogy ha a falu bejáratánál a főúton leszállunk és hazagyalogolunk, körülbelül felére csökken ez az idő, és legalább nem egy koszos buszon zötykölődünk. Ennek már sok-sok éve. Azóta felnőttünk, szétszéledtünk.

Az idei tél sokkal hevesebb, mint akármelyik, amire én 22 éves fejjel emlékszem. Nesze neked globális felmelegedés... Aznap délelőtt a folyamatos havazás miatt meglógtam az egyetemről, viszont út közben szépen kisütött a nap, gondoltam, miért is ne mehetnék haza gyalog a hóban. Le is szálltam a buszról, ám mikor még csak pár perce gyalogolok, hirtelen elkezd esni, sőt szakadni a hó. Hihetetlen szél tombolt.

Szerencsémre arra jött egy falubéli autóval, bár elsőre nem jutott eszembe, ki az. Kinyújtottam átfagyott hüvelykujjamat, és kicsit beljebb mentem az úttestre. Az autó megáll mellettem, ahogy reméltem, s valaki kinyitja az ajtót. Benézek, és látom, hogy volt edzőm néz vissza rám, akivel már jó rég nem találkoztam, pedig nem messze lakunk egymástól. Gyorsan beszálltam a kocsiba, s hirtelen minden emlék felszínre tört. Ez a férfi segített nekem rájönni arra, hogy homoszexuális vagyok, és hosszú éveken keresztül vágytam rá, hogy egyik edzés után szerelmet vallhassunk egymásnak. Ez persze sosem következett be. Ő most 45 körül lehet, de semmit nem vesztett fiatalosságából, férfiasságából.

– Hello, köszi, hogy felvettél, nem tudom, mi lett volna nélküled, már teljesen átfagytam.
– Á, nincs mit, ez csak természetes.

Szerettem volna beszélgetni vele, de annyira zavarban voltam, hogy egy szó nem jött ki a torkomon. Szerencsére ő kezdeményezett:

– Mi újság felétek? Rég nem találkoztunk.
– Hát igen, sajnos leköt az egyetem – hebegtem gyorsan valamit.

Megint nem tudtam szólni, így csendben folytattuk a vihar és a fagy által lassított utunkat. Pár perc múlva valami olyasmit tett, amire legédesebb álmaimban sem gondoltam volna: a combomra tette óriási kezét. Felkaptam a fejem, mire ő mélyen a szemembe nézett. Láttam a szenvedélyt a szemében, nem szóltam semmit. Rögtön elmúlt minden zavarom.

– Még mindig egyedül vagy? – kérdeztem.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.62 pont (29 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2022. március 9. 08:44
#5
Nem az én világom.
1
zsuzsika
2014. november 23. 18:30
#4
Gyenge.
1
v-ir-a
2013. április 21. 22:27
#3
nem rossz🙂
1
medve
2006. december 29. 16:53
#2
Merre lakik Attila ?
A címét kérem :)
1
T
Törté-Net
2006. február 17. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1