Igazságügyi osztály belső titkai

Az irodánkban a levegőnek sajátos, nehéz súlya van: az évtizedes akták pora, a folyosóról beszivárgó kávéillat és a bürokrácia csendes, monotóniába zsibbadt ritmusa keveredik benne.
Különösen most, a nyár közepén. Az ablaküvegek mögött tikkasztó hőség tombol, a falra szerelt régi légkondicionáló pedig csupán erőtlen, fáradt zúgással próbál küzdeni az elemekkel. A kis iroda fülledt, meleg levegője szinte megül a szobában, felhangosítva a billentyűzetek monoton kopogását és a papírok száraz zizegését.
Huszonnégy évesen, friss közigazgatási ügyintézői diplomával a kezemben léptem be ide.
Egyedül én vagyok független, gyermektelen fiatal a csapatban – egy teljesen más életszakaszban létezem, mint a többiek, akik mindannyian házasságban élnek, és a mindennapi családi kötelezettségek megszokott ritmusát hozzák be magukkal a falak közé.
Az asztalomról pontosan rálátok Dr. Varga Andreára, az osztályvezetőnkre. Andrea negyvenöt éves, és maga a megtestesült fegyelem. Jogi szakvizsgájával, a mindig élére vasalt, elnyűhetetlen kosztümjeivel és hűvös eleganciájával mély tiszteletet parancsol. Otthon két gyereket nevel a férjével, de a munkahelyén ebből a magánéleti szerepből semmit sem mutat ki; a tekintete mindig éles, kimért és megközelíthetetlen.
Velem szemben Nagy Éva ül. Ötvenkét éves, tapasztalt igazgatásszervező, aki már felnevelte a gyermekeit, és évtizedek óta él házasságban. Éva a rendszer oszlopa, aki ismeri a hivatal minden apró folyosóját és eltemetett ügyét. Néha, amikor a hőségtől elnehezült csendben leengedi a kezét a billentyűzetről, mély, lemondó sóhajjal néz ki a poros ablaküvegen.
A mellette lévő asztalnál Kovács Mónika dolgozik. Harmincnyolc éves, két kisgyermek édesanyja. Mónikán gyakran látni a családi élet és a hivatali elvárások közötti egyensúlyozás fáradtságát, mégis megingathatatlan fegyelemmel teszi a dolgát.
Aztán ott van Tóth Réka, a maga huszonnyolc évével. Igazgatásszervezőként dolgozik, és bár ő már házas, gyermekük még nincs. Réka fiatalos lendülete és jelenléte mindig csempész valami frissességet az amúgy nehézkes, izzasztó munkanapokba.
Végül Farkas Péter, a negyvenegy éves ügyintézőnk, az egyetlen férfi a csapatban. Péter meglehetősen zárkózott, csendes figura. A saját családja és gyerekei mellett ritkán oszt meg bármit magáról, ideje nagy részét az aktáiba temetkezve tölti, így többnyire csak csendes, észrevétlen szemlélője az irodai életnek.