A gátlások határai 2. rész
Az emberek szeretnek úgy emlékezni az életükre, mint egy szép, kerek történetre. Kifényesítik a hibáikat, és hősöket faragnak magukból. Ez az írás nem ilyen. Amit itt olvasol, az nem az az igazság, amit a világnak mutattam, hanem az, amit a sötétben, a zárt ajtók mögött éltem meg. Ha ezt az írást olvasod, ne várj feloldozást vagy szép szavakat. Csak a nyers, meztelen valóságot adom – még akkor is, ha emiatt megvetsz.
A következő három nap munka után egyetlen megállás nélküli, ködös rohanás volt. Sikerült átköltöztetnünk Palit. A régi lakását szinte pillanatok alatt kiürítettük: jött egy bolhapiacos felvásárló, aki némi áron aluli pénzért egyben elvitte a feleslegessé vált holmik nagy részét, a múltja hordalékát.
Együttélésünk alatt a lelkünkben csak lassan, nehezen nyíltak a zárak.
Keveset beszélgettünk. Nem voltak nagy szavaink, sem mély, megváltó témáink, amiket úgy éreztünk volna, hogy azonnal meg kell osztanunk a másikkal. A szavak még idegenül és szögletesen bukdácsoltak köztünk.
Volt azonban egy terület, ahol minden gát, szégyen és óvatosság egyetlen csapásra leomlott: az intimitás.
Abban a pillanatban, ahogy a testünkhöz értünk, megszűnt minden tabu.
Sem a saját testünk, sem a másiké nem hordozott többé titkokat vagy szégyent. Az érintés lett a mi közös nyelvezetünk. Bárhol egymásnak tudtunk esni: a zötykölődő buszon, a sarki kisboltban a sorban állás közben, vagy a hat köbméteres kuckóban, ahol a meztelenség olyan természetessé vált, mint a levegővétel. Nem volt benne megjátszás, sem udvariaskodás.
Mégis hamar kiismertem a testének a ritmusát. Pali az a típus volt, aki egyetlen együttlét alatt akár kétszer, háromszor is képes volt a teljes extázisig eljutni, de a teste utána árat kért ezért. A rákövetkező két-három napban, ha erőltettem a szexet, csak felületesen volt jelen: nem volt teljes a merevedése, és nem tudott eljutni a magömlésig. A teste mintha időt kért volna, hogy újratöltődjön.
Az első alkalommal, amikor ezt megtapasztaltam, nem értettem. Azt hittem, velem van a baj – talán nem kíván eléggé, talán valami mást akar. De a keze vágyakozva érintett, de ahogy a kezemmel a farkához értem, és éreztem, hogy félig kemény, bár nem szivacs puha, mintha nem is ő lenne – rájöttem, hogy ez nem rólam szól. A farka egyszerűen kimerült. Kézzel, szájával nem volt baj, csak a farkával. A második napon, amikor újra próbálkoztam, a számmal vettem górcső alá, és a nyelvemmel dolgoztam rajta hosszú percekig – semmi. A farka válaszolt ugyan, megduzzadt, de a makkja nem lett feszes, nem lett behatolásra képes, a szára nem lüktetett.
Feladtam, és a hasára feküdtem. Ő a hajamat simogatta, és csendben maradtunk.
Együttélésünk alatt a lelkünkben csak lassan, nehezen nyíltak a zárak.
Keveset beszélgettünk. Nem voltak nagy szavaink, sem mély, megváltó témáink, amiket úgy éreztünk volna, hogy azonnal meg kell osztanunk a másikkal. A szavak még idegenül és szögletesen bukdácsoltak köztünk.
Volt azonban egy terület, ahol minden gát, szégyen és óvatosság egyetlen csapásra leomlott: az intimitás.
Abban a pillanatban, ahogy a testünkhöz értünk, megszűnt minden tabu.
Sem a saját testünk, sem a másiké nem hordozott többé titkokat vagy szégyent. Az érintés lett a mi közös nyelvezetünk. Bárhol egymásnak tudtunk esni: a zötykölődő buszon, a sarki kisboltban a sorban állás közben, vagy a hat köbméteres kuckóban, ahol a meztelenség olyan természetessé vált, mint a levegővétel. Nem volt benne megjátszás, sem udvariaskodás.
Mégis hamar kiismertem a testének a ritmusát. Pali az a típus volt, aki egyetlen együttlét alatt akár kétszer, háromszor is képes volt a teljes extázisig eljutni, de a teste utána árat kért ezért. A rákövetkező két-három napban, ha erőltettem a szexet, csak felületesen volt jelen: nem volt teljes a merevedése, és nem tudott eljutni a magömlésig. A teste mintha időt kért volna, hogy újratöltődjön.
Az első alkalommal, amikor ezt megtapasztaltam, nem értettem. Azt hittem, velem van a baj – talán nem kíván eléggé, talán valami mást akar. De a keze vágyakozva érintett, de ahogy a kezemmel a farkához értem, és éreztem, hogy félig kemény, bár nem szivacs puha, mintha nem is ő lenne – rájöttem, hogy ez nem rólam szól. A farka egyszerűen kimerült. Kézzel, szájával nem volt baj, csak a farkával. A második napon, amikor újra próbálkoztam, a számmal vettem górcső alá, és a nyelvemmel dolgoztam rajta hosszú percekig – semmi. A farka válaszolt ugyan, megduzzadt, de a makkja nem lett feszes, nem lett behatolásra képes, a szára nem lüktetett.
Feladtam, és a hasára feküdtem. Ő a hajamat simogatta, és csendben maradtunk.
Ez csak a történet kezdete, még 16 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1