Apám igen komoly férfiú volt, anyám az erkölcs élő letéteményese, maga az illemtudás - nem csoda hát, hogy roppantul tiszteltem őket, felnéztem rájuk... lassan már csak jelképesen, lelkiekben tehát, mert sudár testem igen szépen szökkent-növekedett. Megjegyzem, apám ajkát tréfás szó igen ritkán hagyta el, és ugyanígy volt fukar az édesanyám bármi gyengédség dolgában. Holott például mindketten igen szép emberpéldányok voltak, s lehetett akkoriban apám úgy negyven, anyám harmincnégyharmincöt éves.
Sose hittem volna, hogy e komoly küllemek mögött, a viselkedés kifogástalanságának "leplei" alatt annyi érzékiség, az élet élvezetének oly vad vágya rejtezhet, miként azt mindazonáltal egy különös alkalom kapcsán tapasztalnom kellett.
Tizennégy éves lettem, épp konfirmációs előkészítőre jártam egy lelkészhez, aki - megvallom első szerelmi rajongásom tárgya volt, és nem csupán az enyém, hanem megannyi társnőmé is... jóllehet nem volt ez a pap se fiatal, se különösebben szép. No, semmi újat nem mondok szerény megfigyelésemmel: hogy tudniillik tanítók és tanárok, ekképpen hittantanárok is igen gyakran lesznek iskolás lányok első "szerelmei". Elég, ha az "istenszolga" jó szónok, ha tekintélynek örvend a gyülekezetben, vagy mit tudom, hol, a faluban, kész a rajongás. Ő lesz az első nagy Ő. Erre a tárgyra, méghozzá épp az Ön konkrét kérdése folytán, később talán még vissza is térek.
Jó, hát tizennégy voltam, testem fejlettnek mondható épp csak a visszavonhatatlan nővé érés piros "virága" nem bomlott még. S akkor következett el apám esedékes születésnapja, és anyám ennek megfelelően minden kedves előkészületet megtett a nagy ünneplésre. Magam egy versikét faragtam - Ön tud parányi költői tehetségemről, mondanám inkább, erről a gyengémről -, s nem tagadom, az a vágy munkált bennem titkon, hogy művecskémmel elmehetek a lelkészhez, jó ürügy lesz, hogy megkérhetem, javítaná ki esetleges hibáit. Kötöttem szép virágcsokrot is, kertünkben szedve hozzá az ékességes szálakat, és kicsinosítottam magam, illőn, mert tudtam, apám sokat ad efféle külsőségekre.
Szüleim nem háltak egy szobában - lévén, hogy apám sokszor késő éjszakáig dolgozott, s anyám nem akarta zavarni; Megértettem aztán, hogy ebben inkább valami mély életbölcsesség rejlett... az élet élvezésének "tudománya". Mert lefekvés előtt annyi nevetséges műveletet kell elvégezni, a mosakodástól kezdve a levetkőzésig, a hálóing felvételéig, aztán jön mindenféle téblábolás-totojázás, csupa unalmas dolog! S a házasfelek, ha kapcsolatuk újdonságát, izgalmát őrizni akarják, lehetőleg ne egymás jelenlétében tegyék mindezt. Apám tehát külön szobában hált.
Általában reggel hétkor kelt. Születésnapján anyám már hatkor talpon volt, firgett-forgott a konyhában, egyebütt, rendezgette az ajándékokat, készítette apám nagy fényképe köré a koszorút a falra. Hét óra tájban azt mondta akkor: a korai kelés egész napi fáradtsággal jár, hát végigdől "egy pillanatra", míg apám át nem megy hozzá majd. Az ég a tudója, hogyan támadt az az ötletem, hogy meg kellene néznem, miként is üdvözlik egymást e nagy napon. Hallottam ugyanis, hogy apám már köhögéséi a maga szobájában. Fenn van hát, s találkozásukra, kettejükére, hamar sor kerül ekképpen. Ezért míg anyám a cselédlánnyal beszélt még valamit, fogtam magam, besurrantam a szobába; volt ott egy üvegajtós alkóv, oda. Körülöttem mindenféle ruha lógott, véletlenül sem vehettek észre. Na, szóval hogy ott várom meg a nagy találkozást, s akkor - nyilván szüleim boldog meglepődésére - előbújok, és együtt leszünk hárman.
Jött anyám, meglepetésemre egy szál ingre vetkőzött, aztán egy jókora ülőkádacskában megmosta altestét, mindent. Először láthattam, milyen csodaszép teste van az anyámnak. Akkor a nagy tükör elé állt, vizsgálgatta magát, igazított valamit a tükrön, majd végigdőlt az ágyon, így leste az ajtót, mikor jön végre apám. Kezdtem zavarba jönni, és ez enyhe kifejezés; illetlenségnek éreztem már, hogy ott rejtőzöm az alkóvban, mintha meg akarnám lesni őket... ki tudja, hogyan. És valóban, nem tudtam, mit fogok látni. Valami azt súgta mégis, hogy az - nem lesz kislány szemének való. Szorongva, elfúló lélegzettel kuporogtam ott, reszketett kezem-lábam. Nyílt az ajtó, belépett apám.
Anyám hirtelen a falnak fordult, alvást színlelt.
Apám az ágyhoz lépett, szerelmetes tekintettel méregette az "alvót". Aztán visszament az ajtóhoz, rátolta a reteszt. Egyre vadabbul vert a szívem, amikor apám letolta a nadrágját, úgy, hogy köntöse alatt nyilvánvalóan egy szál hálóingben maradt ekképp. Könnyed mozdulattal megemelintette anyám ágyán a takarót, s mit láthattam? Felhúzott lábbal hever ott anyám, vagyis egyik lába kinyújtva, a másik oldalvást, altestét kitárva. S én először láthattam így nőt! De micsoda nőt... egy virágzó nőstényt, így mondanám ma. Érezhettem, az én testem milyen fejletlen és satnya még ehhez a pompához képest.(...)
Szüleim 1. rész
Folytatás
Fordítás
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 7 pont (39 szavazat)
