A+ A-

Egy fiú a bárból

Tamás céltalan bolyongásba kezdett, meg-megállt egy-egy kirakat előtt, megnézte a mozi hirdetéseket, elolvasta az unalomig ismert reklámokat és iszonyatosan unta az egészet. Emberek, emberek közé kellene menni! Melegbárba nem kívánkozott.
Szokványos péntek este volt, amikor egyáltalában nem történik semmi, sőt egész héten nem történt semmi. A magányos emberek ilyenkor vagy otthon maradnak és felpukkantva egy üveg bort, beülnek a TV elé, hogy ne kelljen gondolkodniuk, vagy nekivágnak a városnak céltalanul, tervek és remények nélkül, hogy aztán épp olyan csalódottan és magányosan térjenek meg valahonnan maguk szabta kis börtönükbe.
Tamás is épp azon morfondírozott, hogy mivel is üsse el az időt. Végül a bárszekrény mellett döntött. Úgy rémlett, maradt még ott valami ital a legutóbbi gyászos véget ért éjszakából, ha másért nem hát azért, hogy emlékeztesse arra a srácra, aki feljött, kedves volt és látszólag szerelmes, aztán éjszaka meglépett a pénztárcájával. Ennek több mint egy hónapja, de Tamás azóta képtelen volt új kapcsolatot teremteni. Elnézte a fiúkat a villamoson vagy a gyalogátkelőhelynél, majdnem megfordult utánuk az utcán, de élt benne valami félelem a közelmúlt történet hatására, így aztán maradt egyedül.
Kinyitotta a bárszekrényt. Az egyetlen üveg, az a bizonyos... üres volt. Úgy tűnik, még csak nem is szomjan ment el - gondolta, és anélkül, hogy valamiféle elhatározást megfogalmazott volna magában, vette a kulcsát és már kint is volt. Inkább sötét volt, mint szürkület. Kevesen jártak az utcán, az elmúlt hetek hőségét felváltó néhány napos eső kellemetlenül fojtóvá tette a levegőt.
Tamás céltalan bolyongásba kezdett, meg-megállt egy-egy kirakat előtt, megnézte a mozi hirdetéseket, elolvasta az unalomig ismert reklámokat és iszonyatosan unta az egészet. Emberek, emberek közé kellene menni! Melegbárba nem kívánkozott. Idegenekkel akart találkozni valami csehóban, ahol leülhet egy asztalhoz lehetőleg magában de úgy, hogy mégis vannak körülötte, hangokat hall esetleg szerelmes suttogást vagy civódást, mindegy csak valamit, ami nem ő, nem az ő belső gondolata, ostoba magányos monológjai.
Amint így battyogott immár töksötétben, váratlanul kocsma zaja ütötte meg a fülét. Nem valami bántó, erőszakos tivornya, amolyan beszélgetés, amelyen még a játékautomata hangja is átütött. Különösebb gondolkodás nélkül betévedt. Talán tíz-tizenöten ülhettek az asztalok körül férfiak és nők, fiúk és lányok - utóbbiak szemlátomást diákok voltak- ittak és beszélgettek. Tamás rendelt egy hosszúlépést. Az utóbbi időben nem ivott sört, úgy érezte, nem tesz jót a formájának, amire pedig harmincas évei felé is igen kényes volt. Abban a "műfajban" amelyben ő "utazott" egyáltalán nem másodlagos a külső, főleg egy ismeretség során. Tornázni pedig utált, így inkább kevesebbet evett és elhagyta a sört.
A pincérlány kihozta az italt, Tamás rágyújtott és kortyolni kezdett. A játékautomatánál álló kissé élemedett asszony megunta a dolgot és a söntéshez ment. Ekkor, mintegy vezényszóra a kocsma homályos belső zugából fölpattant egy srác és a géphez lépett. Meglehetősen elhanyagolt - gondolta Tamás miközben végigmérte a huszonéves forma fiút. Szakadt foltos farmert és egy felismerhetetlen színű pólót viselt. Széles vállán és izmos karjain azonban Tamás önkéntelenül legeltetni kezdte a szemét. Nem volt bántóan kigyúrt, inkább mintha a fizikai munka edzette volna meg. Tamás az asztalra könyökölve nézte, amint a Fiú egyre nyomogatta a gombokat és dobálta a százasokat a gépbe. Sosem értette ezt az őrületet és mivel hallotta, hogy rá lehet szokni, így soha nem is próbálta ki. Elég volt a cigaretta meg a hosszúlépés.
A Fiú megérezhette, hogy figyelik, mert hirtelen megfordult. Ránézett Tamásra és valami hihetetlen kaján, ám mégis kedves mosollyal ránevetett. Aztán megint nyomott egy-két gombot a gépen, most adott neki vagy ötszáz forintot. Igen, pontosan ötszázat, Tamás megszámolta. Erre a pulthoz lépett, valamit beszélt a lánnyal, rendelt magának egy sört, Tamásnak pedig kihozott egy italt. - Egészségedre! - mondta, és visszatért játszani. Rövidesen ismét elvesztette minden maradék pénzét. Hiába turkált a zsebében, nem talált abban már egy petákot sem. Megfordult, elmosolyodott és Tamáshoz lépett.
- Van egy-két százasod? Visszanyerem!
Tamás benyúlt a zsebébe, elővette még újszagú pénztárcáját és kiszámolt belőle négy érmét.
- Tessék. Bár szerintem bolondság, amit csinálsz.
- Nem baj. Ma játszanom kell. Ma is. Ma még. - erre megfordult és visszament a géphez. Rövidesen minden pénzt elvesztett, mérgesen rácsapott a pénznyelőre aztán leült Tamás mellé.
- Nem hívsz meg valamire? - kérdezte pimaszul. Erre nem lehetett mit mondani, Tamás a pulthoz lépett és hozott egy kört.
- Mivel foglalkozol?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.27 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2014. 02. 27. csütörtök 04:50
Érdekes
#1 Törté-Net 2005. 12. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?