A+ A-

Selyem és fiú 1. rész

A szerelmem. Alszik. Lassan veszi a levegőt, és én nagyon szépnek látom. Egy órája sincs annak, hogy a hajamba markolt, belém hatolt, simogatott, szeretgetett. Mégis messze jár tőlem, egy másik világban, abban, amit én nem láthatok, amiben nem vagyok ott... talán Párizsban jár, talán egy másik nővel...
Zsombor huszonhárom volt, mikor először járt Franciaországban. Párizst választotta úti célul, maga sem igazán értette miért, talán erről a helyről hallott a legtöbbet.
Egész addigi életét annak szentelte, hogy megfeleljen az anyai elvárásoknak, szorgalmasan tanult, bár szinte minden tantárgy untatta, versenyszerűen sportolt, ahogyan anyja kívánta, és felvételizett az egyemre. Kevéske szabadidejében pedig egy álmot dédelgetett: elszökni otthonról, világot látni, szerelembe esni, nagy kalandokat átélni, valamit, ami maradandó. Igen, valami különlegeset, amitől boldognak érezheti magát, hogy átélte! Amire majd, öregen egy ház verandáján ücsörögve visszagondolhat, emlékezetében felidézheti a legvarázslatosabb élményeket, és ettől majd elégedettség tölti el... hogy jól élt.
Látta a szüleit, nagyszüleit, később a tanárait és az idegeneket a buszon, villamoson, és nyomorultul érezte magát. Mindenki fásult arccal bámult maga elé, kergették a pénzt egész nap és folyton valami elkövetkezendő dologra gondoltak, hogy mi lesz... ha végre előléptetik, ha megszületik végre a gyerek, ha végre kifizetik a hiteleket, ha vesz egy autót, lakást, vagy később: ha majd kirepülnek a gyerekek, majd ha már nem kell ennyit dolgoznia. Legvégül pedig csak a meggyötörten, lemondóan legyintenek és tudják, már semmi sem vár rájuk ezen a világon abból, amit valaha egyszer megálmodtak. Mindig csak várnak az álmaik megvalósításával, de sosem jön el az ideje? Talán nem olyan fontos nekik? Miért fontosabb minden más? A munka, pénz, kollégák, anyagiak, számlák, hát ennyi volna? Este inni egy kis bort a tévé előtt, reggel bevenni egy xanax-ot, ahogyan az anyja csinálja? Ennyi lenne az öröm? "Előbb a kötelesség és utána a szórakozás!", ezt már a kisiskolások is tudják, előbb a házi, utána foci! És ennyi az élet? Egyszer hallott egy bölcs mondást: "Dolgozz úgy, mintha örökké élnél és élj úgy, mintha holnap kéne meghalnod!" Gondosan felírta egy rajzlapra, nehogy elfelejtse. Majd nézegette a lapot és félt, hogy a tanácsot nem lehet megfogadni, mert lehetetlenség.
Zsombor nem tudta még, mit akar, de egyet tudott, mit nem: unalmasan beleöregedni az életbe, ezt semmiképpen sem. Nyelveket tanult, ez volt az egyetlen, ami érdekelte és a filmek. Azt gondolta azokból megtanulhatja, hogyan kerülje el ezt a mindenkire váró sorsot, de csalódnia kellett. Az elképzelt, cukormázas világ csupán a mókusverkliző embereknek nyújt némi izgalmat és vigaszt, ám pont ezért, olyannyira távol áll a valóságtól, hogy nem lett okosabb. Ám valami hasznuk mégis volt: az alig tíz éves Zsombor lelkében, talán a sok szerelmes filmtől, feléledt egy érzés, ami úgy tűnt csillapítja a világ miatti összes fájdalmát: szerelmes lett. Osztálytársa volt a lány, még Zsombornál is csöndesebb, de ha a közelében volt, szebben sütött a nap, gyorsabban vert a szíve és úgy érezte ez a lány a legtökéletesebb dolog, amit csak figyelhet. De ha a lány ránézett, gyorsan elkapta a fejét. Félt tőle. Vasárnap, a templomban gyertyát gyújtott és imádkozott, hogy Isten bocsássa meg, amiért mindig csak akkor imádkozik, ha kér valamit, de most utoljára had kérje, hogy akit szeret, vegye végre észre!
Mégsem beszélgettek soha. Zsombor hiába képzelte el ezerszer, ahogyan kettesben sétálgatnak, és hogy ez a lány, a felesége lesz. Úgy érezte nem baj, ha dolgoznia kell minden nap, akár késő estig, az sem baj, ha nem teljesülnek az álmai, csak ez a kislány legyen mellette, és ő bizonyosan boldog lesz. Fel akarta hívni magára a figyelmét, de nem tudta hogyan kezdjen hozzá. Talán ha megmentené az életét... de kevés esélyt látott arra, hogy a lány életveszélybe kerülne. Esetleg elmondhatná neki, hogy milyen szép... nem, hiszen csak nevetnének rajta. A filmekben minden olyan egyszerű volt: a jóképű férfi megszólítja, vagy felsegíti a gyönyörű nőt, sokat civakodnak, végül megcsókolja és kész is. De ő vajon jóképű? Az apja az volt, tudja, mert ezt mesélték neki, ráadásul két felesége is volt, és három fia. Ám soha senki nem mondta, hogy ő hasonlítana rá.
Zsombor esténként sokat álldogált a tükör előtt, filmekből ellesett mondatokat gyakorolt és vízzel felállította a haját, de úgy érezte nevetséges az egész, inkább holnap gyújt még egy gyertyát a templomban. Hátha Isten épp nem ért rá múltkor...
Annyit gondolt a kislányra amennyit csak lehetett. Olyankor mindig melegség öntötte el. Egészen addig, míg a szerelme elment az iskolából, ráadásul külföldre, a szüleivel. Külföldre! Olyan messze, hogy oda már csak repülővel juthatna el. Persze, csak ha lenne pénze, meg tudná, végülis hova kell induljon... Zsombor csalódott mindenben és elhatározta, hogy soha többé nem lesz szerelmes.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.33 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2016. 02. 16. kedd 09:58
Nem rossz.
#4 papi 2014. 04. 3. csütörtök 05:29
Nem rossz
#3 listike 2013. 08. 25. vasárnap 13:31
Jó.
#2 Rebyc 2005. 12. 9. péntek 13:25
Szuper!

Remélem, lesz folytatás, és abban már több lesz az erotikus rész!
#1 Törté-Net 2005. 12. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?