Unter den Linden

Szavazás átlaga: 6.58 pont (12 szavazat)
Megjelenés: 2005. szeptember 1.
Hossz: 7 516 karakter
Elolvasva: 1 110 alkalommal
Végre eljutottam Berlinbe. A Staatsbibliothek lenyűgöző olvasótermeiben dolgoztam néhány hétig. Kimondhatatlanul izgalmas volt a legrégibb és a legújabb könyvek és folyóiratok között dolgozni – már akinek ez izgalmas; nekem mindenesetre az.
De hát persze nem lehet három hétig egyfolytában csak dolgozni. Néha korábban, néha később, de délután szinte mindig nagyszerű volt végigsétálni az Unter den Lindenen vagy a Potsdamer Strassén, örülni a késő tavasznak, és érezni valami szabadságot, amit az ember otthon nem érez; nézni, figyelni az embereket, ahogy otthon az ember nem figyeli őket, idegenként, mégis otthonosan, ha értitek, mire gondolok.

Egyik nap – tíz napja voltam már Berlinben – egy igen meglepő dolog történt. Sétálgattam, nézegettem az embereket, belélegeztem a szabadságot, és épp azt tervezgettem, mit vegyek vacsorára, amikor egyszer csak rám köszönt valaki.
Ráadásul olyan valaki, akit életemben nem láttam. Pedig higgyétek el, megjegyzem, ha látom. Nem mintha akkor egy szakszerű és tárgyilagos személyleírást tudtam volna róla adni, mert csak a vidám szemeket láttam és a lány mosolyát, meg azt a fantasztikus hullámos hosszú haját, amibe már akkor szinte belevesztem, pedig még csak az agyam kutatott kétségbeesetten a szétdobált adathalmazokban: ki lehet ez?
A lány persze látta a zavaromat, de valami hihetetlen természetességgel vette át az irányítást fölöttem – abban a percben még csak a zavarom fölött lett úrrá, s nem is sejtettem: ez még csak a kezdet.

Látott engem többször is a könyvtárban. Ő is minden nap bejár, Heideggerrel foglalkozik. Még jó, hogy nem kezdtünk el Heideggerről beszélgetni – nem igazán voltam képben (most sem vagyok, bevallom). Én mit kutatok? Honnan jöttem? A beszélgetés a forrásból gyorsan folyó patakká, majd sodró folyóvá duzzadt, és a lány – Lilja – természetessége engem is magával ragadott. Nemsokára egy parkban találtam magam, ahogy ülök mellette egy padon, és még mindig beszélgetünk, most már filmekről és könyvekről, országokról és történelemről. Órák múltak el, mire elváltunk, és én úgy szálltam fel a villamosra, mint akit lenyugtatóztak: még bevásárolni is elfelejtettem.

Képzelhetitek, hogy aludtam ezek után, és azt is, hogyan ültem be másnap a könyvtárba. Hiába volt a kezemben a könyv, még két óra elteltével sem tudtam, miről szól, még mindig a tartalomjegyzéknél volt nyitva. Folyton csak néztem körbe: vajon itt van-e ma is?
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.58 pont (12 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2022. január 11. 09:02
#6
Szép történet.
1
a
A57L
2018. november 21. 06:12
#5
Kedves élmény beszámoló.
1
Andreas6
2017. július 18. 06:07
#4
Kilógsz itt a társaságból. Semmi perverzió, úgyszólván tökéletes helyesírás - tetszett!
1
l
listike
2014. június 22. 17:47
#3
Miért nem folytattad?
1
v-ir-a
2013. június 7. 22:56
#2
na és meglátogatott?🙂
persze ennyi év után ez csak vicc
de édes kis történet volt🙂
1
T
Törté-Net
2005. szeptember 1. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1