A+ A-

Punci 10000 méter magasban

Munkámból adódóan gyakorta utazom külföldre, így a hozzám hasonló vándormadarakkal egyetemben, a hosszú évek alatt lassan én is átéltem a rendszeres utazás minden örömét, és gyötrelmét. Kezdve az első utazások izgalmától (amikor még egy vámos kollega olyan egyszerű kérdése is, mely szerint "üzleti, vagy turista útra utazik?" zavarba tudja hozni az embert, és ennek megfelelően pár órás játékba felejtkezhet ki- és becsomagolva az összes ruháját, garnélarák konzervjét, és mini esztergagépét, az utazó társak és a vigyorgó vámos el nem múló gyönyörűségére) át a méla undor és a délibábos hajnal vízióján, egészen a napjainkra jellemző nihil és közöny rutinjáig, minden periódust szépen megkínlódtam.
Őszintén szólva, egy-egy repülés alatt az ember olyan szinten tud belefeledkezni unalmába, hogy a lehető legritkábban jut eszébe, hogy társas és kulturális kapcsolatok ápolásába kezdjen, illetve hazánk jó hírét, és személyes varázsát fitoktatva azon igyekezzen, hogy úton útfélen megcsillogtassa acélos elméjét (félreértések elkerülése végett: nem a nehéziparban dolgozom !) és bájos modorát.
Mindazonáltal hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt 3-4 év alatt nem sikerült néhány kedves szuvenírrel, egy-egy önzetlenül felkínált Túró-Rudival (csak Malévon!) pár barátságosabb padszomszéd háláját és megbecsülését elnyernem. (Ezen eseményekre egyébként nagy általánosságban igaz, hogy minél gagyibb és használhatatlanabb aprósággal leped meg az utazó társakat, annál hálásabbak. A mai napig nem értem például, hogy a francia EDF elnöke (a magyar elektromos művek tulajdonosai többek közt) Francois Roussely - akivel egy borongós őszi napon sikerült együtt utaznom Lyonba - miért örült olyan fenemód
egy pár órás beszélgetést követően a nálam talált 1974-es Casco-s kártyanaptárnak, rajta egy platós IFA gumiján ücsörgő szőke portáslánnyal? A fene sem igazodik ki rajtuk... )
Mindazonáltal az utóbbi időben rákaptam, hogy ha már sikeresen letudtam az aznapi betevő tárgyalást, szabad kapacitásomat nem csak azon válogatott kínzás nemek memorizálásnak szentelem, amit a reptereken csatangoló 3-12 éves korú randalírozó, üvöltöző és legtöbbször csapatokban garázdálkodó gyermekeknek szánnék, hanem igyekszem arcomra nyugalmat erőltetve minden repülőtéren felfedezni és kiosztani a "legszebb szakállas nő", a "leggyorsabb WC-re igyekvő", a "leghangosabban oroszul telefonáló" címeket.
Ezeket különösen egyszerű kiosztani, ha nem a business-váróba ül be az ember, így lehetőség van lényegesen nagyobb tömegből szortírozni.
Aktuális történetem is egy fenti pajkos időtöltés közben indult, konkrétan az általam egyébként rendkívül kedvelt amsterdami Schipol reptéren útban hazafelé.
Még előttem állt kb. 1 óra, hogy végre becsekkolhassak (ez egy hülye magyarított szó, elnézést érte, de szerintem ma már szinte mindenki így használja... ) a KLM gépére. Hétfő este volt, és én már borzasztóan szerettem volna hazaérkezni. Az aktuális tárgyalásom még Amszterdamban nem sikerült valami jól, az önkéntesen kirótt penitenciám véget mintegy fél órát csapdostam a fejem a Manjurian étterem halvány rózsaszín csempéjű WC falába, így kissé kábán és bánatosan ücsörögtem a váróteremben. Jó szokásomhoz híven az amsterdami speciálitásként hirdetett belga(!) csokoládés pultot már letaroltam, és bár barátaim és rokonaim által összeírogatott beszerezni valók listája nagyságrendileg hasonlított egy több éves elmaradásban szenvedő Mikulás tennivalóira, a rutinnak, néhány mosolygással összekötött combrúgásnak és könyökütésnek köszönhetően (ezt szigorúan csak japán turistáknak, ők jól bírják !) már megpakolva ültem a váróterem sarkában, és onnan nézelődtem bambán.
Épp azon kezdtem gondolkodni, hogy ha megemelem a sarkam, és a térdemre fektetett csomagomra ráteszem a frissen vásárolt holland porcelán szélmalmot (hiába, ha az ember ismerősei között olyan kifinomult ízlésű is akad, aki ilyet kér, akkor fel kell vállalni, hogy pár órán keresztül ő lesz a főműsorszám látótávolságon belül) akkor a lapátok segítségével úgy tudom megtámasztani a fejem, hogy egy esetleges spontán elalvás esetén se bukjon a bucim megszégyenítő módon a mellettem ülő és egymást fojtogató indiai házaspár vállára, amikor is feltűnt történetem főszereplője.
Történetesen lányból volt az illető, méghozzá elég tekintélyes jeleivel nemi hovatartozásának.
Nem én voltam az egyetlen, aki észrevette őt, azonban az érdeklődő pillantások közt egyből sikerült szinte behozhatatlan előnyre szert tennem azzal, hogy hamarjában sikerült kiejtenem
a porcelán malmot kezeimből, és bár a tulipános csomagoló papír megóvta, hogy az összetört darabok szétszóródjanak, a zajra természetesen ő is felkapta a fejét. Utólag visszagondolva, azt hiszem a lehető legjobb időben sikerült egyedül régészek számára élvezhető méretűvé zúznom az eredetileg tejtárolásra szánt műremeket, azonban akkor, ott enyhe lázrózsákra emlékeztető foltok jelentek meg arcomon, majd egy rövid kb.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.84 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2014. 09. 29. hétfő 07:30
10P Nekem nagyon tetszett.
#10 AlexHun 2014. 04. 22. kedd 19:27
Szuper!!!
#9 papi 2013. 12. 28. szombat 20:44
Egész jó
#8 zsuzsika 2013. 10. 29. kedd 16:36
Csak az a sok zárójeles mondat ne lenne.
#7 sihupapa 2008. 12. 21. vasárnap 22:11
hát az utazásnak is vannak örömei.
#6 laca 2008. 07. 15. kedd 23:34
Mindjárt el is élvezek:_! Mivel éppen most csikarom ki magamból a csodálatos nedveket!!! ÉS SIKERÜLT IS!!! HÚÚÚÚÚÚÚ !!!!!!!! De jó ezt csinálni!!!!!!
#5 laca 2008. 07. 15. kedd 23:21
Nekem tetszett!
#4 ndr 2005. 04. 19. kedd 15:51
Túl finomkodó, akár a Romana-ba vagy a Tiffany bais elmenne, a pornó legyen kemény, öncélú és vulgáris.
#3 Solo 2005. 04. 19. kedd 10:39
Nagyon jó történet.A bevezetés egy kicsit hosszú, ettől függetlenül 10 pont.
#2 Marci 2005. 03. 20. vasárnap 15:59
Kicsit hosszú a bevezető rész, de a lényeg az élvezhető:)))
#1 Törté-Net 2005. 03. 19. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?