A+ A-

Attila vs. Zsolt

"Minden nő kurva" - hallani olykor. Tegnap elgondolkodtam ezen. Természetesen nem azon, hogy a nők mind kurvák lennének. Vagy ribancok. Szajhák. Lotyók. Repedtsarkúak. Könnyűvérűek... érdekes mennyi szavuk van az ilyesmire a férfiaknak, ugye? De nem, ez badarság. Nyilván nem minden nő ilyen. De talán, igen, talán én az vagyok. Úgy értem, illik rám e zavaros kifejezések valamelyike. Nem tudom. Döntsétek el ti.
Szóval, fél éve jöttem össze Attilával. Nem túl jóképű srác, de elég jó fej, és elszántan ostromolt nekem. Így egy idő után engedtem az ostromának, és nem bántam meg. Jól megvoltunk, bár a szex nem volt valami nagy szám vele, testileg nem vonzott igazán. Én sem vagyok egy nagy eresztés, mindig azt gondoltam, jobb, ha beérem azzal, ami jut nekem. Attila tapasztalatlan volt, és elég nehezen tudott összehozni egy-egy tisztességes merevedést. Nem hiszem, hogy szervi ok lett volna a háttérben, szerintem csak túlságosan izgult. Igyekeztem segíteni neki, de ahányszor belém rakta a farkát, mindig túl korán ment el. Utána szégyenkezett, és szó sem lehetett arról, hogy újból feltámasszam neki. Úgyhogy bátorítottam, kényeztessen orálisan, amit meg is tett. Ebben elég ügyes volt, így előfordult olykor, hogy az orgazmusig is eljutottam. Ha mégsem, hát megjátszottam az élvezetet.
Szóval a szexuális életünk Attilával több volt, mint problémás, de amúgy kedves, figyelmes fiú volt, jól éreztem magam vele. Minden rendben is ment, egészen a múlt hétig. Akkor volt a BULI.
Egy barátnőm hívott meg. Eljött sok lány, fiú, volt alkohol bőven, minek következtében hamar feloldódtak a gátlások. Megjelent egy eszméletlenül jó pasi is, Zsolt, aki már régóta nagyon tetszett. Magas volt, jóképű, és nagyon jól állt neki a bőrdzseki. Sejtettem persze, hogy egy magamfajta kisegér aligha fogja érdekelni. Így néztem, ahogyan sorra eltűnik jobbnál jobb lányokkal szobán, s tudtam, lefekszik velük. Sok ringyó, gondoltam keserűen. Gyanítottam, hogy csak a bömbölő zene az oka, hogy nem lehet hallani a szobából kiszűrődő kéjes hangokat. Sóhajtottam, és kerestem magamnak egy martinit.
Attila elég hamar berúgott. Általában is sokat ivott az utóbbi időben, amiből kifolyólag volt is balhé közöttünk. Talán ezzel függött össze, hogy elmúlt három hétben egyszer sem volt képes belémdugni a péniszét. Volt, hogy vagy negyedórán keresztül szopogattam, szívogattam neki, és csak nem akart felállni. Ilyenkor csalódottan dobtam hanyatt magam, lábam közé nyomva a fejét, hogy nyaljon, amíg el nem zsibbad a nyelve. És ő meg is tette, úgy csapkodott a nyelve, mint egy fagylaltevő versenyen. Kielégülést ilyenkor sosem éltem át: csípőm vad mozdulataival és nyögéseimmel csupán a feszültség távozott belőlem.
De az eseményekhez visszatérve: Attila a buli vége felé már eszméletlenül hevert egy fotelben. Eleinte megpróbáltam élesztgetni, undorodva nézve a szájából kicsüngő vékony nyálpatakot. Miután nem jártam sikerrel, vállat vontam, és magára hagytam.
Éjfél körül már eléggé megritkult a party közönsége. Jó páran lemerültek az Attiláméhoz hasonló delíriumba, volt, aki a kádban hevert, volt, aki az ágyakban (esetenként magán vagy magában valakivel): egyszóval, alakultak a dolgok, ahogyan egy átlagosnál valamivel fékevesztettebb buliban szokásos. Úgy tűnt, Zsolt hódolói is eltünedeztek szép lassan, legalábbis abból ítélve, hogy hajlandó volt nekem szentelni magát egy lassú szám erejéig. Tánc közben alig tudtam leplezni remegésem, ahogy remek testéhez simultam. Most az sem zavart, hogy éreztem nyakán az este többi nőjének parfümjét. Attilára pedig ez alatt még egy gondolatot sem szántam.
Hajnaltájt megéheztem kicsit a rengeteg piára, úgyhogy kimentem a konyhába összeütni egy melegszendvicset. Zsolt is csatlakozott hozzám, és együtt készítettük el a kaját. Közben semmiségekről beszélgettünk, igyekeztem leplezni izgatottságomat. Olyan férfias, szexis hangja volt, hogy kirázott tőle a hideg. Vagy, hogy másképp fogalmazzak, már a hangjától benedvesedtem. Zsolt azért érzékelhette, hogy nem közömbös számomra, mert egyre közelebb húzódott hozzám, és minduntalan hozzámért. Úgy tett persze, mintha véletlen lenne.
Folytattuk még egy idáig a játékot, aztán világossá vált, hogy megtesszük, amit mindketten kívántunk. Berántott a konyhából nyíló kamrába, és összetapadtunk a szűk sötétségben. Parfümjének illata mindent betöltött. Zsolt magához húzott és megcsókolt. Nem tiltakoztam, hevesen viszonoztam. Hevesek voltunk mindketten, ő kicsit durva is, és tudtuk, nincs sok időnk.
- Van valakid? - kérdezte, miután rövid szünetet tartottunk a csókolódzásban.
Fejem vállára hajtva elgondolkodtam. Lehet, hogy Zsolt nem tud Attiláról? Elképzelhető. Végül is, mire megjelent a buliban, barátom már kiütötte magát, nem nagyon láthatott minket együtt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.68 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2014. 11. 22. szombat 07:39
Jó.
#7 A57L 2014. 02. 5. szerda 09:28
Elég jó.
#6 papi 2013. 12. 6. péntek 10:47
Egész jó
#5 v-ir-a 2013. 07. 6. szombat 14:24
pedig talán érdemes volna ( mármint psychologushoz menni)
amúgy maga a történet egy szomorú,kétségbeesett, önmagát egyálatalán nem értékelő lány története
8 pont
#4 genius33 2013. 02. 23. szombat 12:35
Kellemes, nem volt rossz.
#3 Józsi 2009. 10. 16. péntek 14:59
Igazából engem is érdekeltek volna a részletek.
#2 wolfo 2004. 11. 29. hétfő 07:30
Utolsó előtti bekezdés:" Nem részletezném."
Pedig én ráérnék a részleteket is elolvasni.Nálam 9 pont.
#1 Törté-Net 2004. 11. 28. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?