Első áldozás

Szavazás átlaga: 7.57 pont (28 szavazat)
Megjelenés: 2004. október 6.
Hossz: 18 290 karakter
Elolvasva: 2 183 alkalommal
Először is, hadd mutatkozzam be: egy huszonnyolc éves nő vagyok. Családanya. Szép, kertes házban lakom a férjemmel, s két gyermekünkkel. Férjem a bankszakmában dolgozik, én marketinggel foglalkozom. Jól megy nekünk. Éves jövedelmünk meghaladja a nyolcmillió forintot. Két autónk is van. Ami a magánéletünket illeti, semmi probléma: még nem csaltam meg a férjem, és tudomásom szerint ő sem engem. Azt hiszem, nem is igen lenne rá oka: a hét szinte minden napján szeretkezünk, van, hogy este és reggel is. Nagyon jó az ágyban, és úgy érzem, ő is meg van elégedve velem. Fogamzásgátlót szedek, egészségesen étkezek, és benne vagyok egy, a nők jogaival foglalkozó bizottságban.

Amikor reggelente felébredek, mintha mindig besütne a nap az ablakon, akkor is, ha esik az eső. A férfi, akibe szerelmes vagyok, mindig mellettem fekszik. Sosem lengi be a szobát áporodott alkoholszag. Ha átsétálok a gyerekeim szobájába, mindig jófajta álmoktól nyugodt arcukat látom. Gyönyörűnek látom őket. Ablakuk egy hatalmas tölgyfára néz, mely minden ősszel elbűvölő színekben pompázik, tavasszal pedig édes illatú rügyeket hajt. Nem hiszem, hogy érdemes-e ennél többet kívánni: akinek ennyi nem elég, már tényleg Istent kísérti.

Az igazság az, hogy hosszú volt az út idáig... és a legtöbb stációnál hosszabb időt töltöttem a kelleténél. Vagy éppen rövidebbet. Mindegy is, most nem erről szeretnék mesélni. Visszaolvasva, amit eddig írtam, nem is lepődök meg a szavakon, amiket használok... Isten, stáció... ugye önök is észrevették? Nem véletlen. Úgy kapaszkodnak lelkembe, mint horog egy hal szájába. S a halálát váró állat vádló, üveges szemeivel néznek vissza rám.

Vidéken nőttem fel, buzgó katolikus családban. Minden vasárnap mise, imák a közös ebéd előtt, hisz tudják. Anyám minden este, lefekvés után ellenőrizte, mormolom-e az imát. "Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem... " Ismerik? Egy idő után e szavaknak olyan íze lett a számban, mint megsavanyodott tejnek. S amikor lehunyt szemeim mögött végül felragyogott az álom, mindig sápadt, vörös fényben jött el, s egy tunikás, magas idegen nézett engem szomorú, de amúgy kifejezéstelen szemekkel.

A templomba járás volt a legnagyobb kín.
Ez csak a történet kezdete, még 9 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.57 pont (28 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. október 19. 09:41
#9
Ez bizony nagyon szép történet.
1
Andreas6
2021. március 24. 06:44
#8
Szép írás. Ritkaság, hogy ezen az oldalon valaki ilyen jól tudjon írni!
1
deajk2008
2016. november 13. 09:06
#7
mindenesetre erre a történetre azt tudnám mondani, hogy érdekes
1
p
papi
2013. december 16. 05:53
#6
Egész jó
1
a
A57L
2013. október 20. 04:14
#5
Nem rossz.
1
Brigádos
2008. augusztus 28. 17:43
#4
Bár kissé hosszadalmasra sikerült, nagyon szép kifejezésekkel tarkított a történeted. A maszturbálós része pedig jó ismerősöm :) gratula, összességében nekem tetszett!
1
Gyula
2006. október 3. 22:15
#3
Nagyszerű, őszinte vallomás, aszínvonal messze túl ezen oldal nyújtotta kereteken...
Szerintem a szerző írjon, van tehetsége hozzá.
1
alttpg
2004. október 8. 15:42
#2
Izgalmas életút, és milyen sok ilyen bújik meg a tönkrement életek mögött!
1
T
Törté-Net
2004. október 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1