A+ A-

Rómeó 2. rész

Izgatottan lépkedett a főutca üzletei előtt, néha-néha lopva a kirakatokba pillantva, hogy megnézze hogy fest. Hosszúszárú fehér nadrágot viselt, és fekete inget. Elegáns akart lenni. Azon tűnődött, vajon bejön-e ez a fajta stílus Biankának? Majd elválik.
Zsolt már háromnegyedre oda akart érni, nehogy a lánynak várnia kelljen rá. Perceken belül ott állt a Replay felirat fényétől bíbor színben játszó kerthelység előtt. Ki is nézett magának egy megfelelő asztalt, s oda telepedett le. Izgatottan kémlelte az utcát, hátha meglátja Biankát. A délutánra gondolt. Felidézte magában újra az eseményeket, a színház, az erkély, az ágy, és azon kapta magát, hogy férfiassága mocorogni kezd, ezért inkább megpróbálta elterelni gondolatait, nem sok sikerrel. Végül a pincér szavai ébresztették fel:
- Mit hozhatok?
- Egyelőre köszönöm, de nem kérnék semmit. Várok egy hölgyre, aki bármelyik pillanatban megérkezhet, s akkor szeretnék majd rendelni.
- Rendben van, vacsorázni is óhajtanak?
- Igen.
- Akkor itt hagyok önöknek két étlapot.
- Rendben van, köszönöm.
Mikor a pincér távozott, ismét belevetette tekintetét a tömegbe, s hirtelen meglátta Biankát. Kicsit elakadt a lélegzete a lány közeledte láttán. Bordó ruhát viselt, mellénél kicsit húzottan, kiemelve ezzel a formás keblek nagyságát, alul pedig féloldalasan hosszú (a leghosszabb része, jobb oldalon a térdéig ért, a baloldal pedig merészen rövid volt.)
Haja kibontva, hullámos tincsei lágyan omlottak a vállára.
Mikor kicsit felocsúdott Zsolti az első kábulattól felállt, és intett a lánynak, aki rögtön észrevette, s odasietett.
- Szia, ne haragudj, régóta vársz rám?
- Nem, dehogy, csak kicsit előbb jöttem, mint ahogy megbeszéltük. - közben leültette a lányt az asztalhoz. - Már nagyon vártam, hogy újra együtt legyünk Bianka!
- Ennek örülök, mert én is így éreztem egész nap.
- És olyan szép vagy, teljesen elbűvöltél.
- Köszönöm. De várj csak, van egy jó hírem! Beszéltem az igazgatóval, és azt mondta, bevesz a társulatba.
- Nem mondod! Jajj, de jó! Köszönöm, Bianka!! El se hiszem, hogy tényleg sikerült!! És még veled is megismerkedtem, hát, azt hiszem ez életem legszerencsésebb napja.
- Mielőtt szerepet kapsz, még az igazgató úr is meg akar hallgatni. Neki szerintem máshogy kéne bizonyítanod majd...
Erre mindketten felnevettek. Közben ismét megjelent a pincér.
- Sikerült választaniuk valamit?
- Még sajnos nem, de italt rendelnénk. Mit iszol, Bianka?
- Egy Heinekent kérnék. - válaszolta, s Zsolt láthatóan meglepődött ezen.
- Hát...én is azt kérnék.
- Rögtön hozom.
Ahogy a pincér eltűnt Bianka megkérdezte:
- Miért néztél olyan furán, mikor Heinekent kértem?
- Csak azért, mert nem igazán szoktak a nők sört inni, általában nem is szeretik, de nagyon tetszik, hogy te nem ilyen vagy!
- Akkor jó.
- Amúgy hihetetlenül csinos vagy!
- Tudom, már említetted.
- Igen, csak nem tudok betelni veled, ez a ruha fantasztikus!
- Te sem panaszkodhatsz Mr. Casanova!
- Úrnőm, azt javaslom, pillantsunk bele az étlapba, mert a pincér kidob minket, ha még egyszer elküldjük.
Nem volt könnyű választani olyan sokszínű volt az ételek listája. Bianka végül sajttal-sonkával töltött pulykamellet rendelt vegyes körettel, Zsolt pedig a szűzpecsenyét részesítette előnyben. A vacsora kellemesen telt, nagyon jól érezték magukat, és sokáig beszélgettek. Mikor kezdett sötétedni, Zsolt azt ajánlotta, hogy tegyenek egy kis sétát valamerre. Fizetett, majd elindultak.
- Van egy remek ötletem. Menjünk fel a Mecsekbe. Rég voltam már a kilátónál.
- Hmmmmmmm, gyalog? - kérdezte Bianka aggodalmaskodva.
- Nem, dehogy, itt áll az autóm a Széchenyi téren.
- Rendben van, mehetünk. - nyugodott meg Bianka.
Perceken belül már ott is voltak. Zsolt leparkolt, majd kiszálltak, s megindultak a kilátó pereme felé. Zsolt átkarolta Biankát, s ezt a lány is viszonozta. A látvány csodálatos volt. Pécs fényei, mint sok kis csillag fénylett alattuk. Csak álltak ott megbabonázva, és bámulták a fényeket. Aztán Zsolt átölelte Bankát, és egymás szemébe néztek. A fiú egy puszit nyomott a lány homlokára, mire Bianka lassan maga felé húzta a fiú fejét, és szenvedélyesen megcsókolták egymást.
- Nem keresünk egy nyugis helyet? - kérdezte Zsolt.
- De, tudok is egyet.
Ismét kocsiba ültek, és Bianka vezérlésével egy parkolóban kötöttek ki, ahonnan kis ösvény vezetett be az erdőbe.
- Nincs véletlenül valami pokrócod? - kérdezte Bianka.
- De, mindig van egy a hátsó ülésen, de miért?
- Gyere! - mondta Bianka, s megindult a pokróccal a kezében.
- Ugye nem megyünk nagyon be a sűrűjébe?
- Mi az, megijedtél? Nyugi, csak pár métert megyünk, van itt egy kis faasztal padokkal.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.44 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2018. 01. 24. szerda 07:47
Nekem nagyon tetszett. Nem durva pornó, hál' Istennek!
#6 A57L 2015. 06. 6. szombat 04:33
Nem tetszett.
#5 feherfabia 2014. 12. 7. vasárnap 08:05
8P
#4 v-ir-a 2012. 09. 16. vasárnap 23:04
még most is fenntartom a véleményemet....folytatni kéne
#3 v-ir-a 2011. 09. 10. szombat 22:07
nagyon jó mindkét rész, kár h nincs folytatás
#2 Pavlov 2005. 05. 5. csütörtök 11:39
Ez is kellemes, jó lenne több is.
#1 Törté-Net 2004. 09. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?