Cselédek

Tormásy Etel úrnő, már több, mint tíz éve élte az özvegyek életét. Két faluból, és néhány négyszögölnyi erdőből, valamint néhány tanyából álló birtoka nem volt túl nagy, de elég volt hogy elláthassa jó magát, és népes cselédségét. Harmadik asszonya volt tekintetes Tormásy Jenő uramnak, miután az előző kettőt hol ilyen hol olyan nyavalya elvitte. Gyermekük nem született, de hát minek is az, mikor az uraságnak már úgyis volt három fia és két lánya az elődjeitől, akik már mind a maguk lábára álltak. Mindhárom fiú tisztes hivatalt és vagyont szerzett magának szerte az országban, és mindkét leány rendes férjet kapott, még az apjuk életében.
Nádasy Imrét még az öreg Tormásy szerezte maga mellé, sok évvel korábban. Tőről metszett hétszilvafás nemesember volt. Apja nem hagyott mást hátra, mint adósságokat, aminek fejében elment a kicsi családi vagyon, és nem maradt meg más, mint a kutyabőr. Pest forgatagában találta meg az öreg Tormásy a fiatal, világlátott, de szegény fiatalembert, és maga mellé vette, hogy rendezze az pesti ügyes-bajos dolgait, és pénzügyeit. Majd, mikor néhány évvel halála előtt eladta pesti házát, maga mellé vette a birtokára, rögvest intézőnek, mivelhogy pont megüresedett ez a szolgálat a gazdaságban.
Etel úrnő akár új férjet is keríthetett volna magának. Tizenhat évesen adták feleségül az akkor már majdnem ötven éves Tormásyhoz. Több mint húsz éven át osztották meg kenyerüket. A nem egészen negyven esztendősen megözvegyült Etel asszony szemrevaló látvány maradt idősebb korában is, és az öreg Tormásy sem akadályozta volna őt, hogy más férfi mellett találhassa meg a boldogságot. Ugyanis végrendeletében kikötötte, hogy ha felesége újra férjhez kívánna menni, kapja meg a házasságukba vitt hozományát, alaposan megtoldva az ő vagyonából is, így az asszony bármely férfi számára minden szempontból ideális feleség lehetett volna. De hát minek vetette volna magát alá újra egy férfinak? Ugyancsak Tormásy végrendelete kikötötte, hogy ha neje nem kíván már új férjet magának, akkor haláláig élvezze a birtok teljességét, s az, csak az asszony halála után szálljon legidősebb fia gondjaiba. Így az asszony nyugodtan élvezhette a birtok jövedelmeit, és nyugodtan kiélhette szenvedélyeit.