A+ A-

Rómeó 1. rész

Egész nap nagyon izgatott volt. Nem is csoda, hisz ez volt élete első meghallgatása. Mint a legtöbb kisgyermek, ő is álmodozott arról, hogy egyszer híres színész lesz, de soha nem gondolta volna, hogy ez az álom valóra válik. Főleg azt nem, hogy ilyen hamar. Hisz még csak 20 éves! Hatalmas szerencse, hogy sok ismerőse van, ez sem sikerülhetett volna a kapcsolatok nélkül. Eddig is játszott különféle színjátszó körökben, de igazi színházi porondon még soha nem volt. Most viszont itt ül a színházi folyosón egy hatalmas ajtó előtt, és most csak ez a lényeg! De most már ideje lenne, ha kiszólnának. Ahogy múlt az idő, csak egyre idegesebb lett, nem tudott lehiggadni. Ráadásul nagyon fülledt volt a levegő is. Már egy óra. Fél órája itt ül, és semmi. "Legalább lenne itt velem valaki, talán el tudná terelni a figyelmemet..." - gondolta.
Egy pár pillanat múlva lenyomódott a kilincs. Rögtön felkapta a fejét. Egy idős nő lépett ki az ajtón, s mivel rögtön két izgatott szempár tapadt rá rögtön közölte is a tényeket:
- Sajnálom fiatalember, de az igazgató úr még nem érkezett meg, elment ebédelni, s azóta senki sem látta. De most már bármelyik pillanatban itt lehet. Kérem, bírja ki még egy kicsit türelemmel.
- Hát, türelmem eddig sem volt, de majdcsak kibírom valahogy...
Ezzel a nő visszabattyogott, és becsukta maga mögött az ajtót. "Hát ez hihetetlen, iderendel, aztán elmegy ebédelni! Kellemes fogadtatás, mondhatom."
Épp azzal szórakoztatta magát, hogy a képeket számolgatta a falakon, mikor lépteket hallott. "Biztos az igazgató lesz az, már ideje volt." A lépcsőforduló felé szegezte tekintetét, és hirtelen egy vörös hajú fiatal nőt pillantott meg, ahogy egyre feljebb ér a csigalépcsős feljárón. Kifejezetten csinos nő volt, haja kontyba fogva, csak néhány rakoncátlan tincs szabadult el. "Szóval várhatok tovább... de talán, ha szerencsém van legalább lesz egy kis társaságom." Úgy tűnt igaza lesz, hiszen a lány egyenesen felé tartott. "Nem rossz..." - gondolta, és udvariasan előre köszönt.
- Jó napot!
- Önnek is. A meghallgatásra vár?
- Igen, csak nem ön is?
- Ahogy vesszük. Én leszek a "vallató", de szólítson csak Biankának! Az igazgató úrnak sürgős dolga akadt, ezért engem küldött, és nagyon sajnálja, hogy nem tud itt lenni. Nos, kérem fáradjon be! A legegyszerűbb az lenne, ha tegeződnénk, ugye nem bánod? - és már nyitotta is az ajtót.
- Nem, dehogy, részemről a szerencse!
Az idős hölgy, aki nyilvánvalóan már éhes lehetett, alig várta, hogy elmehessen. Így hamarosan ketten ültek a drága irodában. A fiú körülnézett, és egy pillanatra tátva is maradt a szája, olyan ízlésesen volt berendezve az iroda. A bútorok mindegyike fenyőből készült, a bőr fotelek alapját is az adta. A légkondinak köszönhetően itt már a klíma is kellemes volt.
Bianka az íróasztal fiókjában keresgélt valamit. "Jesszusom, be sem mutatkoztam, biztos illetlennek, vagy félősnek néz!"
- Engedd meg, hogy bemutatkozzam, Szabó Zsolt vagyok.
- Tudom, az igazgató úr erről is felvilágosított.
- Persze, gondolhattam volna...
Bianka befejezte a keresgélést, és felnézett az iratok közül. Most először néztek egymás szemébe igazán. "Hűha, ennek a lánynak nagyon gyönyörű szemei vannak! Ilyen vakító zöld szempárt még soha nem láttam! És a vörös haja hozzá, hmmmmmm..."
- Szóval színész szeretnél lenni? - tette fel a kérdést Bianka, ami véget vetett Zsolti álmodozásának, és hirtelen észbe kapott, hogy ő most egy meghallgatáson, nem pedig egy randevún van.
- Igen, szándékomban áll. Az alapjaim megvannak már, biztos említette az igazgató úr milyen társulatokban játszottam eddig.
- Helyes, akkor mutasd meg mire vagy képes. A legközelebbi darab, amibe akár be is szállhatnál egy W. Shakespeare: Rómeó és Júlia lenne. Gondolom ismerős a sztori.
- Hát persze, bár nem volt a kedvencem a gimiben. De az igazgató is említette, hogy számítsak erre a műre, ezért már nézegettem otthon. Most már jobban tetszik. Igazából már nem is emlékszem, mi nem tetszett benne...
- Hát, most ez van műsoron, akár tetszik, akár nem.
- Felőlem akár mi lehet, a lényeg, hogy játszhassak benne.
- Nos, ahogy így hallgattalak, szépen beszélsz, jól artikulálsz, azzal nem hiszem, hogy gondok lennének. Most inkább a játékodra lennék kíváncsi, tartanál egy kis bemutatót? - kérdezte Bianka, és olyan huncutul nézett, hogy Zsolt teljesen megzavarodott, úgy érezte fülig vörös lett!
- Hogyne, mit kéne tennem??
- Mindjárt elmagyarázom, de menjünk át máshova.
Felkapott egy iratcsomót és már meg is indult, és Zsolt követte. Amíg mögötte lépdelt megfigyelhette hátulról is a lányt. Fekete kosztümöt viselt, de a szoknyája igencsak mini volt, épp hogy takarta az izgalmas részeket. Alatta egy fehér áttetsző blúzt viselt, hosszú, izmos lábait pedig szexi fekete neccharisnya borította. Magas sarkú szandált viselt, ami még hosszabbnak mutatta lábait.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.54 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2018. 01. 24. szerda 07:42
Első résznek kiváló.
#6 A57L 2015. 06. 6. szombat 04:23
Nem jött be.
#5 feherfabia 2014. 12. 7. vasárnap 07:57
8P
#4 v-ir-a 2012. 09. 16. vasárnap 22:43
huuu ez nagyon izgalmas és látom van 2. része is....
#3 Pavlov 2005. 05. 5. csütörtök 11:32
És stílusos is. Jó történet.
#2 Emmanuelle 2004. 09. 4. szombat 10:11
Ilyen szolid novellát még nem is olvastam itt. A színházi környezet attól függetlenül tetszik, hogy a színházakban prózai szerepeknél nincs ilyen jellegű casting. Viszont szépen írsz, és nem féltél ott véget vetni a történetnek, ahol mások elkezdenék.
#1 Törté-Net 2004. 09. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?