Szexibusz

A csoport a Déli – ABC előtt gyülekezett.
A vállalat szakszervezeti bizottsága – a kulturális alapból – minden évben szervezett egy – egy országjárást, mondván: ha már a kasszából nem szabad szétosztani a pluszt, akkor legalább "okosodjék" a dolgozó!
– Tessék beszállni!... Azonnal indulunk! – mondta a szőke, filigrán idegenvezető.
A kocsi percek alatt megtelt. A társulat vegyes volt, egészen ifjak, és a nyugdíjaskorhoz közeledők egyaránt jelen voltak.
A két fiatal pár – Juci a férjével és Lola a barátjával – régebbről ismerték egymást, hisz mindketten a vállalat pénzügyi osztályán dolgoztak.
A csoportban már dúlt a jókedv, az ilyenkor szokásos vihogás, hiszen valamennyien kikapcsolódásra vágytak. Úgy voltak vele, hogy a jelenlegi gondokkal és politikával tűzdelt hétköznapok után legalább ez a szombat – vasárnap legyen a röhögésé. Meg aztán besegített kicsit a néhány korty , rum és is, amit még a buszra várva "betankoltak".
– Siessünk, kérem!... Messze van még Kőszeg – sürgette őket a bájos idegenvezető, majd utolsóként felszállva, indulást jelzett.
A busz elindult.
Már a Velencei – tó környékén jártak, mikor a hangulat végre olyan fokra ért, hogy a csoport vezetője közös nótázásra biztatta az utasokat. Mindjárt meg is adta a hangot, s már nem kellett senkit nógatni, a dajdajozás elkezdődött. Közben tovább kortyolgattak az italokból, néha meg – megállva, hogy bátorságot és lendületet gyűjtsenek.
Fehérvár környékén aztán hirtelen beintett a munkaügyi osztályvezető:
Most néhány pikánsabb nóta következik!... Aki szégyenlős, az gyorsan dugja be a fülét!
A csoport fölnevetett, ő pedig elindította magnójáról az első "lakodalmast".
Az IBUSZ – vezető bekapcsolta a mikrofont, s a pikáns nóta máris elárasztotta a buszt.
A hangulat tetőpontra hágott.
Juci, aki férjével és barátnőjével egy csoportban ült, a pikáns nóták, no meg a hatására, már – már alig bírt érzelmeivel. Folyton – folyvást vihogott, Béla térdeit markolászta, s nem sokat törődve Loláékkal, minduntalan kifejezte, hogy ő most azonnal ágyba szeretne bújni.
– Nyughass már, te kis mohó!... Nem volt elég az éjszaka?
– kérdezte Béla nevetve, miközben keze végigsiklott felesége domború mellein.