Vörös és barna 3. rész

Az éjszaka emléke, a doktornő szavai és az a fura, bizsergő felismerés, hogy annyi orgazmust, amennyit tegnap este kaptam, eddig egy fél év alatt sem éltem meg, egyszerre töltött el édes, feszült félelemmel és csillapíthatatlan vággyal. A puncim még órákkal később is zsibogott a gyönyörtől, és miközben a rendelőben dolgoztam, azon járt az eszem: vajon lesz-e még ilyen? Lehet-e ez még ennél is több?

Mikor beléptem a lakás ajtaján, Melcsi szinte azonnal a nyakamba ugrott, és úgy ölelt meg, mintha egy évtizede nem látott volna.

– Megcsináltam a kedvencedet vacsira! – örvendezett csillogó szemmel.

Én meg hirtelen nem tudtam, mit higgyek, hiszen jól tudtam, hogy a hűtő gyakorlatilag üres volt, a pénzünk pedig a nullával volt egyenlő. Ám abban a pillanatban megcsapta az orrom a friss, édes tejbegríz illata, amit vastagon megszórva fahéjjal kavart fel. Hirtelen csordulni kezdett a nyálam; lerúgtam a cipőmet, és szó szerint két pofára faltam a tányér tartalmát. Pillanatok alatt mindenem tejbegrízes lett, az arcom, a kanál, az egész világ. Melcsi sem volt különb: ő is kiéhezve, mohón lapátolta a magáét, miközben mindketten tiszta maszatosak lettünk.

– Zuhanyozzunk le – mondta, és szinte röhögve magunkon, a rendetlenségen meg a lelkünk feszültségén, ránk égett a felismerés, hogy az egész vacsora az iskolai alsós szinten, a konyha asztalánál zajlott.
– Jó, menjél csak, én még ki is nyalom a lábast – feleltem nevetve.
– Együtt – vágta rá határozottan, és már indult is, hogy ledobja magáról a ruhákat.

Én is követtem a példáját, közben meg – mintha csak az időjárásról beszélgetnénk – hirtelen felhozta azt, ami az agyát rágta:

– Tudod, még amíg kavargattam a kaját, gondolkodtam...
– Jé, te szoktál olyat is? – cukkoltam.
– Hülye... igen, mióta nincs lebutítva a fejem a sok szartól, szoktam.
– Jaaaa.
– Szóval arra jutottam, hogy ami köztünk volt, az kurva jó volt...
– Na, ebben maximálisan egyetértünk – bólintottam.
– És miért ne lehetne ez bármikor jó?
– Hát...
– Figyelj. Gyereket nem csinálunk egymásnak.
– Igaz.
– Nem basszuk át egymást.
– Igaz.
– Figyelünk minden szinten a másikra.
– Igaz.
– És ha nem jár a pofánk, senki meg nem tudja.
– Igaz.
– A faluban mi vagyunk a vörös és barna uncsitesók, de itt, ebben a lakásban a vörös és barna lakótársak vagyunk, sőt, akár a leszbi pár is lehetünk, hiszen senki a világon nem tudja...
– Neked köszönhetően, hiszen te szégyelled...
– Jó, maradjál már, de hát ezáltal még jobb is, nem?

És ekkor átölelt, hozzám simult, és gondolkodás nélkül megcsókolt.

Nem olyan volt ez a csók, mint a tegnapi, vadulni induló vagy a félelemből fakadó érintések; ez tiszta, érett, mélyen női és végtelenül érzéki csók volt. Az ajkai lassan, birtokló magabiztossággal simultak az enyémhez, nem akartak elnyelni, mégis teljesen átjártak. A nyelve határozottan, mégis lágyan nyitotta szét a számat, mélyen belemerülve az ízembe, miközben a kezei a hátamon vándoroltak, végigsimítva minden egyes csigolyámat, mintha csak azt akarná lemérni, mennyire vagyok az övé. Olyan elemi, megmásíthatatlan intimitás áradt abból a mozdulatból, amitől a térdeim azonnal megroggyantak, a puncim pedig újra mélyen, lüktetően bizseregni kezdett. Ott, a gőzölgő fürdőszoba ajtajában, tejbegrízes szájjal és csupaszon végleg eldőlt minden: ez már nemcsak menekülés volt, hanem a mi saját, senki másé nem lévő valóságunk.

A tejbegrízes vacsora utáni pillanatok lázában szinte vonzott minket a fürdőszoba felé a gőzölgő víz ígérete. Melcsi húzott magával, a meztelen testünk súrlódása a szűk folyosón máris újraélesztette azt a feszültséget, ami a konyhában kezdődött.

Beléptünk a kádhoz, és megnyitottuk a csapot. A forró víz hamarosan fehér gőzzel töltötte meg a kis helyiséget, bepárásítva a tükröt, megteremtve azt a tökéletes, elzárt buborékot, ami csak a miénk volt. A csempékre kicsapódó pára lassan gyöngyözött, és ahogy a víz csobogva töltötte a kádat, a hangja elnyelte a külvilág minden zaját. Csak ketten voltunk, meztelenül, egyre növekvő várakozással.

– Először te – súgta Melcsi, és finoman, de határozottan a kád szélére ültetett.

A porcelán hűvös volt a combom alatt, de a zuhanyrózsából áradó forró vízsugár azonnal elöntötte a vállamat, lecsorgott a mellemen, és finoman masszírozta a hasamat. A víz a kulcscsontomtól a köldökömig csordogált, apró patakokban szaladt végig a bőrömön, és ahogy a gőz körbevett minket, úgy éreztem, mintha egy másik világba léptünk volna. Melcsi nem sietett. Megfogta a tusfürdőt, nyomott a tenyerébe a sűrű, édes illatú folyadékból, és lassan, áhítatos mozdulatokkal kezdte el oszlatni a bőrömön. A keletkezett hab a tenyerében melegedett, és ahogy hozzáért a bőrömhöz, az illata – valami virágos, enyhén fás – összekeveredett a forró víz gőzével.

A keze végigsimított a nyakamon, aztán a kulcscsontomon, majd a melleimre tévedt. De ez most nem a hirtelen, vad élvezetről szólt; a tenyere lassan, szinte rituális alapossággal körkörös mozdulatokkal masszírozta át a bőrömet. Minden egyes körnél éreztem, ahogy az izmok ellazulnak, ahogy a feszültség lassan kicsorog belőlem. A hüvelykujja éppenhogy csak súrolta a kemény bimbókat, mire a lélegzetem elakadt, a puncim pedig a forró víz és az érintése kettős hatásától azonnal lüktetni kezdett. A lábaimat szétnyitotta, de az ujjai nem mentek közelebb a vágatomhoz – tudatosan, szinte kegyetlen gyengédséggel csak a combjaimat simogatta lefelé, egészen a térdemig, miközben a vízsugár a hátunk mögött zuhogott. A tenyerének melege a combomon maradt, és én éreztem, hogy a bőröm minden egyes érintésre válaszol.

– Olyan szép vagy így, Irén... – suttogta, és a szemeiben ott ragyogott az a fajta odaadás, amit eddig soha, senkitől nem kaptam meg. A tekintete végigsimított a testemen, és nem sietett el onnan, ahol megállt. Ott maradt, és én éreztem, hogy a szégyen, ami évekig bennem volt, lassan elpárolog a gőzzel együtt.

Aztán cseréltünk. Melcsi állt be a zuhany alá, a vörös tincsei teljesen átáztak, rátapadtak a vállára, a teste pedig csepegő, nyers valójában gőzölgött előttem. Ahogy ott állt a víz alatt, a forró sugár végigcsorgott a bőrén, a mellein, a hasán, és én csak néztem, és éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban ver. A bőre rózsaszínen izzott a hőtől, a combjain a víz apró patakokban futott lefelé, és a szeme, ahogy rám nézett, tele volt azzal a bizalommal, amit eddig senki nem adott nekem.

Én ültem továbbra is a kád szélén, és vettem át a szivacsot meg a tusfürdőt. Elkezdtem mosdatni. Végighúztam a szivacsot a széles, erős vállán, le a hátának izmain, egészen a csípőjéig. A szivacs puha volt, és ahogy a bőrén végigsimított, éreztem, ahogy a víz és a hab lassan lemos mindent, ami nem tartozik ide. Ahogy a meleg víz és a hab mosta le róla a mindennapok maradék porát, éreztem a bőröm alatt az ő reszketését is. A tenyeremet a pocakjára simítottam, és lassan, körkörösen masszírozni kezdtem a medencéjét. A lélegzete elnehezedett, a feje hátrahanyatlott a csempének, és halkan, fojtott hangon sóhajtott fel. A hasa lágy volt a tenyerem alatt, és ahogy masszíroztam, éreztem, hogy a zsírpárnák lassan elernyednek.

Az ujjaim lejjebb csúsztak a combjai hajlatához, megkeresték a nedves, forró bőrfelületeket, de én sem léptem át a határt. Tudtuk mindketten, hogy most nem ez a cél. A vágy ott égett a levegőben, a puncink zsibbadt a kielégítetlen, bizsergő feszültségtől, a nedvességünk magától csordult a combunkon lefelé a zuhanytálcába, de ez a tudatos önmegtartóztatás csak még sűrűbbé, még fojtogatóbbá tette az intimitást. A víz tovább zuhogott, a gőz egyre sűrűbb lett, és mi ott álltunk egymás mellett, és éreztük, hogy a testünk nem hazudik. Nem kellett egymásnak esni; a törődés, a másik testének a bűntelen, tiszta birtoklása és az egymás iránti fojtott figyelem többet ért minden orgazmusnál.

Amikor elzártuk a vizet, a gőzölgő fürdőszobában csak egymás zihálását hallottuk, miközben törölközés nélkül, vizesen, egymásba kapaszkodva bújtunk ki a folyosóra. A bőrünkön még ott volt a víz melege, a gőz körbevett minket, és ahogy a folyosó hűvösebb levegője megérintett, a testünk összerezzent, és még közelebb húzódtunk egymáshoz. A csípőnk összeért, a melleink egymáshoz simultak, és a nedves bőrünkön a vízcseppek lassan csordogtak lefelé. Egyikünk sem szólt. Nem is kellett.

A nedves testünk szorosan egymáshoz tapadt, ahogy kiléptünk a fürdőszobából a folyosóra; a pesti panel hűvös levegője élesen ellentmondott a fürdőszoba mögöttünk maradt, gőzölgő melegének. A bőrünkön még ott csillogtak a finom vízcseppek, a hajunk nehezen, vizesen tapadt a nyakunkhoz, a vállunkhoz, és ahogy a szűk folyosón egymás mellett haladtunk, a csípőnk minden egyes lépésnél puhán összeért. A szobába érve a franciaágy hívogatott a félhomályban: a gyűrött lepedők, a fojtott csend, ami csak a miénk volt, elnyelt minket.

Melcsi megállt az ágy szélénél, és felém fordult. A szeme sötét volt, a tekintete mélyen nyugodt, és nyújtotta a kezét. Megfogtam az ujjait, mire ő egyetlen határozott mozdulattal magához húzott. A testünk nedvesen simult össze, a melleink lassan egymáshoz értek, és ahogy a keze a hátamra siklott, éreztem, hogy a bőre alatt a szívverése pontosan ugyanolyan eszeveszetten gyors, mint az enyém. A csókja lassú volt, mély és ízlelgető, közben pedig az ujjai a gerincem mentén simogattak lefelé, egészen a derekamig, ahol megálltak, és ellenállhatatlanul magukhoz szorítottak.

– Feküdj le – suttogta a számba, és én ellenkezés nélkül engedelmeskedtem.

Hanyatt feküdtem a lepedőn, a vizes hajam szétterült a párnán, és ahogy Melcsi fölém hajolt, a testéről aláhulló apró vízcseppek az enyémre csepegtek. A térdével óvatosan szétnyitotta a lábaimat, és a combjaim közé telepedett; nem nehezedett rám súllyal, csak ott volt, a tenyerei pedig lassan végigsimították a melleimet, a hasamat, a csípőmet. A bőre forró volt, a mozdulatai megfontoltan lassúak, és minden egyes simításnál éreztem, hogy a testem azonnal válaszol: a bőrömön libabőr futott végig, a lélegzetem elakadt, a medencém pedig önkéntelenül is megemelkedett a hívására.

A keze a mellemre csúszott, a tenyere finoman, körkörös mozdulatokkal masszírozta a telt húst, miközben a hüvelykujja a kemény bimbómat cirógatta. A nyelve hűségesen követte a keze útját; amikor a szája a mellemhez ért, a nyelve hegyével lágyan megérintette a bimbót, majd az ajkaival lassan, birtoklóan beszívta. A testem görcsösen megfeszült, a kezem önkéntelenül a hajába markolt, és a lélegzetem mély sziszegéssé vált. Ő azonban nem sietett sehova. Ugyanilyen odaadó, lusta alapossággal végigment a másik mellemre is, miközben a szabad keze a hasamon pihent, ahol a bőröm még mindig égett az érintésétől.

Aztán lejjebb csúszott. A nyelve forró csíkot húzva haladt végig a hasamon, a köldökömnél megállt, és körözött egy picit, mielőtt továbbment volna. A kezei a combjaimat simogatták, a térdemnél megálltak, és finoman, szinte szertartásosan szétnyitották őket, mintha egy féltve őrzött könyvet lapoznának fel. A szája elérte a lábam közét, és amikor a nyelve meleg hegyével megérintette a csiklómat, a testem úgy megremegett, mintha láthatatlan áramütés ért volna. A nyelve lassan, tökéletes körökben járt, és minden egyes fordulónál egy kicsit mélyebbre hatolt, majd visszatért a lüktető csiklómhoz. A kezei szorosan tartották a combjaimat, az ujjai a bőrömbe mélyedtek, és én éreztem, hogy a feszültség ellenállhatatlanul hág a tetőfokára.

Aztán az egyik ujja lassan behatolt. Óvatosan, mégis határozottan, és ahogy a hüvelyem falai nedvesen körbezárultak körülötte, éreztem, hogy a nyelve és az ujja pontosan ugyanolyan ritmusban mozog. A csípőm magasra emelkedett, a kezem markolta a lepedőt, és a hang, ami felszakadt belőlem, már nem is a sajátom volt. Melcsi nem állt meg; egyre mélyebbre járt, és amikor a második ujját is hozzátette a bentlévőhöz, a testem olyan vadul feszült meg, hogy azt hittem, darabjaira török. Az orgazmus olyan elemi erővel söpört végig rajtam, hogy a lábaim remegtek, a hasam összerándult, és a kiáltásom betöltötte a pesti szobát.

Melcsi nem hagyta abba. Kicsit lassított ugyan, de ott maradt: a nyelve finoman cirógatta a meggyötört csiklómat, az ujjai pedig lágyan mozogtak bennem, levezetve a feszültséget. Aztán lassan kihúzta őket, és feljebb csúszott. Az arca kipirult, a szája elégedetten mosolygott, és ahogy fölém hajolt, szájon csókolt. Saját magam ízét éreztem az ajkán, és tudtam, hogy a testem még mindig lüktet a gyönyörködtetéstől.

– Most te jössz – suttogtam rekedten, és egyetlen mozdulattal megfordítottam a pozíciót.

Ő feküdt le a hátára, én pedig fölé kerültem. A vörös haja szétterült a párnán, a teste hosszú volt és fehér, a bőre sima, és ahogy végignéztem rajta a félhomályban, éreztem, hogy a szám teljesen kiszárad. A mellei lassan emelkedtek és süllyedtek, a pocakja szétterülős volt, a combjai pedig maguktól szétnyíltak, mielőtt még hozzájuk értem volna. Letérdeltem közéjük, és a tenyereimet a combjaira simítottam. A bőre forró volt, és ahogy felfelé húztam a kezeimet egészen a csípőjéig, éreztem, hogy egész testében megborzong.

A szám a hasához ért, a nyelvem a köldökét vette célba, majd onnan feltartóztathatatlanul haladtam lejjebb. A kezeim a melleit fogták, a hüvelykujjaim a bimbóit cirógatták, és ahogy a szám elérte a lábai közét, megcsapta az orromat a sűrű nedvesség illata. A nyelvem hegyével finoman megérintettem a csiklóját, mire Melcsi mélyen felnyögött. A hangja rekedt volt, és ahogy a nyelvem körözni kezdett rajta, a csípője önkéntelenül is a számhoz nyomult.

Az ujjaim a combjain pihentek, majd az egyik lassan belé csúszott. A hüvelye forró volt és szorító, és ahogy az ujjam mozogni kezdett benne, a nyelvem pontosan ugyanezt a ritmust követte odalent. A teste megfeszült, a kezei a hajamba markoltak, és a csípője egyre sebesebben mozdult. Aztán a második ujjam is behatolt mellette, sőt a harmadik is, a hüvelykujjam pedig rátalált a csiklójára. A nyelvem és az ujjaim egyszerre dolgoztak rajta, a teste pedig úgy remegett a kezeim alatt, mint a fa ága a szélben.

– Irén... – nyögte ki a nevem, és a hangja teljesen elcsuklott. – Ne állj meg... mééégggg

Nem álltam meg. Folytattam, egyre gyorsabban, egyre mélyebben, és amikor a teste hirtelen megkeményedett, és a hüvelye görcsösen összeszorult az ujjaim körül, tudtam, hogy elértük a határt. A kiáltása hosszú volt és remegő, ahogy a hullámok végigsöpörtek rajta, a teste elernyedve terült el a lepedőn.

De én még nem végeztem. Felemelkedtem, és a testem szorosan az övéhez simult. A combjaim a combjaira csúsztak, és ahogy a csípőnk összeért, éreztem, hogy a nedvességünk teljesen egybefolyik. A kezeim a mellein pihentek, és ahogy a csípőm egyenletes ritmusra váltott, a csiklóink közvetlenül egymáshoz dörzsölődtek. A teste megfeszült alattam, a körmei a hátamba martak, a lehelete pedig forrón égette a nyakamat. A ritmus vadabbá vált, és ahogy a csípőnk egymáshoz csapódott, a hangok, amiket kiadtunk, eggyé olvadtak a szobában.

Az orgazmus egyszerre, könyörtelenül söpört végig rajtunk. A teste megremegett alattam, a hüvelye görcsösen lüktetett, és én éreztem, hogy a saját testem is ugyanebben a másodpercben robban szét. A csípőm megfeszült, a lábaim remegtek, és ahogy a gyönyör hullámai végigsöpörtek rajtam, a teste teljesen elernyedt alattam.

Ott feküdtünk egymásba gabalyodva a gyűrött lepedőn, a vizes hajunk összetapadt, a bőrünkön pedig még mindig ott csillogott a víz és az izzadság. A lélegzetünk lassan, fokozatosan váltott egy közös ritmusra, és én éreztem, hogy a szívem, ami az előbb még a torkomban dobogott, most lassan, békésen nyugszik meg. Melcsi szorosan a karjaiban tartott, és a keze nyugtatóan pihent a hátamon.

– Ez... – kezdte halkan, de nem tudta befejezni.
– Tudom – suttogtam a hajába. – Én is ezt érzem.

És ott, a pesti panellakás csendjében, a franciaágyon fekve ketten tudtuk, hogy amit egymásban találtunk, az már nemcsak a puszta testiség. Hanem az a mély, igaz, megmásíthatatlan kötelék, amit eddig egész életünkben hiába kerestünk. És most, hogy végre a miénk lett, soha többé nem engedjük el.

Napközben alig váltottunk szót; szó sem esett a testiségről, de őszintén szólva másról sem. Melcsi valóban teljes test – és lélekbedobással belevetette magát a tanulásba, a régi barátnők szinte teljesen elmaradtak mellőle, és ha akadt is egy-két futó, jelentéktelen pasas a horizontján, azok már semmilyen súllyal nem bírtak. Én is a munkámnak éltem, és szorgalmasan készültem a saját vizsgáimra. A kis doki néha még a kis pöcsével maszatolt egyet bennem a rendelő sarkaiban, de a valódi izgalmat, a zsigeri, igazi kielégülést csak Melcsi tudta megadni – ahogy az ő elmondása szerint is csak én nyújtottam neki olyat, amit senki más.

Az esték és a hétvégék azonban teljesen más világot jelentettek. A külvilág és a falu felé továbbra is őriztük a látszatot: a ridegség, a falu szemében a távolságtartó senki maradtam, Melcsi meg a vörös démon. De a négy fal között feloldódott minden. Nem létezett fele-alá rendeltség, nem voltak szerepek; egyek voltunk. Nevettünk, ugrattuk egymást, és minden téren tökéletesen jól éreztük magunkat.

Persze az apró, oda-vissza csipkelődések sem maradtak el. Mint például nem oly rég, szombat délben, amikor még az ebéd előtt meztelenül feküdtünk Melcsi ágyán. A fejem a lábainál volt. Könyvek vettek körül minket, a vizsgákra készültünk, miközben én lassan, rutinszerűen a pocakját simogattam. Aztán hirtelen letettem a könyvet a lepedőre.

– Figyelj... – mondtam, mire lassan nézett ki a laptopja mögül, a homlokát ráncolva.
– Na... – húztam fel a szemöldököm.
– Tudod, Melcsi, én sosem értettem ezt a Marilyn Monroe-mondást, hogy egy nő pocak nélkül olyan, mint egy ház erkély nélkül.
– Na, ne mondd már, Irén! Egy kis pocak hozzátartozik a nőiességhez. Attól lesz egy nő igazán nő.
– Szerinted. Én meg úgy gondolom, hogy a nőiességhez nem feltétlenül kell egy külön emelet a testemen.
– Jaj, te aztán tudsz! Könnyű neked, akinek olyan lapos a hasa, mint egy vasalódeszka.
– Ne irigykedj, Melcsi! Én sajnos nem tudom megtámasztani a kávéscsészét a hasamon, ha leülök az asztalhoz.
– Na, menj a fenébe! A férfiak szeretik, ha van mit fogni egy nőn.
– Ezt én is hallottam már. Csakhogy attól, hogy egy férfi szeret fogni valamit, még nem biztos, hogy nekem azt is kell szeretnem.
– Te mindig ilyen okos vagy? A férfiaknak a gömbölyűség tetszik, nem a csontváz!
– Melcsi, drágám, én nem vagyok csontváz, csak nincs előttem egy párna, amit mindenhová magammal kell cipelnem.
– Azért vigyázz, mert egyszer még felkap a szél!
– Attól ne félj! Ha akkora szél fúj, én majd beléd kapaszkodom.
– Hát, te aztán nem hagyod magad!
– Miért hagynám? Te a pocakodra vagy büszke, én meg a lapos hasamra, picike melleimre. Csak én egyikünket sem akarom meggyőzni arról, hogy a másiknak milyen testben kellene élnie.
– Na jó, de azért egy kis pocak mégiscsak nőies!
– Lehet. Én meg azt mondom, hogy a lapos has is az. Csak tudod, mi a különbség köztünk?
– Na, halljuk!
– Te azzal bizonygatod a nőiességedet, amid van, én meg azzal, hogy nem kell bizonygatnom semmit. Nekem a lapos hasam tetszik, neked a pocakod. És amíg egyikünk sem a másik testében lakik, szerintem maradhatunk ennyiben.

A szavak után hirtelen elhallgattunk, és a csipkelődésből percek alatt átváltottunk a testünk nyelvére. Lassan feljebb csúsztam, és elkezdtem apránként puszilgatni az oldalra boruló, puha hájait a hasán. A leheletem meleg volt a bőrén, a puszijaim egyre lejjebb vándoroltak, míg végül a nedves, lüktető puncijára tapasztottam a számat.

De mielőtt még belekezdhettem volna a nyalásba, Melcsi hirtelen megmoccant, magabiztos mozdulattal átemelte a combom és a térdem a fején, és egyetlen folytonos, rutinos mozdulattal kialakult köztünk a tökéletes, fojtogató 69-es póz. A testem melege borult rá, a lábaim az ő vállát keresték, míg az övéi az arcomat zárták körbe, és azonnal kezdetét vette a kölcsönös, lüktető élvezet.

És hirtelen ott volt a szája a lábam között, miközben én kerekedtem felül, a teste fölé hajolva, hogy az én szám is az övé előtt legyen. A levegő azonnal elakadt a tüdőmben, amikor a nyelve megérintette a csiklómat – egyetlen, puha, bizsergő érintés, ami mégis a mindent elöntő vágyat ébresztette fel bennem. Ugyanabban a pillanatban én is rátapadtam a puncijára, és a teste megremegett alattam. Éreztem, ahogy a lehelete forró a combomon, ahogy a kezei a csípőmre simulnak, és ahogy a nedvessége már ott csillog a szám előtt, várva, hogy megkóstoljam.

A kezeim a csípőjére simultak, és lassan magamhoz húztam, hogy még mélyebben elérjem. A nyelve körkörösen járt a csiklómon, és ahogy én is elkezdtem a sajátomat mozgatni rajta, éreztem, hogy a teste válaszol – a csípője finoman megemelkedett, a puncija nedvessége egyre bőségesebben áradt, és a fojtott nyögései rezegtették a hasamat. A nyelve hegyével követtem a redőket, a dombokat, minden egyes apró részletet, majd lejjebb csúsztam: nemcsak a punciját nyaltam, hanem a feneke rózsáját is gyengéden körbejárta a nyelvem. A punci nedves ujjamat pedig óvatosan, lassan a fenekébe is betoltam, mire Melcsi felszisszent a gyönyörűségtől, és az egész teste görcsösen megfeszült az ölésemben.

Az első nedvcsepp az ő testéből az én számba csordult. Sós volt, meleg, és valahogy mégis édes – olyan íz, amit eddig soha nem éreztem, és most mégis annyira a miénk volt. Nyeltem egyet, és folytattam; ahogy a nyelvem egyre mélyebbre hatolt, éreztem, hogy a saját testemből is feltartóztathatatlanul indul a nedvesség. Az ő szája közben ugyanúgy dolgozott rajtam odalent – a nyelve a csiklómon járt, az ajkai finoman szívták, és amikor az ujjai is csatlakoztak a hüvelyemhez, én is elvesztettem a kontrollt. Az ujjai lassan hatoltak be, a hüvelyem falai körbezárultak körülöttük, miközben a nyelve továbbra is ott maradt, és a kettős inger egyszerre vert át mindent.

A teste megfeszült alattam, és éreztem, hogy a nedvessége bőségesen árad a számba. A nyelve a csiklómat csapkodta, én meg közben az övét nyaltam, és a nedvesség, ami kicsordult belőle, az államra csorgott, miközben az ujjai ritmusa a fenekében és a puncijában egyszerre hajszolták a csúcsra. Aztán az én testemből is elindult a forró váladék, az ő szája befogadta, és éreztem, hogy a teste megremegett, ahogy lenyelte. Ott voltunk egymásban, egymáson, teljesen eggyé válva.

A ritmus hirtelen felgyorsult. A kezeim a csípőjét tartották, az ujjaim a fenekében mozogtak, a nyelvem pedig mélyen járta a rózsáját, miközben ő ugyanezzel a vad odaadással kényeztetett engem. A levegő meleg volt, sűrű, a hangjaink pedig egyetlen hosszú, lüktető dallammá olvadtak össze.

Amikor az orgazmus elért, a teste megremegett alattam, és a nedvessége szinte ömlött a számba. Én nyeltem, és közben éreztem, hogy a saját testem is ugyanebben a pillanatban robban szét. A csípőm megemelkedett, a lábaim remegtek, és a váladékom az ő szájába csordult, amit ő mohón nyelt el, mielőtt a teste elernyedt volna alattam. A hullámok egyszerre söpörtek végig rajtunk, és a két test, ami eddig lángolt, egyszerre lazult el a csendben.

Amit a mai napig nem igazán értettem – bár később annál jobban élveztem –, az a pici lába volt. Annyira aprócska volt, hogy eleinte meg sem értettem, hogyan bírja elhordani azt a testet: mindössze harmincötös cipőt hordott, míg én a harminchetesemmel mindig cukkoltam is, hogy hozzá képest én mekkora nagy lábon élek ezen a földön.

Egyik este kivételesen ment a tévé, mert éppen olyan témáról volt szó, amit ő tanult az egyetemen. Én a kanapé egyik könyöklőjén hajtottam le a fejem, az övé a másikon pihent, a lábaink pedig összegabalyodva lógtak le. Én be kell valljam, hamar beszundítottam a számomra unalmas és érthetetlen műsoron, aztán egy fura, mégis izgató érintésre ébredtem.

Valami finoman simogatta a puncimat.

Résnyire nyitottam ki a szemem, de Melcsi pontosan ugyanolyan pózban feküdt, mint amikor elaludtam. Mire letisztult a tudatom, rájöttem: a picike nagylábujja az, ami a puncimat cirógatja. A hüvelyemet kereste, finoman próbálta bedugni – kisebb sikerrel, mert annyira azért nem fért be –, majd felfelé haladva a hasamat és a mellemet is a lábujjaival kezdte el paskolni, simogatni.

Mozdulatlan maradtam, csak a légzésem gyorsult fel hirtelen. A nagylábujja óvatosan elidőzött az ajkaimnál, mire én – magam is meglepődve a saját reakciómon – résnyire nyitottam a számat, és megnyaltam. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy ezt valaha undor nélkül megteszem... sőt. Egyenesen lángra gyulladtam tőle.

Lassan megfogtam a bokáját, és onnantól kezdve már én irányítottam a mozdulatait: az a pici nagylábujj valahogy a kis doki farkára emlékeztetett, és én azon nyomban szopni kezdtem, majd mélyebbre húztam be a számba. Melcsi közben a kanapéról lesve nézett, és annyira figyelt, hogy az alsó ajkát is bőszen szívta izgalmában.

Nem volt rossz. Sőt. Olvastam már róla, hallottam is a lábfetisizmusról – vajon ez lenne az? Miközben ezen járt az eszem, lejjebb csúsztam, és nyalni kezdtem a talpát. Kezdetben iszonyatosan csikis volt neki, mert elnevette magát, kuncogott, de aztán hamar megszokta, és belefeledkezett. Fura volt, mert hihetetlenül izgalomba jöttem ettől az egész bizarr helyzettől, és talán csak a puszta félelem gátolt meg abban, hogy elélvezzek.

Talán két nap múlva hoztam fel neki óvatosan a témát, miközben a konyhában pakoltam, hogy egyáltalán nem zavarta-e az az esti mutatvány.

Melcsi elmosolyodott, de kicsit megrázta a fejét, és őszintén bevallotta: bár neki is kifejezetten kellemes volt az én hirtelen jött, új fetisizmusom, igazán mélyen mégsem hozta lázba úgy, ahogy engem. Őt egészen más dolgok hozták lázba – például az, amikor a múltban, a pesti éjszakák sűrűjében annyira kitágította egy kemény srác, hogy úgy érezte, ha az öklét belenyomta volna a puncijába, még azt is elviselte volna.

Én meg csak hallgattam, miközben a kontraszt ott lebegett kettőnk között: a falu hercegnője és a pesti panellakás csendjébe visszahúzódott, egymásra talált vörös és barna pár.

Aznap este, amikor Melcsi kimondta, hogy élvezi, ha alaposan kitágítják a punciját, először megdöbbentem. De aztán megláttam a szemében azt a fura, mély fényt – nem valami olcsó kihívást, hanem a legtisztább bizalmat. Azt a ritka pillanatot, amikor valaki teljesen levetkőzik lelkileg, és azt mondja, hogy ezt kizárólag velem akarja átélni, és senki mással a világon.

Másnap munka után beugrottam egy pesti szexshopba, és vettem egy tubus síkosítót. Amikor este leültünk egymással szemben az ágyra, a tubus ott feküdt az éjjeliszekrényen, a szoba sűrű csendje pedig tele volt azzal a feszültséggel, ami már nem a félelemről szólt, hanem a forró, fojtogató várakozásról.

– Biztos vagy benne, Melcsi? – kérdeztem halkan, miközben a kezem óvatosan a combjára simult.
– Igen – felelte, és a hangja meglepően nyugodtan, tisztán csengett. – Veled igen.

A tenyeremre nyomtam egy jó adag síkosítót, és a hüvelykujjam lassan, körkörös mozdulatokkal elkezdte oszlatni a forró bőrén, a csiklója körül. A teste meleg volt, a saját nedvessége már amúgy is ott csillogott rajta, és ahogy az ujjaim lassan körözni kezdtek, éreztem, ahogy a hüvelye fokozatosan megnyílik előttem. Az első ujjam simán és könnyen behatolt, a második már kicsit komolyabb fegyelmet igényelt, de a síkosító csúszóssága és a kettőnk közötti izgalom átsegített minket a kezdeti nehézségen. A hüvelye telt és forró volt, és ahogy az ujjaim odalent mozogtak, éreztem, hogy a falai lassan engednek a ritmusomnak.

– Jól vagy? – kérdeztem, és mélyen a szemébe néztem.
– Igen... – suttogta, és a csípője apró, ösztönös mozdulattal feszült az ujjaim elé. – Csak... lassan, Irén.

A harmadik ujjam is utat talált magának, és a hüvelye máris elkezdett alkalmazkodni ehhez a hatalmas teltséghez. A síkosító fényesen csillogott az ujjaimon, és ahogy óvatosan, centiről centire mozogtam benne, éreztem, hogy a teste még tovább tágul. A negyedik ujjamat is hozzáillesztettem, majd amikor a hüvelykujjam is csatlakozott a csomóhoz, a kezem már szinte teljesen kitöltötte odalent. A hüvelye hihetetlenül feszes volt, de nem görcsös, és a szemében ott ragyogott az a fura, ámuldozó csodálkozás, mintha most, mellettem fedezné fel először a saját testének a határait.

– Még... – suttogta rekedten, és a keze görcsösen a csuklómra simult. – Még egy kicsit, kérlek.

Nyomtam még a síkosítóból a kezünkre, és a tenyeremet lassan, nagyon lassan elkezdtem befelé tolni. Az ujjaim egymás mellé záródtak, a hüvelykujjam a tenyerem alá fordult, és ahogy a kézfejem elérte a hüvely bejáratát, éreztem, hogy a teste egy pillanatra megfeszül. De esze ágában sem volt elhúzódni. A szeme végig az enyémen csüggött, a lélegzete pedig mély, egyenletes zihálásba váltott.

– Lélegezz, Meli... – suttogtam bátorítva. – Csak lélegezz.

A kezem lassan, megállíthatatlanul behatolt. Az első percekben csak a bejáratnál feszült, és éreztem, ahogy a hüvelye fokról fokra, lassan adja meg magát a vastag idomnak. A síkosító tette a dolgát, és ahogy a teste végre teljesen ellazult, a kezem mélyebbre csúszott. A hüvelykujjam a csiklóján pihent, míg a lenti ujjaim már a szeméremdombja legbelső részét érték el.

– Ó... – nyögte fel, és a hangja mélyről, valahonnan a torkából szakadt fel. – Ez... ez teljesen más.

A kezem most már szinte teljesen benn volt. Az ujjaim összefonódtak, és a hüvelye szorosan, lüktetve körbevette őket. A teste megremegett alattam, a csípője magasra emelkedett, a tekintetében pedig ott ült az az önfeledt, bűnös élvezet, amit eddig csak akkor láttam rajta, amikor a legfelső fokon járt. De ez most más volt: nem a szokásos, villámgyors, robbanó orgazmus volt ez, hanem egy lassú, mély, mindent kitöltő, nehéz gyönyör, ami az egész testét elárasztotta.

– Még... – lihegte, és a keze vadul szorított a csuklómon. – Mozogj...

Finoman elkezdtem mozgatni a kezem a mélyén. A hüvelye melegen körbevett, a falai lágyan simultak a tenyeremhez, és ahogy a kezem ide-oda siklott benne, a teste egyre jobban megadta magát. A síkosító és a nedvességünk bőségesen áradt, a hangok pedig, amiket kiadott, már nem is voltak emberiek – a testének a legmélyebb, elfojtott rétegeiből törtek elő.

– Irén... – nyögte elcsukló hangon. – Érzem... mindenhol érzem...

A csípője vadul, mégis ritmusosan mozdult a kezemre, és a teste lassan, de biztosan elérte a csúcsot. De ez a csúcspont nem egy hirtelen villámcsapás volt, hanem egy lomha, mély hullám, ami lassan mosta át az egész lényét. A hüvelye görcsösen, lüktetve összeszorult a kezem körül, a lábai megremegtek, a kiáltása pedig hosszú, elnyújtott sóhajként törött ki, mintha a teste minden egyes porcikája egyszerre engedné el a feszültséget.

Amikor a hullám lassan lecsengett, a kezem még mindig mélyen bent volt benne. Lassan, óvatos mozdulattal kihúztam, és éreztem, ahogy a hüvelye lassan, puha rándulásokkal összezárul utána. A teste teljesen elernyedt a lepedőn, a lélegzete mélyre süllyedt, és a szemében ott ragyogott az a fajta tiszta, békés elégedettség, amit addig soha, senki mellett nem láttam rajta.

– Ez... – kezdte halkan, de nem tudta befejezni a mondatot.

A szeme lassan lecsukódott, de az az elégedett, boldog mosoly, ami az ajkán maradt, mindennél többet mondott.

Lassan elértünk mind lelki, mind testi szinten a teljes kitárulkozásig. Mindent is megbeszéltünk, mindent is csináltunk egymással. Olyan szintre fejlesztettük a technikánkat, hogy még egy felcsatolható műpéniszt is beszereztünk; ezzel aztán végleg eljutottunk oda, hogy a férfi fasz hiánya fel sem merült bennünk. Ha bármelyikünk vágyott rá, ott volt a kemény, tökéletes forma, ráadásul a plusz rezgésekkel, amelyek egyszerre zsizsegtek mélyen a hüvelyben és kint a csiklón is.

Idővel rájöttünk: nem is biszexuálisok, hanem valójában leszbikusok lettünk.

Persze a külvilág kedvéért muszáj voltak az alibi pasik is. Nekem ott maradt a kisdoki a maga kis, semmit sem érő pöcsével, ami már se nem osztott, se nem szorzott az életemben; Melcsinek meg egy félénk egyetemista srác jutott, aki már attól boldogan elélvezett, ha nagy nehezen megfoghatta a melleit. Féltékenységnek pedig szikrája sem volt köztünk. Pontosan tudtuk, hogy ez a pár csepp színjáték csupán ennyi: a külvilágnak, a falúnak és a családnak szóló álarc.

Mert a négy fal között, a pesti panellakás biztonságos félhomályában a két unokatestvér teljes, gátlástalan kitárulkozása tette minket igazán és végérvényesen boldoggá.