Szomszédság

Nyár közepe van. A naplemente lassan közeleg, az ég alja már narancsban és bíborban úszik. Kint ülök a házam emeleti teraszán. A sör lassan melegszik a kezemben, a szivar, amit a teljes elcsendesedésemkor órákig szívok, lassan a végére ér. Ahogy a füstcsík szétoszlik a langyos levegőben, az emlékek, az elmúlt 27 év emlékei mint egy feltartóztathatatlan hullám törnek rám.
Tizennyolc éves voltam, közvetlenül az egyetem megkezdése előtt.
Apámmal és a testvéreivel kalákában építettük az eltolt szintű családi házunkat. Éppen a külső pucolást csináltuk a hőségben, vakoltuk a falakat, amikor a szomszéd telken megjelent egy pár. A nő láthatóan terhes volt, a terhességétől függetlenül is teltkarcsú, kicsit átlag feletti súlyú. A férfi mellette csontsovány volt, éppen csak akkora, hogy alig látszott ki a nő árnyékából. A kőműves, aki velünk dolgozott, oda is súgott nekem, szeme sarkában pajkos mosollyal:
– Nézd már, az a férfi tamponnak is kevés abba a nőbe!
Mindannyian elmosolyodtunk, de a szomszédok mit sem törődtek a külvilággal. Ketten kezdtek kutat fúrni a letaposott, elvadult dzsungelben. A nő ráült a fúróra a már elég látványos terhes pocakjával, hogy a súlyával nyomja a földet, a férfi meg kitartóan tekerte. Három napon keresztül csinálták megállás nélkül, de végül elérték a vízszintet. Nem sokkal később szinte a semmiből kinőtt a kis házuk, és be is költöztek a csecsemővel.
Közben telt az idő. Mi a feleségemmel, Andival az egyetemre jártunk. Én fizika-matematika szakos tanár lettem, ő pedig műfordító. Az egyetem utolsó évében Andi teherbe esett. A szomszéd nőnek, Juditnak és a férjének, Jánosnak akkoriban már a második gyerekük volt úton.
Kezdetben Judit sokat segített Andinak: volt már benne rutin, ráadásul ápolónőként dolgozott, így pontosan tudta, mi a teendő. János autószerelőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben, így a kocsim olajcseréjét, kisebb javításait mindig elvállalta – természetesen fizetségért cserébe.
Az évek csak rohantak. Én a szakmunkásképzőben tanítottam, Andi otthonról dolgozott a fordításain, és néha külföldi tanulmányutakra utazott.
Egy hasonlóan forró nyár volt. Talán harmincegy lehettem. Kint a teraszt csináltam, amit télire télikertnek szántam, és éppen átlátszó műanyag borítással zártam le. Ekkor jött ki Judit az udvarukra napozni. Tudtam, hogy János már egy hete elment az aratókkal, így a ház csendes volt.